Bringások kontra gyalogosok: kinek van igaza?

A probléma régre nyúlik vissza, azonban a kanizsai Sólyom Zoltán szerint a legtöbbször apróságok miatt bosszankodnak az emberek.

- Néha csak egy kicsit kellene odébb menni, picit jobban figyelni a másikra - fogalmaz Zoltán, aki leginkább országúton kerékpározik, de családtagjaival a városban is sűrűn tekernek. - Ahol megosztott az út, ott ne menjünk bele a másik sávjába, mert ez a legnagyobb konfliktus- és balesetforrás menetközben. Márpedig gyakori probléma a Fő úton és a Keleti városrész megosztott kerékpáros és gyalogútján is, hogy gyalogosok sétálgatnak a biciklis sávban, ezért a bringások kénytelenek szlalomozni közöttük.

A férfi az országhatáron túl is számos alkalommal megfordult már kerékpárral. Mint mondja, Ausztriában sokkal türelmesebbek, megfontoltabbak az emberek, talán, mert már eleve úgy nevelik a gyermekeket, hogy megfelelően viselkedjenek ne csak otthon, hanem az utcán is. Sokak véleménye szerint Magyarországon ez sajnos ez még nem hagyomány.

- Néhány éve a lányommal, aki akkor nagyjából 9 éves lehetett, együtt bicikliztünk a járdán, és egy középkorú férfi ment előttünk - kezdett bele a történetbe Zoltán. - Emese csengetett neki, hogy álljon félre, de ahelyett, hogy odébb ment volna, felháborodott, hogy miért nem megyünk az úttesten. Azon a részen éppen óriási forgalom volt, semmiképp sem vittem volna ki a lányomat az úttestre. A szülői felelősség egyébként stratégiai kérdés, nekünk kell gyermekeinket a biztonságos közlekedésre nevelni.

Ugyanígy számos gyalogosnak is akad problémája a kerékpárosokkal.

- Akkor nincs semmi gond, amikor a szabályoknak megfelelően közlekednek - mondta a szintén a dél-zalai településen élő Horváth Péter, aki gyalog jár dolgozni, bevásárolni, s csak akkor ül kocsiba, ha a városon kívül akad dolga. - De számtalanszor előfordul, hogy kihasználva valóban kevés helyigényüket, házak közti füves területeken vágnak át, bemennek egyirányú utcába szemből, ott, ahol ezt nem lehet, ráadásul mindezt akkora sebességgel teszik, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ráadásul bárhol bármikor felbukkanhatnak.

Csak a véletlenen múlott, hogy a férfi nemrégiben megúszott egy balesetet.

- A Bazárudvarból tartottam a Fő utca irányába, nem volt már világos, de még igazán sötét sem, amikor kiléptem a kapualjból - kezdte Péter. - Elsüvített mellettem egy kerékpáros, éppen súrolta bal lábfejemet a kerék. Az volt a szerencsém, hogy lassan mentem, nem siettem. A fiatalember megállt és bocsánatot kért, szabadkozott, hogy nem látott, de véleményem szerint ez nem kifogás. Mindig körültekintőnek kell lenni.

Meszes László naponta gyalogol a Csengery utcán, ahol szerinte botrányos a helyzet. A járdák szűkek, de a biciklisek mégis azt használják, mert csak az Erdész utcától van kiépített kerékpárút, és valószínűleg félnek a kamionok, óriási teherautók között kerekezni.

- Bosszantó a helyzet a belvárosban is, csak más okból kifolyólag - így a férfi. - A Fő utcán lefele jövet azon az oldalon, ahol ki van jelölve kerékpárút, iszonyú veszélyes közlekedni. A régi Kanizsa Áruház sarkánál úgy vezették el a biciklis sávot, hogy az Ady utcáról érkező gyalogossal könnyedén ütközhetnek a biciklisek. A szemközti oldalon, a Vasemberház előtt pedig összeszűkül a járda, ami egyébként kerékpársávnak van kikiáltva, ahogy azt tábla is jelzi.

A bicikliseknek azonban nem csak a járókelők okoznak problémát, hanem az autósok is. A drótszamarasok közül többen említették: bárhol tekernek, mindig máshová küldenék őket, sokszor még melegebb éghajlatra is. Burján Tamás szerint - aki Sólyom Zoltánnal együtt rója az országutakat két keréken - a duda a legkevesebb, amit el kell viselniük.

- Dobáltak már meg minket műanyag flakonnal, sörös dobozzal is - így a férfi. - Ausztriában, ahol 10-től 90 éves korig kerékpároznak az emberek, ilyen nem fordulna elő, az autósok bármilyen helyzetben megállnak, s egyenrangú partnerként kezelnek bennünket.

- Mindennapos dolog, hogy csak egy hajszálon múlik a baleset - ezt már Godinek Ibolya, a kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház munkatársa mesélte, aki télen-nyáron mindenhova biciklivel jár. - A gépkocsival közlekedők legtöbbször semmibe vesznek minket: sokszor sem kanyarodásnál, sem előzésnél nem tűnik fel nekik, hogy egyáltalán ott vagyunk.

Ibolya szerint hozzájuk képest a gyalogosok „angyalok”, velük kapcsolatban már korántsem olyan rossz a helyzet, mint évekkel ezelőtt.

- Talán azért, mert kezdenek hozzászokni, hogy egyre több a kerékpáros a világban - ami egyébként szerintem egyáltalán nem baj, még akkor sem, ha sokan a benzin-áremelkedés miatt tették le az autót. Ha valaki kerékpárral közlekedik, egy lépést már tett az egészséges életmód felé.

A gyalogosokra rácsenget, ha a kerékpárúton kerülnek útjába, de komolyabb konfliktusa a zalaegerszegi Czap Alexandrának is autóssal volt.

- Bak felé a bicikliút rögtön a házak kerítése mellett húzódik, nincs se árok, se füves rész köztük. Amikor egyszer arra bringáztam, egy nő meglehetősen nagy sebességgel hajtott ki az egyik udvarból, és szó szerint felkenődtem az autójára. Szerencsére nem lett semmi komolyabb bajom, a biciklimben viszont azóta van egy nyolcas - magyarázta Alexandra, hozzátéve: mindig igyekszik úgy közlekedni, hogy ne akadályozza se a gyalogosokat, se a gépkocsivezetőket, s betartja a közlekedési szabályokat is.

A nagykanizsai Tóth József szerint a kulturált együttközlekedés feltételei egyáltalán nem adottak a dél-zalai városban, biciklis szemmel semmiképpen. A fiatal hiányolja a kerékpárútvonal-hálózatot, ami például az üdülőkörzetekben, így a Balatonnál, nagyobb fürdővárosokban adott.

Hogy várható-e a kanizsai hálózat fejlesztése, arról Tárnok Ferencet, a városfejlesztési osztály vezetőjét kérdeztük.

- A zalakarosi önkormányzattal közösen adtunk be pályázatot, mellyel komfortosabbá és biztonságosabbá lehetne tenni a kerékpáros közlekedést - vázolta az osztályvezető. - A projekt egyrészt biztosítaná a Kis-Balaton elérését Nagykanizsáról a fürdővároson keresztül, másrészt Kanizsán is új kerékpárutakat tudnánk építeni, melyekkel végre össze lehetne kötni a meglévőket. Épülne biciklis út többek közt a Vár, a Teleki és a Petőfi utcán is.

Ahhoz, hogy a közlekedési kultúránkkal végre megfelelő szintre érjünk, nyilvánvalóan nem csak az autósoknak kell betartani a KRESZ-szabályokat, hanem a kerékpárosoknak és a gyalogosoknak is. A dél-zalai városban a gépkocsivezetők után ugyanis a kerékpárosok okozták a legtöbb balesetet az év első felében, tudtuk meg Lovkó Balázs századostól, aki baleset-megelőzési főelőadóként dolgozik a kanizsai rendőrkapitányságon.

- A kerékpárosok hajlamosak elfelejteni, hogy ők is járművel közlekednek, így nekik is be kell tartani a közlekedési szabályokat, sőt rosszabb esetben nemhogy nem veszik figyelembe őket, de sajnos nem is ismerik azokat - mondta elöljáróban Lovkó Balázs. - A balesetek okaként meg kell említeni, hogy a kerékpárosok esetenként nem tartják be a látni és látszani elvet, jellemzőbb azonban az, hogy nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekednek, illetve sokszor előfordul az is, hogy ittasan bicikliznek.

A százados szerint egyébként sok balesetet meg lehetne úszni, ha a kerékpárosok egyértelműen informálnák a közlekedés többi résztvevőjét szándékukról, hogy éppen merre tartanak, gondolva itt a kötelező jelzésadásra, illetve a környezetükben való megfelelő tájékozódásra.

Száz szónak is egy a vége: még nagyon messze vagyunk attól, hogy büszkék lehessünk kis hazánk közlekedéskultúrájára.

Kisgyermekként még könnyű volt biciklizni: eleinte pótkerék biztosította, hogy ne essek el, és ne zúzzam össze magam _ no ez mondjuk nem sokáig tartott, mert hamar két keréken vagánykodtam. De a kis faluban, ahol laktam, nem flangált annyi gyalogos a járdán, csupán elvétve száguldott el mellettem személyautó, néha kombájn vagy traktor. Mindegy volt, hogy van-e csengőm, prizmám, lámpám, bukósisakom. Ahogy egy „jó gyerekhez” illik, százszor biztosan el is estem. Emlékszem, egyszer elszakadt a fékem, óriásit buktam, és a presszó előtt a kocsmatöltelékek hangosan kinevettek. A heg azóta is látszik a térdemen