Hírek

2011.09.26. 02:29

Ne legyen a tévé villanypásztor! Kiállítás, játszóház és színielőadásAz immár 18. alkalommal megrendezett Családfesztiválon számos érdekes programmal vártak kicsiket és nagyokat. Volt kiállítás, játszóház, színielőadás és sportprogram, Varró Dániel és Szá

Zalaegerszeg - Nem igaz az a kereskedelmi média által gyakran hangoztatott érv, miszerint azért ilyen a műsor, mert erre van igény - szögezte le Szalai Annamária, a médiahatóság elnöke a Családfesztiválon megtartott kerekasztal-beszélgetésen. A jó (ellen)példa az a néhány tehetségkutató verseny, amely a csillogó látvány mögött valódi értéket képvisel.

nincs nev

A média nem feltétlenül káros, állapították meg a résztvevők, csak akkor, ha rosszul használjuk. És ebben hatalmas a család felelőssége.

Besenczi Árpád, aki színészként, színi direktorként - és ezúttal moderátorként - maga is médiaszereplő, úgy fogalmazott: a média kicsit olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá valamennyire. Az asztal körül ülők azonban belülről is ismerik, így aztán volt is véleményük róla...

- A média a 21. században a legfontosabb közösségi agóra - mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. - Az a felület, ahol a legtöbb ember közlekedik, találkozhat egymással, s mindenféle élmény érheti: jó és rossz is. S mint minden agórán, vannak szabályok, amelyeket meg kell tanulni. E téren a családnak van a legfontosabb szerepe. És nemcsak abban, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, azt is meg kell ugyanis ismertetni a kicsikkel, hogyan kell tudatosan használni a médiát, a televíziót, az internetet. Mert ha tudjuk a szabályokat, akkor ezeknek több az előnye, mint a hátránya.

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Besenczi Árpád, aki színészként, színi direktorként - és ezúttal moderátorként - maga is médiaszereplő, úgy fogalmazott: a média kicsit olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá valamennyire. Az asztal körül ülők azonban belülről is ismerik, így aztán volt is véleményük róla...

- A média a 21. században a legfontosabb közösségi agóra - mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. - Az a felület, ahol a legtöbb ember közlekedik, találkozhat egymással, s mindenféle élmény érheti: jó és rossz is. S mint minden agórán, vannak szabályok, amelyeket meg kell tanulni. E téren a családnak van a legfontosabb szerepe. És nemcsak abban, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, azt is meg kell ugyanis ismertetni a kicsikkel, hogyan kell tudatosan használni a médiát, a televíziót, az internetet. Mert ha tudjuk a szabályokat, akkor ezeknek több az előnye, mint a hátránya.

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Besenczi Árpád, aki színészként, színi direktorként - és ezúttal moderátorként - maga is médiaszereplő, úgy fogalmazott: a média kicsit olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá valamennyire. Az asztal körül ülők azonban belülről is ismerik, így aztán volt is véleményük róla...

- A média a 21. században a legfontosabb közösségi agóra - mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. - Az a felület, ahol a legtöbb ember közlekedik, találkozhat egymással, s mindenféle élmény érheti: jó és rossz is. S mint minden agórán, vannak szabályok, amelyeket meg kell tanulni. E téren a családnak van a legfontosabb szerepe. És nemcsak abban, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, azt is meg kell ugyanis ismertetni a kicsikkel, hogyan kell tudatosan használni a médiát, a televíziót, az internetet. Mert ha tudjuk a szabályokat, akkor ezeknek több az előnye, mint a hátránya.

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- A média a 21. században a legfontosabb közösségi agóra - mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. - Az a felület, ahol a legtöbb ember közlekedik, találkozhat egymással, s mindenféle élmény érheti: jó és rossz is. S mint minden agórán, vannak szabályok, amelyeket meg kell tanulni. E téren a családnak van a legfontosabb szerepe. És nemcsak abban, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, azt is meg kell ugyanis ismertetni a kicsikkel, hogyan kell tudatosan használni a médiát, a televíziót, az internetet. Mert ha tudjuk a szabályokat, akkor ezeknek több az előnye, mint a hátránya.

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- A média a 21. században a legfontosabb közösségi agóra - mondta Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. - Az a felület, ahol a legtöbb ember közlekedik, találkozhat egymással, s mindenféle élmény érheti: jó és rossz is. S mint minden agórán, vannak szabályok, amelyeket meg kell tanulni. E téren a családnak van a legfontosabb szerepe. És nemcsak abban, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan kell viselkedni, azt is meg kell ugyanis ismertetni a kicsikkel, hogyan kell tudatosan használni a médiát, a televíziót, az internetet. Mert ha tudjuk a szabályokat, akkor ezeknek több az előnye, mint a hátránya.

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Süveges Gergő, a Magyar Televízió nívódíjas szerkesztő-műsorvezetője - aki szerint a média káros hatásait leginkább úgy lehet kiküszöbölni, ha nem kapcsoljuk be a tévét... - szintén a család szerepét hangsúlyozta. Csak más hangsúllyal.

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- Túl sok feladatot és túl nagy felelősséget próbálunk áttolni a médiára. Én azonban a családra fókuszálnék, mert nem a televízió és a rádió küldetése elsősorban, hogy Illyés Gyulát és Weöres Sándort öntsön a gyerekekbe. Nagyon jó, ha megteszi, ha meg tudja tenni, ám ha a család erre nem képes, akkor azt a tévé sem pótolja.

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Persze, van jó példa is. Erre hívta fel beszélgetőtársai s az egyébként rendkívül aktív közönség figyelmét É. Szabó Márta televíziós szerkesztő, az MTV gyermek- és ifjúsági szerkesztőségének korábbi vezetője. A Cimbora például több mint 670 adást élt meg, és voltak más, sikeres műsorai is a köztévének, amelyeken generációk nőttek fel. Az archívum pedig ma is rendelkezésre áll, bár az ideális az lenne, ha ezeket a tartalmakat fel lehetne frissíteni.

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- A szülőnek egyszerűen nincs arra ideje, hogy a zenétől az irodalmon át a képzőművészetig minden értéket átadjon a gyereknek. Itt jön a mi szerepünk, a közszolgálati televízió feladata.

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Amely egyébként az átalakulás kellős közepén van. Az archívumok egyesítése, az értékek kibányászása már megkezdődött, vitte tovább a gondolatot a médiahatóság elnöke, aki leszögezte: vannak olyan modern formák, amelyek alkalmasak az irodalmi, zenei értékek közvetítésére. Ilyen volt például a mobilvers. Egy időben ezt használva vallottak szerelmet egymásnak a tinédzserek.

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

A társadalmi elvárásnak, a szülői hozzáállásnak is változnia kell, helyezte a kérdést tágabb szövegkörnyezetbe Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának tagja.

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

- Nem az a cél, hogy az óvodából mini tudósként jöjjenek ki a gyerekek, az általános iskola 4. osztályában pedig már két nyelven beszéljenek. A fontos, hogy legyen gyerekkoruk, játsszanak, focizzanak, táncoljanak, ismerjék meg a magyar kultúrát. S így is lesz belőlük valaki.

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Majd Papp Lajos professzort idézve kijelentette: nem két gyerekszoba, három televízió és négy gyerekcsatorna jelenti a nevelést, hanem maga a család, hisz a szülők dolga az, hogy példát, mintát mutassanak - a médiafogyasztást illetően is.

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -, ami Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot. Nemrégiben Németországban tartottam előadást a magyar médiahelyzetről, és felhívtam a figyelmet arra: vegyék elő bátran a német médiatörvényt, és meglátják, abban sokkal szigorúbb előírások vannak. Olyan típusú műsorok, mint amilyeneket nálunk sugároznak, ott nem mehetnek. Az a baj, hogy egyelőre nincs ebben az országban erő. Pedig erő kell a médiába, a gazdaságba, a törvényhozásba, hogy ezeket a negatív hatásokat kiküszöböljük...

Másképpen: nézzünk televíziót, de családban, és ne villanypásztorként használjuk a készüléket . Ezt már Süveges Gergő mondta, akiről köztudott - s most Szalai Annamáriáról is kiderült -, hogy otthon nem néz tévét.

Ellentétben az átlagos magyarral. Függőségünkre ékes példa, hogy tavaly egy felnőtt napi 285 percet ült a doboz előtt, a 4-7 éves korosztály tagjai 210-et. A tinédzserek ennél valamivel kevesebbet, ám náluk az internet vette át a vezető szerepet; e korosztály 90 százaléka használja a világhálót.

Kulcsfontosságú tehát a szabályozás, s e tekintetben hatalmas a törvényalkotó felelőssége.

- A közelmúltban elfogadott új médiatörvénybe megpróbáltunk család- és gyermekvédő szabályokat beépíteni - adott áttekintést Gyutai Csaba -,

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!