Hírek

2012.08.17. 05:44

Mit tehetnek, várják a csodát

Nagykanizsa - Azt, hogy a bürokrácia nincs tekintettel az egyedi élethelyzetekre, már a Sebestyén-család is megtanulta. Ferenc, Edit és gyermekük, Krisztián mégis reménykedik: talán akad valaki, aki kiutat mutat nekik a bizonytalanságból, aki megmentheti omladozó életüket.

Sámel József

Tíz négyzetméter. Mindössze ekkora területen, egy aprócska szobában laknak Sebestyénék a Vöröskereszt által működtetett Családok Átmeneti Otthonában, noha saját ingatlanuk is van Tormaföldén. Hogy mégis miért kellett elhagyniuk otthonukat, s miért nem tudnak visszaköltözni, az egyrészt tanulságos történet, másrészt azt is jól példázza, hogy mostanság már az sem tud a felszínen maradni, aki kapaszkodik. Történetükbe a családfő, Ferenc kezd bele.

- A gondjaink 2005-ben kezdődtek,  zalaegerszegi albérletünket kénytelenek voltunk felmondani, mert már nem bírtuk fizetni - kezdte Ferenc, akinek nem sokkal előtte szűnt meg a munkaviszonya. - Tormaföldén találtunk egy kis családi házat, hitelt vettünk fel, hogy megvásárolhassuk. Az ingatlan már akkor sem volt túl jó állapotban, de azt reméltem találok munkát a környéken és majd lassacskán rendbe hozzuk a házat. Sajnos, nem így lett, csak 3-4 hónapot tudtam dolgozni Lentiben, aztán ismét munkanélküli lettem. A ház tetőszerkezete időközben egyre rosszabb állapotba került, mígnem a szomszédom, balesetveszélyre hivatkozva bejelentést tett a hivatalban.

A szakértő fel is mérte a családi ház állapotát, majd a határozat is megszületett. A családot arra kötelezte a hatóság, hogy újítassa fel vagy bontassa el az épületet.

- Nem volt pénzünk a felújításra, sem a bontásra, miből is lett volna - kérdezte magától Edit, aki azóta nem tud dolgozni, mióta szív- és tüdőproblémák miatt leszázalékolták, ám a 32 százalékos rokkantság jelenleg semmiféle ellátásra nem jogosít. - A ház rossz állapotáról a gyermekjóléti szolgálat is tudomást szerzett, azt mondták elveszik tőlünk Krisztiánt, ha ott maradunk. Nem volt más választásunk, költöznünk kellett, így tavaly augusztusban kerültünk a Családok Átmeneti Otthonába.

A Sebestyén-család nem vitatja, hogy rossz állapotban van a házuk, ugyanakkor szerintük sokan élnek az övéknél sokkal romosabb épületekben.

A költözést, az új környezetet egyébként a 14 éves Krisztián viselte a legnehezebben, új iskolájában szinte azonnal kiderült, hogy szülei kényszerpályára kerültek.

- A fiatalok nagyon kegyetlenek tudnak lenni, sokat piszkálták Krisztiánt azért, mert itt lakunk - folytatta az édesanya, aki fiára nézve azonnal el is mosolyodott. - Krisztián szerencsére nagyon jó tanuló, 4,7-es átlaggal zárta az előző tanévet, ráadásul több tanulmányi versenyen is jeleskedett.

- Mindenképpen szeretnék leérettségizni és szakmát szerezni, hogy segíteni tudjak a szüleimnek - mondta Krisztián, aki elsősorban az ügyvédi hivatással kacérkodik, ám ha ez mégsem  valósulna meg, akkor egy külföldi munkával is kiegyezne.

- Odakint nagyobb a munkalehetőség és sok pénzt lehet keresni - foglalta össze tömören az előnyöket a tinédzser, aki talán bele sem mer gondolni abba, hogy elszakíthatják szüleitől.

Pedig ez is benne van a pakliban. A családok átmeneti otthonában maximum 18 hónapig tartózkodhatnak a lakók, ami Sebestyénék esetében jövő év februárjában lejár. Addig valahogy változtatni kellene élethelyzetükön, ám mint  fentebb már kiderült, lehetetlen helyzetbe kerültek, hiszen sem felújítani, sem elbontani nincs pénze a családnak a tormaföldei házat.

- Jelenleg havi 35 ezer forintból élünk, a 12200 forintos családi pótlékból és a 22800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásból - vette át a szót Ferenc, aki hozzátette: ebből havi 10 ezer forintot fizetnek az átmeneti otthonban való tartózkodásért. - Mindezek ellenére a házra felvett hitelt, ha nehezen is, de visszafizettük, csak néhány közüzemi számlával vagyunk elmaradva. - A legnagyobb segítséget az jelentené, ha ismét munkába állhatnék, ez azonban elég nehéz manapság. Pedig folyamatosan próbálok munkát szerezni,  de egy 52 éves embert már nem szívesen foglalkoztatnak.

Sebestyénék annak is nagyon örülnének, ha valaki segítene ismét lakható állapotba hozni a házukat, akkor legalább lenne hová visszaköltözniük.

- Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha nem kapunk valakitől segítséget - mélázott el egy pillanatig Ferenc, majd így folytatta:  Ezt a fajta bizonytalanságot senkinek sem kívánom, egyszerűen  tehetetlennek érzi magát az ember. Lassan felőrli az idegeinket az állandó  bizonytalanság, de nem tehetünk semmit. Csak bízunk a csodában.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!