Balaton: Kevés víz és sok iszap

A községházán pénteken tartott tanácskozás előadói és felszólalói jórészt gazdasági és turisztikai szempontból foglalkoztak a Balaton jövőjével, de megkerülhetetlen kérdés volt a tó vizének minősége és mennyisége is, tekintve, hogy ez az alapja a térség boldogulásának.

Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere emondta, hogy bár az idei turisztikai szezon nem volt rossz, drámai mértékű a vízszint csökkenése, s már a Keszthelyi-öbölben is hasonló állapot uralkodik, mint a déli parton: iszaposodás és algásodás tapasztalható, s a Zala hordaléka fokozott kagylósodást eredményez.

A polgármester sürgette, hogy a Balaton maximális vízszintjét a mostani 110 centiméter helyett 130 centiben határozzák meg, s fokozottan ellenőrizzék a leeresztéseket és a vízkivételeket. Sürgetőnek tartotta, hogy kotrások induljanak a Keszthelyi-öbölben, s készüljön átfogó tanulmány a klímaváltozás hatásairól.

Dr. Buday-Sántha Attila, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára is a vízminőség kérdését állította felszólalásának középpontjába. A professzor elmondta: a tó védelme érdekében a Magyar Tudományos Akadémia 1978-ban (amikor a vízminőség-romlási folyamat felgyorsult) intézkedési tervet készített azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szennyezőanyagok vízbe kerülését, és elősegítsék az eltávolításukat.

A célok közül azóta megvalósult a partmenti települések csatornázása, az M7-es autópálya megépítése, a vízfolyásokhoz tározók épültek, s részsikerek születtek a vízgyűjtő terület erdősítési programjában. Nem valósult meg azonban a Balaton folyamatos kotrása és a nád eltávolítása a tél elmúltával (hogy ne rothadjon bele a vízbe),valamint a háttértelepülések csatornázása, mutatott rá a professzor.

- A Balatonban elindult a mocsarasodás, s közben turizmusról beszélünk? - tette fel a kérdést, s a polgármesterrel egyetértve szorgalmazta a Sió-csatorna kapacitásának növelését. Ha ezt megoldják, magasabban lehet tartani a vízszintet, szögezte le, hozzátéve ugyanakkor, hogy nem az alacsony vízszint, hanem az iszaposodás a legnagyobb probléma. Ezt kell megszünteti kotrással és nádeltávolítással, még akkor is, ha ez alkalmanként ütközik a természetvédelem érdekeivel, hangsúlyozta.

Az alacsony vízszinttel kapcsolatban kiemelte: nincs ok pánikra, mert bár a vízszint-csökkenés tartós folyamat is lehet, nem holnap fog véget érni. Tudjuk, hogy 1870 körül kiszáradt a Velencei- és a Fertő-tó, s a vízellátás szempontjából lehetnek akár százéves ciklusok is. Nem kell tehát rohanni és azon gondolkodni, honnét hozzanak vizet a Balatonba, jelentette ki a konferencián.

Elhanyagolt zagykazetták

Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere a tanácskozáson a zagytározók kezelői jogának legitimálását is szorgalmazta. Keszthelyen, Vonyarcvashegyen, Gyenesdiáson és Balatongyörökön is vannak ilyen zagykazetták, ahová a rétegkotrásból származó iszapot hordták. Zömében már megszilárdult az itt felhalmozott iszap, így új partszakaszok jöttek létre. Az önkormányzatok szeretnék, ha az állami ingatlanok a tulajdonukba kerülnének. Akkor nem lennének elhanyagoltak, s fejlesztésekre is mód nyílna.