Hírek

2008.06.04. 02:29

Élet az apró zsákfaluban

Kustánszeg - Keskeny út vezet a zöldellő völgybe a dimbes-dombos település egyik magaslatáról, majd pár száz méterre az utolsó házaktól, göcsejiesen szép környezetben Parasza tábla köszönti a falurészbe érkezőt.

Horváth A. Attila

Alig 20 kilométerre járunk a megyeszékhelytől, e mozdulatlan, madárdalos, idilli kisközséget mégis mintha fényévek választanák el a város zajos forgatagától. Parasza közigazgatásilag Kustánszeghez tartozik, ám a környékre jellemző szeges településszerkezet mintájára földrajzilag elkülönül attól. Kedves, csinos utcakép fogad minket, az udvarok java részét rendben tartják tulajdonosaik, néhol persze romos épületet is találni, ám ezek némelyikét külföldiek vették meg, akik azóta sem jártak itt, a nyugalom szigetén.

- Jelenleg 33-an élünk a faluban, valaha azonban 120 körüli lakója volt Paraszának. Ma már a helyiek nagy többsége idős, nyugdíjas, az én unokám, Levente az egyetlen 18 év alatti gyerek - tudjuk meg Kovács Zoltántól, akivel takaros családi háza portáján találkozunk. Hozzáteszi: ő itt született, szereti is a falut, és persze ismer mindenkit, hiszen annak ellenére, hogy viszonylag széles területen, 4 dombon fekszik Parasza, mára sajnos nem sokan maradtak a helyiek. Zoltán lányához, Papp-Kovács Szilviához érkeztünk Paraszára, a fiatal hölgy (a 11 hónapos Levente édesanyja) ugyanis szép feladatot vállalt magára: fővárosi származású férjével közösen a település múltjának kutatásába, a helyi értékek megőrzésébe kezdett.

- A kultúrpajtának nevezett közösségi épületben néhány hete nyitottuk meg azt a fotókiállítást, amelynek képei az 1900-as évek elejétől örökítik meg a paraszai családok életét, mindennapjait. Először a faluújságban hirdettük meg a fotók gyűjtését, s végül közel 200 kép gyűlt össze, nagyon kedvező volt tehát a fogadtatás. Összesen 67 képet állítottunk ki, ezek a többivel együtt digitális változatban felkerülnek a település honlapjára is - mondja a megyeszékhelyi gyermekjóléti központban fejlesztőpedagógusként dolgozó Szilvia, miközben lassan végigsétálunk a zsáktelepülés hangulatos utcáján.

Állítólag valaha 30 házból állt Parasza, ebből 7-et lebontottak, 3 portát magára hagytak, 4-et pedig hétvégi házként használnak. A többiben laknak, jórészt 70-80 év feletti emberek, s a helyiek 50 körüli átlagéletkora is csak a csöppség Leventének köszönhető.

- Korábban pajta állt itt, ezt lebontották és 1988-ban kultúrházat emeltek helyette - invitál a tárlatnak otthont adó épületbe vendéglátónk, majd hozzáteszi: itt tartják a közösségi rendezvényeket és havonta egyszer az istentiszteletet is. Mint megtudjuk, a kiállítás ötlete akkor fogant, amikor Szilviáék a dédi fényképalbumát nézegették, s ő minden képről elmondta, hogy ki látható rajta. Szilvia nagybátyja vetette fel, hogy biztosan másnak is vannak hasonló kincsei , amit szívesen közszemlére tenne; ekkor döntöttek a képek összegyűjtése mellett. A beérkezett fotókat Szilvia informatikus férje, Zoltán beszkennelte, majd fotópapírra nyomtatta, s mivel úgy tűnik, Paraszán majd mindenki szeret emlékezni, végül sikeres lett az akció: a megnyitóra legalább 60-an eljöttek, azóta pedig közel 120-an látták már a kiállítást.

- Most már nagyjából mindenkiről tudom, hogy kicsoda, olyan sok régi történet elevenedett fel a képek nézegetése közben. Főleg a Kustánszegen élő, 87 éves nagymamám mesélt sokat - mutat a fotókra a szervező, majd elárulja, hogy családfakutatásba is kezdett nemrég, s eddig már 300 felmenői és oldalági rokont sikerült összeszámolnia.

- A képeket persze továbbra is gyűjtjük, illetve a honlapot is fejleszteni szeretnénk. Mindenesetre beneveztünk vele a Szép Zalában születtem című hagyományőrző pályázatra - tudjuk meg.

Visszatérve a település főutcájára egy májusfára leszünk figyelmesek; Szilvia elmondja, hosszú évek óta először állítottak ilyet Paraszán a kustánszegi fiatalok. Kicsivel arrébb privát vendégház várja a pihenni vágyókat, a domboldalban pedig harangláb magaslik. A nyugodt, szinte rezzenéstelen környezetben eszébe jut az embernek: ennél békésebb helyen aligha nőhetne fel az éppen babakocsijában szunyókáló Levente. Ráadásul annak ellenére, hogy egy ideje már nem jár busz a településrészre, a paraszaiak valójában nincsenek elvágva a külvilágtól: telefon, gáz, villany és víz van a faluban, sőt, 2007-ben az internetet is bevezették.

Most már az a legfontosabb, hogy utánpótlás is legyen, s az idősek lakta portákat magukénak érezzék majdani örököseik. Mert a faluközösséget csak így lehet megtartani. Papp-Kovács Szilviáék persze a maguk részéről mindent megtesznek: gyereket nevelnek, hagyományt őriznek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!