Hírek

2012.11.30. 20:22

A Nyomorultaknak sokszor állva tapsoltak

A művészet azért van, hogy elviseljük a valóságot, mondta Somlay Artúr, a legendás színészóriás. Idén júniusban a miskolci színház évadzáró társulati ülésén hangzott el a mondat Halasi Imre rendező szájából. Az utóbbi időben volt mit elviselnie neki is. A zalaiak által jól ismert művész újra itt rendez.

Arany Horváth Zsuzsa

Ez volt annak idején a Csopaki  nézett körül  szombat délutáni találkahelyünk falain. Most nett cukrászda az, ami 15 éve még  borozó volt. Nem csoda,  hogy jól ismeri a helyet, hiszen a színészház alatt ülünk. Vendégrendezőként érkezett a Griff Bábszínházba, a Hóhullásban című karácsonyi játékot állítja színpadra. Azokra a deszkákra, amikhez temérdek élmény és emlék fűzi.-  Zalaegerszeg különlegesen barátságos. Nem gondoltam, hogy ennyi idő után is megállítanak az utcán, érdeklődnek, örülnek, hogy látnak.   Mert mintha tegnap lett volna, hogy A padlást, La Mancha lovagját, Mágnás Miskát, Mefisztót rendezett itt. Pedig 1982-ben érkezett Zalába,' 87-től igazgatta a Hevesi Sándor Színházat, amelynek örökös tagjává választották idén. Tíz év múlva, ' 97-ben került a fővárosi  Operettszínházba, 2003-tól kilenc évig vezette az ország legrégebbi kőszínházát, a miskolcit.      

Ott utolsó munkája a Nyomorultak című musical volt. Időnap előtt megköszönték a szolgálatait, nem várták meg, hogy a pályázati ideje lejárjon, noha csak néhány hónap volt hátra. Pedig egyértelművé tette, nem indul újra a posztért.Mi történt?  -  Nem biztos, hogy az olvasót érdekli az én személyes történetem, noha érzem, túlmutat önmagán  - mondta rezignáltan, megigazítva szemüvegét, s az elmaradhatatlan szürke  sálat a nyakában.

Semmit sem változott, az idő nem fog a halk szavú, udvarias úron.  (Életrajzi adatsor: Halasi Imre 1951-ben Budapesten született Halasi Imre színész és Gróza Erzsébet színésznő gyermekeként. 1969-ben érettségizett a József Attila Gimnáziumban. 1969-1970: a Nemzeti Színház stúdiósa,  1970-1974: a debreceni Csokonai Színház rendezőasszisztense, 1974-1979: a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója,   1979-1981: a Mikroszkóp Színpad rendezője, 1981-1982: a Szegedi Nemzeti Színház rendezője, majd 15 évig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapító-rendezője, 1987-től tíz évig igazgató-főrendezője. 1994-1998: országgyűlési képviselő  (Zala megye, MSZP). 1997-2000: a Budapesti Operettszínház igazgatója, 2003-2011 végéig: a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.)Úgy tűnik most, hogy a fenti kérdésre ebben az életrajzi adatsorban lapul a magyarázat. Noha a 170 éves miskolci színház a legnagyobb az országban, s az ötödik leglátogatottabb is, a vidékiek közül a legtöbb nézővel dicsekedhet, tehát sikeres, Halasi Imrére nem tartott igényt a városvezetés. Akadt, aki egyszerűen okolta, miért: mert kommunista. Szocialista színekben volt országgyűlési képviselő.

- Számítottam arra, ami történt, készültem rá, kíváncsivá tett, hogyan zajlik le -  emlékezett.

-  A polgármester behívott, elmondta, anyagi problémák mutatkoznak a színházban. Nem volt meglepő, mivel az önkormányzat egyszer elvett 57 millió forintot a költségvetésből, majd zárolt további 88 milliót. Közölték, nem kellene kitöltenem az igazgatói időmet. Kérdeztem, miért. Mert más elképzelésük van, szólt a válasz. Tudomásul vettem. Nem rólam van szó, hiszen sok más intézmény is szűkítést kénytelen elviselni, hanem a kultúráról, amely mostanra méltatlan helyzetbe került országszerte. Az eljárás modortalan, ízléstelen és  ócska volt. Amilyen a mai valóság körülöttünk. 



- Megviselte?

-  Az egyik legsikeresebb évadot zártuk, igyekeztem, hogy a társulat a gondokból ne érezzen semmit  mesélte, azt meg a híradásokból is tudjuk, mekkora vastaps köszönte meg a tevékenységét.

-  Ilyen fontos volna a fennálló hatalmak számára, hogy a színház jó kezekben legyen?

-  A színház kicsi, de hangos világ, tud olyat tenni, ami protestálásként működhet.

-  Bonyolíthatja a történetet az, hogy Ön akkor mondott le a vidéki színházakat egybefogó egyesület vezetéséről, amikor az egerszegi színház élére a szakmai álláspont ellenére nevezték ki a mostani vezetést. Olvasni olyan véleményt, hogy Ön is politikai hátszéllel került igazgatói székbe. 



- Ez nem igaz. Mindkét szakmai testület engem javasolt. Álláspontom következetes: semmi bajom nincs, nem volt Besencziékkel, a gyakorlat zavar és zavart, miszerint az önkormányzat a szakma figyelmen kívül hagyásával dönt. Más kérdés, hogy Besenczi Árpáddal szerencse érte a várost. 

- Nem bánta meg a parlamenti képviselőséget? Hiszen ez rányomja a bélyegét a művészi életművére... 

- Nem, azt bánom, hogy nem voltam aktívabb annak idején. Nem szerepeltem túl sokat, a háttérben dolgoztam.

-  Ha most megszólítanák, igent mondana a politikának?

-  Igen. Bár most hirtelen magamat is megleptem, hogy ilyen egyértelműen válaszolok. De úgy érzem, a kultúra mellőzöttsége elérte azt a kritikus szintet, hogy tenni kell valamit. Nemcsak a színház szorul háttérbe, a híres magyar filmművészet is parkolópályára került, régóta nem forog film itthon. Itt az idő, hogy mindenki hozzátegye azt a saját pici téglát, amitől jobb, lakhatóbb épületet emelhetünk. Most az ország áll vesztésre, nem a bal és a jobb oldal. Félek, az emberek nem tudják, milyen nagy a tét. 

- Művésznek készül a fia is. Neki mit mond?

- Dani szeretne itthon dolgozni, én meg szeretném, ha lenne itthon helye, kedve. Ne kelljen nekem Londonba járni unokanézőbe.

-  A Nyomorultak szándékosan került a miskolci évad végére? 

- Nem, de mint annyiszor, most is kiderült, az élet a legnagyobb dramaturg. Az előadások végén legtöbbször állva tapsoltak, a legutolsóról nem is beszélve. Kell nekem ennél nagyobb elégtétel?

-  Mit rendezne most szívesen?

-  A Csirkefejet Spirótól, a Mefisztót újra és III. Richárdot.

Ezek is érdekelhetik