Hírek

2010.08.28. 05:39

Nyolc nap, nyolcszáz kilométer, két országban, két keréken

Mi magyarok vagyunk, nem határon túliak, mert mi is a nemzethez tartozunk, jelentette ki határozottan Mihály József a szentegyházai hagyományőrző huszárok kapitánya.

MTI

 Akárcsak Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki a határon át, az első romániai városig, a 13 ezres, zömmel magyarok lakta Székelyhídig kerekezett.

- Debrecenben és a fővárosban is gyakran ülök nyeregbe - mondta. - Jó ötletnek tartom, hogy ilyen ember közeli módon kapcsolják össze a két országot, mert erőfeszítést kell tenni a célunk eléréséhez, nem autóval robogunk át - fogalmazott Pálinkás József, aki gyalogtúrázóként gyakori vendég Erdélyben, ám biciklivel először érkezett a Partiumba.

 

 

Az 58 éves tudós életkorával nem rítt ki a mezőnyből. A legidősebb résztvevő ráadásul Erdély délkeleti szögletéből érkezett - csak óriási kerülővel. A 66 éves Simon Gábor Sepsiszentgyörgyön született, de 1981-től már Németországban kereste boldogulását. A túrázás minden formáját kedvelő és rendszeresen gyakorló, Frankfurt mellett élő nyugdíjas gépészmérnök augusztus 21-én a csíkszeredai célban foglalta össze élményeit.

- Megható volt a fogadtatásunk mindenhol, kicsit elfáradtunk, ám lélekben feltöltekeztünk. Nehéz lesz visszailleszkedni a hétköznapokba, hiszen holnap mindenki megy a maga útjára, de ha jövőre lesz folytatás, biztosan benevezek - fogadta meg.

- Folytatjuk, lesz jövőre is határon át vezető kerékpártúra - tett határozott ígéretet a szervező Vuelta Sportegyesület vezetője, Eisenkrammer Károly. - Sokan kétkedtek a sikerben, amikor belevágtunk az előkészítésbe, de ezek a napok minket igazoltak. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy a következő utunk hová vezessen - mondta.

A legfiatalabb korszakváltós címet nevéhez méltóan Tar Benjámin kapta, ő 15 évesen vágott neki a végül 800 kilométeresre nyúlt nyolcnapos túrához. Budapestről érkezett a fiú, ám az ország minden megyéje képviseltette magát, köztük Zala is.

- Szívem vágya volt megismerni Erdélyt, mert még nem jutottam el ide. Nem csalódtam, a fogadtatás megható, a táj gyönyörű - fogalmazta meg Németh Attila testnevelő tanár, aki Nagykanizsáról kelt útra. - Másfél hónapot készültem erre, heti 3-4-szer 60-70 kilométeres tekeréssel - utalt az alapozásra a csapi és nagyrécsei iskola 32 éves tanára. - Erőnléttel nincs is problémám, de az utak állapota megnehezítette számomra a túrát, mert vékony kerekű biciklivel érkeztem - ismerte el.

 

 

- Húsz éve, gyerekkoromban jártam Erdélyben, a nagymamánál, rokonoknál, régen vágytam visszatérni, hogy újra lássam ezt a vidéket - árulta el Radics Bálint. A nyugat-dunántúli fejlesztési ügynökségnél pályázati tanácsadással foglalkozó 31 éves kanizsai fiatalember a túra remek hangulata és a mindenhol tapasztalt melegszívű fogadtatás mellett még a szervezés profizmusát emelte ki.

- Megrendítő volt tapasztalni az itt élők erős hitét abban, hogy ők a magyar nemzet részei akkor is, ha a határon túl élnek, akkor is, ha a kettős állampolgárságról 2004. december 5-én tartott eredménytelen népszavazás mást üzent nekik - fogalmazta meg érzéseit Fincza László. Útján felesége is elkísérte a kisbucsai 55 éves férfit, aki sokakkal együtt könnybe lábadt szemekkel hallgatta a túrázók köszöntését Csíkszeredán a célban, ahol egymást ölelgették a biciklisek és fogadták a helybeliek gratulációját.

Talán ott és akkor lehetett igazán megérteni, amit a szentegyházai huszárok kapitánya útravalóul mondott: - Mi nem határon túliak vagyunk, hanem magyarok. Lassan 90 éve nincs hazánk, ezért éreztük úgy, hogy most a kettős állampolgársággal valamit visszakaptunk.

Mi pedig, akik végig tekertük a közel 800 kilométert, valamit visszaadtunk nekik az együvé tartozás érzéséből.

Ahogy a székelyudvarhelyi polgármester, Bunta Levente mondta, virtusból, emberségből példát mutattak a túrázók. Feledtették, hogy hat évvel ezelőtt a rosszul feltett kérdésre rossz válasz adatott, utalt a népszavazásra a város vezetője.

S ha ez elkeseredést, haragot gerjesztett néhányakban, azért csak a politika volt hibáztatható, mert utunk során mindenhol, minden nap szíves vendéglátás fogadta a mezőnyt. Lett légyen az románok vagy magyarok lakta vidék. Székelyhídon a városka apraja-nagyja ott sürgött-forgott, hogy igényes műsorukkal elkápráztassanak minket. A többségében románok lakta bihari Margittán fél tucat köszöntő szalagot kötöttek a túra zászlajára. A szinte teljesen román nemzetiségű Mezőrücsön jó szívvel kínált juhtúrós, kapros kenyérlángos íze a szánkban pedig kitartott egészen Marosvásárhelyig.

 

 

A száznál több biciklis 800 kilométeres útját lebonyolító Vuelta Sportegyesület gondoskodott az ellátásról is: folyamatosan kínált enni-innivaló, frissítő mellé szervizautó, mentő, kísérő gépkocsi, felvezető motorosok dukáltak. Utunkat a román rendőrség végig biztosította, amerre jártunk, minden útkereszteződésen akadály nélkül gurulhattunk át. Rossz szóval, türelmetlenséggel nem találkoztunk, annál többször üdvözöltek minket, magyarul, románul. Az izmokat, kitartást próbára tévő hosszú emelkedőkön, a bátraknak kedves meredek lejtőkön és a gyakran irdatlan számú lyukkal szaggatott utakon a kerék a kerék mögötti konvojban tempózni szellemileg is fárasztó volt, de a táj és az emberek szívélyessége, figyelmessége mindenért kárpótolt.

Az utolsó nap reggelén a Székelyudvarhelyről felkerekedett bringás mezőny Szentegyházán a város szélére nótázó huszárok kíséretében jutott ki, s ott újabb tisztelegéssel búcsúztak a célállomásra tovább guruló csapattól.

A Hargita derekán, a Tolvajos-hágó 980 méterén átbukva végül hétkilométeres lejtőn pihenhettünk, hogy aztán Csíkszereda határában is huszárok lovagoljanak a korszakváltók elé és Balogh György konzul lovas hintóját követve központot átszelve a célunkhoz, a gyönyörű Mikó-várba guruljunk.

A Hargita derekán, a Tolvajos-hágó 980 méterén átbukva végül hétkilométeres lejtőn pihenhettünk, hogy aztán Csíkszereda határában is huszárok lovagoljanak a korszakváltók elé és Balogh György konzul lovas hintóját követve központot átszelve a célunkhoz, a gyönyörű Mikó-várba guruljunk.

 

A LENYUGVÓ NAP CSÍKSOMLYÓN ÉRT

 Szentegyházán tisztelgő huszárok sorfala búcsúztatta a túrázókat. (fent) Emelkedőkben nem volt hiány, mögöttünk már Farkaslaka (lent balra). Székelyudvarhelyre augusztus 20-án ért a túra. Az Eisenkrammer Károly vezette csapatot a város ünnepségén Bunta Levente polgármester köszöntötte (lent jobbra).

Szombati fogadásunk  Csíksomlyón, az akkor avatott gyermekotthonban zárult, ahol a dévai Szent Ferenc Alapítványnak szánt adományokat nyújtották át a túra vezetői. A lenyugvó napban már a Nagy- és Kissomlyó-hegy nyergéből, a híres búcsújáró hely zöld gyepén pihenve gyönyörködhettünk. És idézhettük fel magunkban az egy héttel korábbi, budapesti indulást, s ahogy végigjártuk az Eger, Debrecen, Székelyhíd, Zilah, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely útvonalat

 

Egy határ, két vél, száz bringás - Klikk ide a cikkért!

Egy határ, két vél, száz bringás - Klikk ide a cikkért!

Ezek is érdekelhetik