2009.03.25. 10:43
Enyészet! Emberi csontok, sírkövek szanaszét a kriptában (fotókkal)
Alsómándpuszta - Kopár még a kora tavaszi domboldal, így aztán alig bújik el a tekintetek elől az egykor szebb napokat látott kis kápolna. Az alagsori kripta tárva-nyitva, ajtó nincs, a helyiség padlóját darabokra zúzott sírkövek maradványai borítják, a fülkék falai kibontva, az egyik polcon vélhetően emberi csontok, mellette csonkig égett gyertyák.
Timpanonos, oszlopokkal díszített homlokzata most még elővillan a fák közül, s a 76-os út alsómándpusztai elágazójától pár száz méterre, a páhoki összekötő szakaszról könnyen meg is közelíthető az épület.
A látvány viszont, ami az érkezőt fogadja, nem éppen szívderítő: bár az erdőszéli kápolna szép arányaival valaha kétségkívül a környék ékessége lehetett, ma az enyészet veszi birtokba az egész területet. Pedig másfél éve még úgy tűnt, helyreállítja és új funkcióval látja el, élettel tölti meg egy lelkes csapat, ám a munka időközben megakadt, így most csak a pusztulás nyomaira lelünk mindenfelé.
Az alagsori kripta tárva-nyitva, ajtó nincs, a helyiség padlóját darabokra zúzott sírkövek maradványai borítják, a fülkék falai kibontva, az egyik polcon vélhetően emberi csontok, mellette csonkig égett gyertyák.
A földre vetett fakereszt 1925-ös temetésről tanúskodik. Itt nyugszik Nemestóthy Szabó Lajosné , hirdeti a felirat, de vajon hol? - ötlik fel máris az emberben, látva a felborított koporsót, a talajt borító törmeléket. Még 1984-es elhalálozásnak is mementót állít egy szilánkjaira tört gránitlap (élhetnek-e hozzátartozók?), másutt a falba ütött rés szúr szemet: talán azért kukucskált be valaki, hogy felmérje, talál-e bármi mozdíthatót, netán értéket odaát?
Felül, a lépcsősor tetejéről nyíló kápolnában kisebb a káosz, itt csak kilyuggatott színes üvegablakok és falba vésett firkák (az utolsó 2004-ből) várják a betoppanót. Elmozdított oltárkő, korhadozó gyóntatószék-maradvány és egy kiszáradt, jókora darázsfészek - ennyi a szakrális helyiség mai berendezése. A kis toronyba nem találunk feljárót, a hangulatos kazettás mennyezetre viszont vetünk még egy pillantást, mielőtt távozunk.
- Korábban valóban nekiláttunk, hogy helyreállítsuk a feldúlt kápolnát, ám 2007 ősze óta már nem tartozik hozzám Szentgyörgyvár, így az eredeti elképzelések sem valósultak meg - mondja el érdeklődésünkre Bóka Tibor, sármelléki plébános. Az atyához azért fordulunk, mert 2007 szeptemberében még biztató híreket lehetett hallani a kápolnáról: akkor arról számolt be lapunk, hogy a Nemestóthy-család által emelt épületet (amiben az 1970-es évek végéig tartottak szentmiséket) sármelléki és szentgyörgyvári lakosok segítségével elkezdték rendbe hozni. Környezetét megtisztították, s már arról szőttek terveket, hogy felújítása után a látogatók előtt megnyitják a létesítményt, ami szentmiséknek, sőt, akár esküvőknek is otthont adhat. Mellette autóspihenőt és parkot alakítottak volna ki. És bár a kápolna az egyházközség tulajdona, a nemes cél érdekében a szentgyörgyvári önkormányzat is felajánlotta segítségét.
- Támogattuk Bóka Tibor plébános terveit, de amikor ő elment, megakadt a munka. A tulajdonjog az egyházé, mi legfeljebb segítséget ajánlhatunk a hasznosításhoz, ám most is úgy látjuk, alkalmanként lehetne rendezvényeket, miséket tartani az épületben- válaszol érdeklődésünkre Ádovics István, Szentgyörgyvár polgármestere. Hozzáteszi: anyagilag és társadalmi munkával is támogatnák a helyreállítást, az ugyanis elsősorban nem pénz, hanem szándék kérdése.
- Közmunkásaink sok szakmában járatosak, a feladatok zömét magunk is el tudnánk végezni - mondja. A polgármestertől végül megtudjuk: valaha 160-180 lakója is volt Mándnak, ám mára sajnos elnéptelenedett a környék.
Kovács János, Alsópáhok (és 2007 óta Szentgyörgyvár) plébánosa elviekben támogatná a helyreállítást. Mint mondja, sajnálja, hogy tönkrement az amúgy kedves, szép kápolna. Ám a probléma éppen az, hogy a környéken nincs lakosság, ezért nem volna kinek helyreállítani az épületet, a szomszédos falvakban élő, többnyire idős hívek pedig nem igazán tudnák látogatni a helyet, ami távol esik Páhoktól és Szentgyörgyvártól is. A felújításra sajnos jelenleg nincs anyagi, sem pályázati lehetőség, teszi hozzá az atya.
Fotók: Katona Tibor
2007-es felvétel a kápolnáról
Fotó: ZH archív