Múltból írt jövő, megsárgult jelen

Képzeljük azt, hogy Dévaványán járunk, 1920-ban. A helyszín egy árnyas kert, ahol a Csekők bandája húzza a talpalávalót. Mi egy üveg bor társaságában helyet foglalunk a zenekar előtt, miközben a társaságból valaki hegedűt ragad és beáll a zenészek közé. Természetesen öltözékünk is korabeli: a hölgyek kiskalapot és hárászkendőt, az urak posztómellényt és keménykalapot viselnek. Miután elhelyezkedtünk, egy úr áll meg előttünk, kinek öltözéke már önmagában is figyelemfelkeltő: fekete mellényéhez kockás térdnadrágot húzott, s keménykalapot visel, kezében egy fekete lepellel letakart dobozgépet tart.

Ő Kádár Ferenc, hivatása vándorfotográfus. Dédapja ott zenélt a Csekők bandájában, 1920-ban - a korabeli életkép specális ponyvára kinagyított változatán, melynek révén pár pillanat alatt 89 évet repültünk vissza az időben. Átváltozásunkban persze nagy szerepe volt a fotográfus mellett dolgozó, beöltözést, kellékezést segítő parasztmenyecskének , Kádár Manninak is, aki civilben egyébként mézeskalácsos.

- Minden négy évvel ezelőtt kezdődött - néz végig a díszleten, s hoz vissza a mába Kádár Ferenc. - A vásári fényképezkedés háttérül szolgáló díszletek fotóként látták meg a napvilágot, később képeslapként funkcionáltak, melyek láttán a mesterségek ünnepe alkalmából felkérést kaptunk egy régifajta fotósműterem létrehozására a budai várban. Akkor született a vásári fotózás ötlete.

Azóta a kis békéscsabai család, Ferenc és felesége Manni, rendszeres s népszerű résztvevői a különféle fesztiváloknak, falunapoknak és kézműves-rendezvényeknek, Zalaegerszegen is a fazekastalálkozó apropóján jártak, immár másodszor.

- Elsőként a disznótoros ponyva készült el. Ez a tipikusan paraszti életkép, amely egyébként kuncsaftjaink körében mind közül a legnépszerűbb, jól jelképezi az 1900-as évek elejének Magyarországát. Azt az időt, amikor még az egész család összegyűlt és mulatozott a nagy munka alkalmával - meséli a fotográfus, miközben felesége egy fiatal párt öltöztet épp ez utóbbi háttér előtt: a férfi bekecset, a nő kötött vállkendőt vesz magára. A fejekre sötét kucsma és világos fejkendő, a kezekbe demizson és hurkatöltő kerül.

Az alkalmi modellek körében népszerű persze a harmadik, szintén múlt század eleji, tipikusan polgári fagyiskocsis háttér is, ahol mind a keménykalap, mind a roller és fagyi kötelező kellék.

- Az öltözékek nagy része családi örökség, míg a kellékek zömét idős emberektől, bolhapiacról szereztük be. Egyre nehezebb azonban a dolgunk, hiszen padlásainkat a régiségkereskedők már rég letakarították, ám a nagymamák fiókjában még ott lapulhatnak a féltve őrzött családi arcképek és fotóalbumok, egy-egy szelet a múltból.

Kádár Ferenc ősei hajdúkatonák voltak, ám a nemesi kiváltságok elvesztése után gulyások és népzenészek lettek.

- Családom tagjai hét generáción keresztül muzsikusok voltak. Dédapám, néhai Kádár Ferenc, az elsők közt kapta meg a népművészet mestere címet, róla készült egyébként az első néprajzi képeslapom. Édesapám ma is zenél, én azonban, bár egy ideig kántorként működtem, pályát váltottam, amivel mindenki csak jól járt. Három gyermekünk, Kende, Kolos és Katica, rendkívül muzikális azonban, így én lehetek a láncszem, aki a családi hagyományt közvetlenül ugyan nem viszi tovább, ám összeköti a múltat a jövővel. A hagyományokból kell ugyanis táplálkoznunk, hiszen, ha ezeket elhagyjuk, sokkal szegényebbek leszünk - ecseteli kalauzunk, s az ő szájából tényleg hitelesen cseng a mondat.

- Tisztára úgy nézel ki, mint mama - hallik a háttérből a kamaszok vidám beszélgetése.

- A móka az egészben az, hogy a vendégek egymáson, a nézelődők meg rajtuk mosolyognak - reflektál a diskurzusra a fotográfus, miközben digitális gépével a ponyva előtt üldögélő családhoz fordul, majd halkan megjegyzi: - Manapság mi férfiak, mind manipuláció áldozatai vagyunk. Ám, ha egy hölgy váll- és fejkendőt visel, eltűnik a festett haj, a mély dekoltázs, az ékszerek, akkor látszik igazán, milyen szép az arca, s lesz igazán hangsúlyos a szeme. Ezeken a fotókon a tiszta szépség mutatja meg magát.