Hajdanán az Intercity is megállt

A környéken senki nem érti, miért van szükség az alig tíz kilométeres szakasz megszüntetésére, hiszen sokan ezeken a járatokon mennek dolgozni, iskolába, este pedig haza.

Zalabér-Batyk vasútállomás és Zalaszentgrót között húzódik az a vasúti mellékvonal, ahol maholnap megszüntethetik a személyszállítást. Ha azonban a két település között nem jár majd személyvonat, az utasok akkor is kénytelenek lesznek buszra szállni, ha Zalaszentgrót és a megyeszékhely közt szeretnének utazni. Ez a egyetlen vasúti pályaszakasz ugyanis, amely vasúti összeköttetést jelenthet a kisváros és Zalaegerszeg között.

Busszal viszont biztosan jóval drágább lenne a közlekedés, különösen a közalkalmazottaknak, akik így vasúti kedvezményüket sem tudják érvényesíteni a továbbiakban. Ráadásul a helyközi autóbusz nem is minden esetben pótolná a kieső vonatokat.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalabér-Batyk vasútállomás és Zalaszentgrót között húzódik az a vasúti mellékvonal, ahol maholnap megszüntethetik a személyszállítást. Ha azonban a két település között nem jár majd személyvonat, az utasok akkor is kénytelenek lesznek buszra szállni, ha Zalaszentgrót és a megyeszékhely közt szeretnének utazni. Ez a egyetlen vasúti pályaszakasz ugyanis, amely vasúti összeköttetést jelenthet a kisváros és Zalaegerszeg között.

Busszal viszont biztosan jóval drágább lenne a közlekedés, különösen a közalkalmazottaknak, akik így vasúti kedvezményüket sem tudják érvényesíteni a továbbiakban. Ráadásul a helyközi autóbusz nem is minden esetben pótolná a kieső vonatokat.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalabér-Batyk vasútállomás és Zalaszentgrót között húzódik az a vasúti mellékvonal, ahol maholnap megszüntethetik a személyszállítást. Ha azonban a két település között nem jár majd személyvonat, az utasok akkor is kénytelenek lesznek buszra szállni, ha Zalaszentgrót és a megyeszékhely közt szeretnének utazni. Ez a egyetlen vasúti pályaszakasz ugyanis, amely vasúti összeköttetést jelenthet a kisváros és Zalaegerszeg között.

Busszal viszont biztosan jóval drágább lenne a közlekedés, különösen a közalkalmazottaknak, akik így vasúti kedvezményüket sem tudják érvényesíteni a továbbiakban. Ráadásul a helyközi autóbusz nem is minden esetben pótolná a kieső vonatokat.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Busszal viszont biztosan jóval drágább lenne a közlekedés, különösen a közalkalmazottaknak, akik így vasúti kedvezményüket sem tudják érvényesíteni a továbbiakban. Ráadásul a helyközi autóbusz nem is minden esetben pótolná a kieső vonatokat.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Busszal viszont biztosan jóval drágább lenne a közlekedés, különösen a közalkalmazottaknak, akik így vasúti kedvezményüket sem tudják érvényesíteni a továbbiakban. Ráadásul a helyközi autóbusz nem is minden esetben pótolná a kieső vonatokat.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalabér és Batyk közös vasútállomása kora reggel látszólag teljesen kihalt. A nagyméretű állomásépületben csak pár ember dolgozik, utast azonban egyelőre sehol sem látni. A resti rég nem működik már, az üresen kongó terem ablakán hatalmas felirat hirdeti az üzlethelység hosszú távra kiadó.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Az állomás elvileg vasúti csomópontként működik, azt mondják, nem is olyan régen még az Intercity is megállt itt, ma azonban csak néhány személyvonat jár erre. A pénztárban középkorú asszony ül, rögtön meg is erősíti a látottakat ilyenkor tényleg alig szállnak fel az állomáson. Hozzáteszi azonban figyeljük meg, visszafelé annál többen jönnek majd.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Szokatlanul hűvös a hajnal, s a várt szerelvény mintha késne is kicsit, lassanként mégiscsak begördül az állomásra. Egyetlen utas száll le róla, aztán gyorsan lecsatolják a hátsó kocsit. Az immár egyedül maradt kis piros motorkocsi így, alig néhány utassal indulhat tovább Zalaszentgrót felé.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

- Nem tudom mi lesz ezután - dörzsölgeti a szemét álmosan az egyik állandó utas. Kovács Andrea minden reggel ezzel a vonattal jár a munkahelyére. Zalaegerszegen lakik, és egy zalaszentgróti presszóban dolgozik, közel a vasúthoz. Ezért is kényelmes neki vonattal utazni. Azt mondja, általában késő este, valamivel tíz óra után indul haza az utolsó előtti járattal.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

- Ha megszüntetik itt a vonatokat, egyszerűen nem fogok ideérni reggel, ráadásul haza sem tudok menni - panaszkodik a fiatalasszony. - Busszal még ennél is rosszabb a közlekedés, sőt sokkal drágább is lenne.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

A kalauz egy fiatalember jegyét kéri. Mátay Balázs szintén Zalaegerszegről jön, de közli, hogy nagyon ritkán utazik ezen a vonalon, így aztán nincs is túl sok mondanivalója számunkra.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Zalaszentgrótig mindössze nyolc perc az út. Felszállás után a vonat máris indul visszafele. Felszálló pedig - ahogy korábban a pénztáros is mondta - akad itt bőven. A kocsi megtelik helybéli idősekkel, fiatalokkal, sőt még mintha két külföldi turista is felbukkanna a kocsiban.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a vidéki emberektől - bosszankodik.

- Bizony, én sem örülök a megszüntetésnek - felel kérdésünkre egy fiatal lány, Dömötör Dóra, aki viszont műtősnőként dolgozik a megyeszékhelyi kórházban. A lány általában valamelyik délutáni vonatot választja a hazautazáshoz.

- Várost a várostól elszakítani! Hát milyen világot élünk? - jegyzi meg már az állomásra visszaérve, egy peronon dohányzó középkorú vasutas. A nevét nem árulja el, de kijelenti, attól, hogy hivatalosan nem nyilatkozhat, még lehet véleménye, sőt, azt szívesen meg is osztja velünk. - Csak szándékosságra tudok gondolni. Szerintem úgy alakították a menetrendet, hogy minél kevesebb legyen az utas a rossz csatlakozások miatt - mondja. - Meg aztán az utaslétszámot is csak nyaranta mérik, amikor még diákok sincsenek.

A zalaszentgróti polgármester, Császár József sincs elragadtatva a tervezett intézkedéstől

- Hivatalos értesítést senkitől sem kaptam az ügyben, de eleve hátrányosan érintene bennünket az intézkedés, ezért tiltakozom ellene a kistérség nevében is.

Baranyai László batyki állomásfőnök is ezzel a járattal indul munkába reggelente. Alig néhány éve van a nyugdíjig. Út közben ismerősökkel beszélget, akik valószínűleg szintén nem tudják, mivel utaznak majd nap mint nap, ha megszűnik itt a személyszállítás.

- Kérem, én hivatalból nem nyilatkozhatom! - tér ki udvariasan a válaszadás elől az állomásfőnök, amikor a véleményét kérdezzük. Elárulja, utasként, szívesen elmondaná, mit gondol.

- Általában ezzel a vonattal járunk be Zalaegerszegre. Iskolaidőben mindig tele van, alig lehet elférni a kocsiban - így egy másik utas, Lukácsné Sörös Tünde, aki kisfiát, Ádámot viszi gyógykezelésre a megyei kórházba. - Nem értem meg, hogy miért kell mindent elvenni a