Oroszul tanulnak, kvásszal koccintanak

Hiszen a nemrégiben alakult Orosz Nyelv Klub vonzott bennünket ide, megtudakolni, kik s miért adták a fejüket a dallamos orosz nyelv tanulására. Mégpedig önszántukból.

- Első alkalommal öten voltunk, aztán tizennyolcan, most meg úgy néz ki, hogy nagyobb terem után kell néznünk - mondja Horváth István, a klub vezetője, aki egyben az ÁMK gazdasági igazgatóhelyettese is. - Nem szokványos nyelvtanfolyamot kínálunk, hanem tanulással egybekötött baráti együttlétet és ismerkedést az orosz kultúrával.

Elmeséli, hogy barátai noszogatására vágott bele a klub szervezésébe, sokan hiányolták ugyanis a korábbi kötelező oktatás és a politikai stigma miatt háttérbe szorult nyelv rehabilitálását. Neki magának sem volt módja az alkalmi tolmácsoláson túl gyakorolni az oroszt, holott a volt Szovjetúnióban végzett. A klubjelleg kidomborítása érdekében felvették a kapcsolatot a budapesti orosz kulturális központtal, s keresik a szálakat Zalaegerszeg orosz testvérvárosa, Szurgut felé is. Tervezik, hogy orosz gasztronómiai napot rendeznek, pilményit készítenek majd (a tortellinihez hasonló töltött tészta) s kvaszt isznak hozzá.

A klubtagok közt persze akad olyan is, aki még csak most kezd barátkozni a cirill betűkkel. Bartek András a Csány-iskolában tanul.

- Angolból nyelvvizsga előtt állok, s a továbbtanuláshoz fel kell vennem még egy nyelvet. A németül, angolul tudókkal Dunát lehet rekeszteni, ezért az oroszra gondoltam. Ezt jóval kevesebben beszélik, lehet ennek haszna. A szüleim még kötelezően ismerkedtek a nyelvvel, nem nagyon értik a választásomat.

Zuggó Tímea orosz szakos tanárként végzett Szegeden tíz éve, de nem volt szükség a képzettségére.

- Úgy tetszik nekem ez a nyelv, igen hiányzott már a fülemnek a dallama - indokolja csatlakozását.

Bódis Oxana 19 éve él Magyarországon, a pusztamagyaródi iskolában tanít rajzot, s amint hírét vette a klubnak, csatlakozott. Talált is honfitársakat, s a hölgyek szemmel láthatóan kivirulnak, amint anyanyelvük mondatai áradnak ajkukról. Oxana Lábadi Ludmillával és Udovenko Ladával merül alá a hömpölygő orosz mondatokban. Mint kiderül, utóbbiban a klub egyik nyelvtanárát tisztelhetjük.

- Bölcsész, valamint orosz nyelv és irodalom szakos tanár vagyok, de jelenleg a Zalakerámiánál dolgozom - árulja el Lada, aki 15 éve él Zalaegerszegen. - Bevallom, bánt egy kicsit, hogy sokan csak legyintenek, amikor szóba kerül az orosz nyelv és kultúra, így most annál boldogabb vagyok, hogy végre az ellenkezőjére látok példát. Tanítványaim eddig is voltak, de mégiscsak más, hogy egy klub, szervezett keretek közt felvállalja az orosz nyelv ápolását, népünk mentalitásának jobb megismerését. Amikor idekerültem én is megküzdöttem a magyarral, ami szintén gyönyörű nyelv, de iszonyatosan nehéz. Főleg a kiejtés, de a nyelvtan se piskóta... Varga János a győri főiskolán ismerkedett meg az orosz nyelvvel, s két éve nem volt alkalma használni.

- Középfokú nyelvvizsgám van oroszból, így kifejezetten örültem, hogy a klub révén újra visszakerül a napjaimba az orosz nyelv. Angolul és németül is beszélek, érdekelnek a nyelvek, az oroszban 18 éves fejjel először a cirill betűk tetszettek meg. Azóta képeztem magam már Moszkvában is, vannak orosz barátaim, érdekel az ország, a kultúra, az életem része lett ez a nyelv. A klub arra is jó, hogy megismerhetjük az Egerszegen élő oroszokat. Eddig csak elmentünk egymás mellett az utcán, s nem derült ki, hogy mindketten ugyanarra vágyunk: megszólalni oroszul...