Hírek

2008.06.12. 02:25

Aranyom nincsen

Zalaegerszeg - Az élet produkál egészen elképesztő dolgokat. Az Egerszeg-hegyen például él egy 74 éves nagymama, aki 2004 óta egyedül neveli három, elárvult unokáját. A polgármesteri randevút záróbál bevételét nekik ajánlották fel, ők pedig a házukat renoválják majd a pénzből.

Kovács Krisztián

A családot nem olyan könnyű megtalálni. A Gasparich útnak alig vége, jobbra horhos nyílik, s annak végében áll a több, mint százéves épület. Bognár Istvánné, Gizi néni maga jön elém a meredek lejtőn, amit visszafele, autóval is alig bírunk leküzdeni. Panaszolja, hogy a szívével vannak gondok, napi kettőnél többször a kaptató miatt már el sem mer jönni hazulról. Pedig ahogy én látom, tele van energiával - három gyerek mellett ez nem is lehet másként.

A konyhában ülve beszélgetünk mindenféléről. Kiderül, hogy a legidősebb gyerek, Pityu, 18 éves, napokon belül szakmunkás lesz, gázkészülék-szerelő, de szeretne még tanulni, szakácsnak vagy cukrásznak. Ugyanakkor az életében az otthonán kívül a súlyemelés a legfontosabb. Kristóf ötödikes a landorhegyiben, éppen kőszegi osztálykirándulásról érkezett haza. A legkisebb, Virág, elsős ugyanebben a suliban. Fiatalabb bátyja már csak azért napközis, hogy a kislányt hazafelé is kísérni tudja az iskolából.

- Nagyon jó gyerekek - mondja a mama, majd kibontakozik a család kálváriája: a két fiú Gizi néni fiának gyereke. Ők apjuk sok évvel ezelőtti halála után is a házban maradtak, anyjukkal együtt. Utóbbinak később élettársi kapcsolata létesült, ebből született Virág, aki tehát - fogom fel lassan - a nagymamának vér szerint nem is rokona. Gizi néni látja rajtam, mi jutott eszembe, mert siet közölni: Ő a legkedvesebb, ez a drága kislány! A három unoka anyját pár évvel ezelőtt az alkohol vitte el - nem az élők sorából, csak a családjától.

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

A konyhában ülve beszélgetünk mindenféléről. Kiderül, hogy a legidősebb gyerek, Pityu, 18 éves, napokon belül szakmunkás lesz, gázkészülék-szerelő, de szeretne még tanulni, szakácsnak vagy cukrásznak. Ugyanakkor az életében az otthonán kívül a súlyemelés a legfontosabb. Kristóf ötödikes a landorhegyiben, éppen kőszegi osztálykirándulásról érkezett haza. A legkisebb, Virág, elsős ugyanebben a suliban. Fiatalabb bátyja már csak azért napközis, hogy a kislányt hazafelé is kísérni tudja az iskolából.

- Nagyon jó gyerekek - mondja a mama, majd kibontakozik a család kálváriája: a két fiú Gizi néni fiának gyereke. Ők apjuk sok évvel ezelőtti halála után is a házban maradtak, anyjukkal együtt. Utóbbinak később élettársi kapcsolata létesült, ebből született Virág, aki tehát - fogom fel lassan - a nagymamának vér szerint nem is rokona. Gizi néni látja rajtam, mi jutott eszembe, mert siet közölni: Ő a legkedvesebb, ez a drága kislány! A három unoka anyját pár évvel ezelőtt az alkohol vitte el - nem az élők sorából, csak a családjától.

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

A konyhában ülve beszélgetünk mindenféléről. Kiderül, hogy a legidősebb gyerek, Pityu, 18 éves, napokon belül szakmunkás lesz, gázkészülék-szerelő, de szeretne még tanulni, szakácsnak vagy cukrásznak. Ugyanakkor az életében az otthonán kívül a súlyemelés a legfontosabb. Kristóf ötödikes a landorhegyiben, éppen kőszegi osztálykirándulásról érkezett haza. A legkisebb, Virág, elsős ugyanebben a suliban. Fiatalabb bátyja már csak azért napközis, hogy a kislányt hazafelé is kísérni tudja az iskolából.

- Nagyon jó gyerekek - mondja a mama, majd kibontakozik a család kálváriája: a két fiú Gizi néni fiának gyereke. Ők apjuk sok évvel ezelőtti halála után is a házban maradtak, anyjukkal együtt. Utóbbinak később élettársi kapcsolata létesült, ebből született Virág, aki tehát - fogom fel lassan - a nagymamának vér szerint nem is rokona. Gizi néni látja rajtam, mi jutott eszembe, mert siet közölni: Ő a legkedvesebb, ez a drága kislány! A három unoka anyját pár évvel ezelőtt az alkohol vitte el - nem az élők sorából, csak a családjától.

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Nagyon jó gyerekek - mondja a mama, majd kibontakozik a család kálváriája: a két fiú Gizi néni fiának gyereke. Ők apjuk sok évvel ezelőtti halála után is a házban maradtak, anyjukkal együtt. Utóbbinak később élettársi kapcsolata létesült, ebből született Virág, aki tehát - fogom fel lassan - a nagymamának vér szerint nem is rokona. Gizi néni látja rajtam, mi jutott eszembe, mert siet közölni: Ő a legkedvesebb, ez a drága kislány! A három unoka anyját pár évvel ezelőtt az alkohol vitte el - nem az élők sorából, csak a családjától.

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Nagyon jó gyerekek - mondja a mama, majd kibontakozik a család kálváriája: a két fiú Gizi néni fiának gyereke. Ők apjuk sok évvel ezelőtti halála után is a házban maradtak, anyjukkal együtt. Utóbbinak később élettársi kapcsolata létesült, ebből született Virág, aki tehát - fogom fel lassan - a nagymamának vér szerint nem is rokona. Gizi néni látja rajtam, mi jutott eszembe, mert siet közölni: Ő a legkedvesebb, ez a drága kislány! A három unoka anyját pár évvel ezelőtt az alkohol vitte el - nem az élők sorából, csak a családjától.

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Egyszer sem látogatott meg, de ne is jöjjön, nem akarom látni - mondja határozottan István, s megtoldja: anyjával sosem szerették egymást.

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

Gizi néni mesél aztán. Arról, hogy szinte nincsen nap, amikor ne indulna el valahová a gyerekek ügyében. Szülői értekezletre, ünnepségre, népjóléti osztályra, gyámügyhöz, orvoshoz. Intézkedni, kérni, kijárni. Azt mondja, nagyon sok jó szándékot tapasztal - a szomszédokat külön is hálával említi -, de néha igen kellemetlenül érzi magát.

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Az iskolai gyereknapon például egyetlen vén szamár sem volt rajtam kívül. Elültem oldalt, és sírni tudtam volna, pedig rendesen csak álmatlan éjszakákon keseredek el, a gyerekek előtt nincs ennek helye - meséli. Aztán a lapot mutatja, amit Virágtól anyák napjára kapott: Bár aranyom nincsen - olvasható kisiskolás betűkkel - van egy nagymamám, ő az én kincsem .

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

- Pityuval néha beszélünk róla, hogy mi lesz, ha velem történik valami - folytatja. - Akkor rá hárul minden felelősség. De nagyon szeretném megérni, míg mindegyiküknek szakma lesz a kezében...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!