Tényleg a farkastól fél? A gyerekek 3–10 százaléka szorong

Az egyesület immár harmadik alkalommal pályázott sikerrel az Új Európa Alapítványhoz, s ennek köszönhetően szeptembertől májusig tartó művészetterápiás csoportokat indíthatott szorongó gyerekek számára. A 6–12 éves résztvevők a megye egész területéről érkeztek, s öt, kis létszámú csoportban foglalkoztak velük pszichiáterek, terapeuták s egyéb szakemberek. Elsősorban olyan gyerekek kapcsolódtak, akiknél a szorongás testi tüneteket is okozó betegséghez köthető. A foglalkozások révén mintegy 70-80 kis páciens gyógyulását sikerült elősegíteni, ami az állapotukat felmérő kérdőívekből egyértelműen megállapítható. Felmerülhet a kérdés, ha ilyen hatékony eszköz a művészetterápia, miért nem része eleve a kezelésnek. Mint dr. Babrik Zsuzsanna gyermekpszichiátertől megtudjuk, ennek kizárólag anyagi okai vannak, hiszen az eszközök beszerzése meghaladja a pénzügyi lehetőségeiket.

– Milyen jellegzetességeket mutatnak a szorongó gyerekek rajzai? – tudakoljuk a pszichiátertől.

– Léteznek direkt jelek, mint a szorongás tárgyának közvetlen ábrázolása (temető, csontváz, szellem), vagy a sötét árnyalatok túlsúlya – feleli. – Mindezen túl árulkodó jel, ha az alakok nagyon aprók, ha a vonalvezetés kényszeresen precíz, vagy ha a teret nem megfelelően tölti ki a rajzoló. Egyetlen rajz persze önmagában még nem jelent semmit, abból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.

– Mely jelenségek váltanak ki leggyakrabban szorongást a gyerekekből?

– A gondok forrása lehet a család, ha az nem képes biztonságot nyújtani a gyereknek, ha nem jelöli ki világosan a határokat. A gyászra, a szülők válására ugyancsak szorongás lehet a válasz. Szintén kockázatot jelent, ha a gyerek kilóg a kortárs közösségből, vagy nem tud megfelelni az iskolai elvárásoknak.

– Milyen jelekre figyeljen a szülő?

– Nem vagyunk egyformák, a szorongás az alaptermészet, a temperamentum jellemzője is lehet. Más esetben azonban jól látható jelei vannak, megváltozik a gyerek viselkedése. Visszahúzódóvá válik, nehezebben alkalmazkodik, de az sem ritka, hogy meg is fogalmazza a félelmeit. A kisebb gyerekek gyakran tárgyiasítják a megfoghatatlan rettegést, azt mondják, hogy a farkastól félnek, holott a háttérben egészen más áll. Egy farkassal ugyanis lehet valamit kezdeni, a szabadon lebegő félelemmel azonban nem. Felvehet új, rossz szokásokat, például rágni kezdi a körmét, jelentkezhet hasfájás, fejfájás, vagy visszaeshet a tanulmányi eredménye.

– Kihozhatják-e a szülők önerőből a szorongásból a gyereket?

– Ha nem túl súlyos az eset, feltétlenül. Ha elfogadást, biztatást nyújtunk számára, netán változtatunk a saját viselkedésünkön, rendezzük a szorongást kiváltó konfliktust, eredményre jutunk. Megesik persze, hogy ez kevés, és szükség van szakemberre, de gyógyszert ilyen esetekben is igen ritkán alkalmazunk, inkább a pszichoterápiát vetjük be. Ez arra irányul, hogy feltárjuk a szorongás eredőit, okait, vagy megpróbáljuk átalakítani a gyerek hibás gondolkodását, helyzetelemzését, de a relaxációs technikák is hatékonyak lehetnek.

Önmagában már az is terápiás hatású, ha a gyerek képes kirajzolni magából a feszültségeket, s így önmagán kívülre helyezi a problémát. Még jobb, mint ahogy ez a csoportokban is történt, ha beszélni is tud az ábrázoltakról, s ez a csoportban is visszhangra lel.

A szorongás egyre gyakoribb jelenség a gyerekek körében, előfordulása mintegy 3–10 százalékra tehető. Bizonyos életkorokban tipikus formákat mutat, a kamaszkorban például igen fontos, hogy milyennek látják őt a többiek, hatévesen pedig a szülőktől való elszakadás az iskolafóbiát hozhatja felszínre.

– A szorongás nem mindig kóros. Attól, hogy valaki nehezebben oldódik, hogy minden új helyzet megrettenti kicsit, még nem beteg, amennyiben ezt a habitust ő maga és a környezete is elfogadja. A probléma akkor bukkan felszínre, ha a szülő másféle gyereket szeretne, nem akarja, hogy szorongó, visszahúzódó legyen, hanem határozott, karakán kiállást vár. Ilyenkor gyakran elhangzik: ne legyen olyan, mint én... Ám a gyerek megérzi, hogy nem fogadják el olyannak amilyen, s ettől még szorongóbbá válik.

HASZNA IS VAN
A társadalomhoz, a többi emberhez való alkalmazkodás elképzelhetetlen szorongás nélkül. Ez az az érzelem – nevezhetjük persze bűntudatnak, lelkiismeretnek is –, ami visszatart bennünket bizonyos nemkívánatos cselekedetektől. Aki egyáltalán nem szorong, azt nem érdeklik a másik érzelmei, az gátlástalanul gázol át bárkin, s még csak tudatában sincs cselekedete súlyának.