Nyugatias nyugalmat? Gyurcsány Ferencnek nincs kormányzati ambíciója

– Hogyan foglalná össze a Demokratikus Koalíció céljait? Azt hallani, népszerűségük a politikai elemzőket is meglepi, tagságuk is gyarapszik.

– Valóban, szerencsére sokan jönnek – válaszolta a pártelnök. – Hogy mit akarunk? Nyugalmas polgári világot, kevesebb izgalommal. Nem gondoljuk, hogy új rendszerváltásra van szükség Magyarországon. Abban hiszünk, hogy a meglévőt kell megfelelő tartalommal megtölteni. Eltökéltek vagyunk, hogy eleddig példátlan átláthatóságot valósítsunk meg a párt pénzügyeit illetően, a kampányban pedig nem fogunk belemenni a pártok ígéretlicitjébe. Nem ígérünk, csak élhető, humánus országot.

– A polgári világot lett volna módja megvalósítani a miniszterelnöksége idején is. Mi akadályozta?

– Ez összetett kérdés, sok oka van. Azt hiszem, tele voltunk megalapozatlan illúziókkal. Ciklusról ciklusra egymásra licitáltunk és vártuk, hogy a kormányváltás egy csapásra megoldja a gondjainkat. Holott nem létezik olyan kormány, amelyik egyik napról a másikra jólétet teremt, megemeli a nyugdíjakat és így tovább. Az ország akkor nem hitte el, hogy nincs ilyen út.

– Tudnak-e hiteles gazdaságpolitikát kínálni a matolcsyzmussal szemben?

– A miniszter úr önmagát a nem hagyományos pénzpolitikai eszközök alkalmazójának gondolja, ezért nagyon egyszerű a válaszom. Én fő irányaiban helyesnek gondolom azt a gazdaságpolitikát, amit 2006 után folytattam. Ennek 3 pillére volt: a hangsúlyozottan hagyományos eszközökkel végrehajtott egyensúlyteremtés, a költségcsökkentés, a nagy rendszerek reformja (aminek egyébként a 2008-as vizitdíjas népszavazás vetett véget), s nem utolsósorban az intenzív fejlesztéspolitika, aminek most a nyomát sem látom. Meggyőződésem, hogy ma is ezekből kell kikeverni a gazdaságpolitikai mixet.

– Azért én devizahitelesként emlékszem rá, hogy a forint akkor is mélyrepülésbe fogott.

– A kormányváltáskor 184 forint volt a svájci frank. Tudom, hogy a mostani kormány azt mondja, velünk együtt gyengült a forint, s ebben van is igazság, de tegyük hozzá, hogy az utóbbi 4 hónapban háromszor annyit gyengült, mint a környező országok nemzeti fizetőeszközei.

– Milyen politikai szerepet képzel el magának a 2014-es választások után? A Fidesz szerint született az MSZP-vel egy titkos megállapodás, mely alapján Ön köztársasági elnök lehetne, a miniszterelnököt pedig ők adnák.

– Nem tudom elképzelni magam köztársasági elnökként.

– És miniszterelnökként?

– Rendkívül kicsi az esélye annak, hogy belátható politikai időn belül (és 2014 még az) miniszterelnök vagy akár csak kormánytag is legyek, nincs ilyen ambícióm. Olyan viszont van, hogy részt vegyek a demokratikus ellenzék megépítésében.

– A Demokratikus Koalíción belül jobban meg tudja valósítani az elképzeléseit, mint ahogy a szocialista pártban?

– Szerettem volna, hogy az MSZP értse az elgondolásomat, miszerint tartózkodva mindenféle populizmustól, szélesebb koalícióban csináljunk egyfajta polgári politikát. Akkor ezt nem sikerült elfogadtatnom. Igen, a Demokratikus Koalícióhoz sok reményt fűzök, mert itt először vagyok egy olyan párt vezetésében, ahol az alaphang a nyugalomé, tisztességes szolidaritást látok, s nincs fúrás-faragás, ha úgy tetszik: cselszövés.

– Többször is elhangzott, vissza kellene adniuk az országgyűlési mandátumukat, hiszen nem a Demokratikus Koalíció, hanem a Magyar Szocialista Párt színeiben jutottak be. Nem lett volna elegáns, ha eleget tesznek a felszólításnak?

– Nézze, az MSZP akkor volt jó pozícióban, amikor egyszerre mutatta egy hagyományos baloldali és egy nyugati reformpárt arcát. A vitánk arról szólt, hogy utóbbiról a szocialisták lemondtak. Tagadhatatlan, hogy miattunk, nyugatos polgári politikusok miatt is szavaztak jó páran az MSZP-re. Sokat kaptam a Magyar Szocialista Párttól, de hozzá is tettem. Ezért indokolatlan és öngyilkos lépés lett volna mandátumot visszaadni – halkan jegyzem meg, olyan nagyon nem is követelték...