Büntetés helyett inkább megegyezés

- Kettős nyomtávú büntetőpolitikában gondolkodunk, ebbe beletartozik a helyreállító igazságszolgáltatás és hagyományos büntetőeljárás - fogalmazott Henczi Attila, az igazságügyi hivatal pártfogó felügyelője, aki mediációval is foglalkozik. - A közvetítés lényege, hogy az elkövető erkölcsi, anyagi jóvátételt ad a sértettnek, ezért vele szemben megszűnik a büntetőeljárás. De nem kínál ez kibúvót? Mi a fontosabb? Az állam büntetőhatalmához fűződő érdeke vagy az, hogy a sértett megfelelő jóvátételt kapjon? Erre ugyanis a hagyományos büntetőeljárásban vajmi kevés az esély. Olyankor az elkövető már próbálja minimalizálni a veszteségeit. Igyekszik a lehető legkisebb büntetést elérni, ki akar bújni a felelősség alól, általában a kártérítésre is alig van esély, múlik az idő - magyarázta. 

A mediáció viszont gyors, ugyanis 6 hónap alatt egyezségre kell jutni, s ennek eredményeként a sértett anyagi, erkölcsi elégtételt kap. Ráadásul ez olcsóbb is a társadalomnak. Ezzel szemben a hagyományos utat végigjárva ügyész, bíró és szakértő dolgozik a hónapokig, évekig tartó eljárásban, kártérítését pedig általában csak további polgári perben kérheti a sértett.

A közvetítéssel tehát tehermenetesíteni lehet az igazságszolgáltatást, ezért több idő, energia marad a fajsúlyosabb ügyekre, felgyorsulhat az ítélkezés. Mindezek ellenére hazánkban nem akar teret hódítani az eljárás. Míg nálunk tavaly a mediációra alkalmas ügyek 3 százaléka, azaz mindössze 3148 eset került erre az útra, addig Ausztriában 25 százaléknál, csak Bécsben 60 ezer ügyben alkalmazták. Ott a komolyabb büntetőügyekben is lehetőség, sőt kötelező a mediáció.

- A magyar jogrend azonban sokkal szigorúbb. Legfeljebb három év szabadságvesztéssel sújtható személy-, illetve vagyon elleni és a közlekedési bűncselekményeknél engedi meg, ha még a vádemelés előtt beismerő vallomást tett az elkövető. Nincs helye a közvetítői eljárásnak, ha az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény halált okozott, a szándékos bűncselekményt az elkövető: a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el. Emellett katonai büntetőeljárásban a fegyveres szerv sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt sincs helye közvetítői eljárásnak.

Két éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény esetén is kizárt a közvetítés. Feltétel még, hogy a sértett és az elkövető is hajlandó legyen az egyeztetésre, ezek alapján az ügyész esetleg a bíró rendeli el a mediációt, mert erről ők hivatottak dönteni. Nem kötelező számukra ez akkor sem, ha mindkét fél kéri. Pedig nem nagy a kockázata, mert eredménytelenség esetén az eljárás tovább folyik a megszokott medrében. Az erre szánt legfeljebb fél év  ismerve a magyar gyakorlatot  nem komoly időveszteség.

- E téren egyébként nagy az eltérés a megyék között is. Míg Zalában tavaly az arra alkalmas büntető ügyek 1 százalékában, 51 esetben zajlott közvetítés, addig Baranyában 279 alkalommal folyamodtak ehhez a módszerhez. Pedig rendkívül hatékony, a tapasztalatok szerint a megállapodások 92 százaléka teljesül, tehát a sértett jóvátételt kap, a büntetőeljárás pedig megszűnik az elkövetővel szemben. Ezért vezérli őket közös érdek, tehát ebben az eljárásban nincs vesztes, csak győztes - emelte ki.
 
Ezzel szemben a szabadságvesztés izolációt, mégpedig a társadalom számára igen költséges izolációt jelent, de a bűncselekmény okozta konfliktust nem kezeli.