Hírek

2006.09.11. 02:29

Messze száll az énekük

Zalaegerszeg - Zaj és zaj között van különbség. Az egyik zavaró a másik nem és az se biztos, hogy a kellemetlenebb a hangosabb, ha nem azzal van bajunk, ahonnan jön.

Mórocz Zsolt

Előrebocsátva, nem műszeres méréssel egyenértékű volt az a vizsgálat, amire rászántuk magunkat az egerszegi Kertvárosban. Helyszín: a Hit Gyülekezet új terme, pontosabban a környező utcák. Kedd, késő délután, még csak szállingóznak a hívek. A szomszédos kozmetikában érdeklődöm először. Vállvonogatós bizonytalan válasz érkezik.

- Tudjuk, hogy ideköltöztek, halljuk is őket énekelni, de nálunk állandóan szól a zene, ezért nem zavaróak - mondja az egyik hölgy. - Hét órakor meg be is zárunk, úgyhogy nem tudjuk utána mennyire hangosak - zárja le a beszélgetést.

Közben a bútorboltból lett, üveggúla tetejű helyiségben elkezdődik az istentisztelet. Ebből inkább csak a basszus szüremlik át, de a Köztársaság úton végigrobogó buszok, autók túldübörgik. A szomszédos kerengőből nyíló kocsma pultosa teljesen tanácstalanul fogadja kérdésemet. Igen, mintha szóba került volna, hogy a bútorboltot eladták és mások költöztek oda, de egyebet nem tud, feleli.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Tudjuk, hogy ideköltöztek, halljuk is őket énekelni, de nálunk állandóan szól a zene, ezért nem zavaróak - mondja az egyik hölgy. - Hét órakor meg be is zárunk, úgyhogy nem tudjuk utána mennyire hangosak - zárja le a beszélgetést.

Közben a bútorboltból lett, üveggúla tetejű helyiségben elkezdődik az istentisztelet. Ebből inkább csak a basszus szüremlik át, de a Köztársaság úton végigrobogó buszok, autók túldübörgik. A szomszédos kerengőből nyíló kocsma pultosa teljesen tanácstalanul fogadja kérdésemet. Igen, mintha szóba került volna, hogy a bútorboltot eladták és mások költöztek oda, de egyebet nem tud, feleli.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Tudjuk, hogy ideköltöztek, halljuk is őket énekelni, de nálunk állandóan szól a zene, ezért nem zavaróak - mondja az egyik hölgy. - Hét órakor meg be is zárunk, úgyhogy nem tudjuk utána mennyire hangosak - zárja le a beszélgetést.

Közben a bútorboltból lett, üveggúla tetejű helyiségben elkezdődik az istentisztelet. Ebből inkább csak a basszus szüremlik át, de a Köztársaság úton végigrobogó buszok, autók túldübörgik. A szomszédos kerengőből nyíló kocsma pultosa teljesen tanácstalanul fogadja kérdésemet. Igen, mintha szóba került volna, hogy a bútorboltot eladták és mások költöztek oda, de egyebet nem tud, feleli.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Közben a bútorboltból lett, üveggúla tetejű helyiségben elkezdődik az istentisztelet. Ebből inkább csak a basszus szüremlik át, de a Köztársaság úton végigrobogó buszok, autók túldübörgik. A szomszédos kerengőből nyíló kocsma pultosa teljesen tanácstalanul fogadja kérdésemet. Igen, mintha szóba került volna, hogy a bútorboltot eladták és mások költöztek oda, de egyebet nem tud, feleli.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Közben a bútorboltból lett, üveggúla tetejű helyiségben elkezdődik az istentisztelet. Ebből inkább csak a basszus szüremlik át, de a Köztársaság úton végigrobogó buszok, autók túldübörgik. A szomszédos kerengőből nyíló kocsma pultosa teljesen tanácstalanul fogadja kérdésemet. Igen, mintha szóba került volna, hogy a bútorboltot eladták és mások költöztek oda, de egyebet nem tud, feleli.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Zaj? Nézzen kö-rül - mutat a fröccsös poharakat markoló és a világ dolgait han-gosan tárgyaló közönségre. - Rajtuk kívül én mást nem nagyon hallok itt meg - jelenti ki.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Ennyiben maradunk, utam szembe, az előkertes sorházak közé vezet. A hátsó úton garázsát zárja be a középkorú férfi, amikor megszólítom.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Hát, a bútorbolt csendesebb volt - mosolyodik el. - Hallani őket persze, különösen később, kilenc óra tájt, amikor csökken a forgalom. Nekünk szerencsére van szobánk erre hátul is. Ott nem hallani semmit ebből. Igazából azonban a forgalom mellett a randalírozók zavarnak, azok akik kidőlnek a kocsmából, üvöltöznek, hőbörögnek. A hitesek hozzájuk képest nem számítanak - köszön el.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Másként vélekedik az a nyugdíjas férfi, aki kertkapujára támaszkodva a volt bútorboltot is magába foglaló épület másik oldalán, a Lehel utcában figyelte a kora esti jövés-menést.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Nem lehet tőlük aludni - mutat a gyülekezeti terem hátsó bejáratára. - Néha még fél tizenegykor is hallom őket. Ugyanaz megy, mint amit a tévében lehet látni vasárnaponként. Ha aludni akarok, kénytelen vagyok a földszintre, a hátsó szobába húzódni. Amióta bezárt a bútorbolt, megszűnt a nyugalmam, el kell innen költözni - foglalja össze véleményét.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Közben teljesen ránk sötétedik. Körbejárom az épületet. Zajlik az élet a szórakozóhelyeken. Szó szerint. Néha felcsattanó hangok jelzik, a vendégek nem értenek egyet mindenben. Az egykor volt bútorboltból kihallatszik az ének és a zene. Szolid rock-koncertnek lehetne vélni, csak közelről érteni a szöveget, ami elárulja, másról van szó. Fél tíz felé jár a mutató, amikorra elcsendesedik a gyülekezeti terem. A hívek még beszélgetnek, tíz órakor más senkit nem látni a kék függönyök hagyta réseken át.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Pénteken teszek újabb kísérletet, de akkor már betérek az összejövetelre. Az istentisztelet kezdetén tapssal köszöntik az először érkezetteket, majd pár bevezető mondta után feldübörög a dob, megszólalnak a gitárok. Van egy csoda szívemben... hangzik fel az ének a színpadon, a hívek tapssal kísérik. Boldogult fiatalkorom koncertélményeit eleveníti fel bennem. Igaz, ezt a hangerőt igazi koncerten keveselleném.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Zalaegerszegen alakult vidéken az első hit gyülekezetes csoport, még a 90-es évek elején - fogad Tódor Gergely lelkész. - Jelenleg 200 tagot számlálunk, de legalább fél ezren keresztelkedtek nálunk. Sok családos jár hozzánk gyerekekkel együtt - folytatta. Tódor Gergely véleménye szerint sokan a gyülekezettel szembeni ellenérzésük miatt érzik túl hangosnak az összejöveteleiket, pedig semmivel se tűnnek ki a kertvárosi környezetből.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

- Az istentiszteleteken az utolsó szó fél tízkor hangzik el, akkor fejezzük be. Ezért minket éjszakai zajongással nem lehet vádolni. A termet egyébként hamarosan átépítjük, kicseréljük a nyílászárókat, így az istentiszteletek biztos nem zavarhatnak majd senkit - közölte befejezésül.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Tegyük hozzá, ez minden bizonnyal csak a hangerőre vonatkozik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!