''Tudunk-e követésre méltó családi példákat mutatni?''

Beer Miklóssal nagyböjt idején találkoztunk Nagykanizsán, amikor is a Jézus Szíve templomban tartott lelkigyakorlatot a híveknek. Sugárzó egyénisége miatt hívják a derű püspökének, de köztudott a cserkészettel kialakult mély kapcsolata is. Előbbit egy laikusnak nehéz felfogni, hiszen édesapja elesett a háborúban, ezért pedagógus édesanyja nevelte, miközben ették a kitelepítettek keserű kenyerét.

- Szerencsémre, ilyen természetet kaptam a Jóistentől szüleimen keresztül  - magyarázza mosolyogva. - Az biztos, hogy édesanyám és anyai nagymamám felől mindig olyan indíttatások, pozitív élmények értek, amelyek révén mindenben képes voltam meglátni a jót. Azt gondolom - még ha furcsa is ezt hallani attól, aki félárva gyerekként nőtt fel - hogy a Jóisten engem elkényeztetett, hiszen rengeteg kiváló emberrel találkozhattam. Gondolok itt az iskolai tanító nénimre, pedagógusaimra és természetesen a papjaimra, akik neveltek. Közülük a zebegényi Vajda József atyát emelném ki. Mikor a kitelepítésből Zebegénybe kerültünk, őt politikai okok miatt éppen akkor tiltották ki Esztergomból és büntetésből odahelyezték. A börtön kockázatát is vállalva vitt minket, fiatalokat titkos cserkésztáborokba. A legvérzivatarosabb években, 1956-57 nyarán Balatonakarattyán az ő szárnyai alatt kerültem igazán közel a cserkészethez. De száz szónak is egy a vége: a tőlük kapott ajándékokat próbálom tovább adni mindenkinek, hogy minél többen lássák meg az élet szépségét.

Dr. Beer Miklós: - A társadalom nagy baja, hogy fiataljaink képtelenek az elköteleződésre (Fotó: Szakony Attila)


- Ha már a politikát említette: idealizmus, vagy naivitás az ország mindenkori vezetőitől keresztényi magatartást, tisztességet, becsületet várni?

- Mivel optimista ember vagyok, hiszek abban, hogy a politika is megtisztulhat. Eszményi számomra a két világháború közti időszak magyar politikai élete, amikor olyan nagyszerű emberek irányították a közéletet, mint Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál, vagy éppen Horthy Miklós. Őket hiteles politikusoknak tartom, és nagyon bízom benne, hogy a mai magyar politikai élet is kinő a pártoskodásból, gyűlölködésből.

- Azt kell mondjam, meglepett Teleki és Horthy említésével. Köztudott, hogy jelentős szerepük volt előbb sok ezer magyar zsidó kirekesztésében, majd mészárszékre küldésében.

- Példaként említeném XII. Pius pápát, akit szintén elmarasztal az utókor a holokauszttal kapcsolatban. De kérdem én, a kor körülményei között ki tudott volna többet tenni az üldözöttek megmentéséért? Én Horthyra is így gondolok: a huszas, harmincas évek gazdasági konszolidációja, felemelkedése az ő érdeme volt. Azt is kár tagadni, hogy Trianon után a németektől várhattunk némi kárpótlást az elcsatolt területek visszaadásával - de ennek ára volt. Az, hogy Horthy engedni kényszerült a német követeléseknek, ez vonatkozik a zsidóüldözésre is. Biztos vagyok benne, hogy amit tett, azt nem jószántából tette, hanem mert nem volt mozgástere.

- Más. Mit gondol arról az új típusú egyházról, amit Ferenc pápa meghirdetett, azaz hogy a szegényeket, az elesetteket sokkal jobban kell istápolni?

- Mindenképpen szükség van az egyház megújulására, ennek jegyében indítottuk el zsinatunkat tavaly októberben a Váci Egyházmegyében. Akkor még nem is sejtettük, hogy XVI. Benedek pápa lemond, s csak véletlen egybeesés, hogy a zsinat céljául éppen azt határoztuk meg, hogy a megváltozott körülmények között tartsunk önvizsgálatot, hiteles-e a magatartásunk, szót értünk-e a minket körülvevő társadalommal, a Jóistentől reánk bízott embertársainkkal? Ezért mi nagy ajándékként éljük meg Ferenc pápa bemutatkozását. Ez a pár hét, ami eltelt a beiktatása óta, engem meggyőzött arról, hogy tényleg új szemléletet hoz az egyházba. 

- Úgy tudom, az Ön munkásságában jelentős szerepe van a börtönpasztorációnak.

- Ez így igaz, de én ma már inkább a cigánymissziót tenném az első helyre. Azt érzem a legsürgetőbb feladatunknak, hogy a cigányság nyomorúságán segítsünk. Ez nagyon nehéz dió, előítéleteket kell eloszlatni, még az egyházon belül élő, hívő emberek szemléletét is átalakítani. Hiszen a cigány ember nem önként vállalta cigányságát, hanem beleszületett abba és hozta magával élethelyzetének minden terhét. Amiből saját erejéből nem tud kiemelkedni, a társadalom szolidaritására, egyházaink szolgálatára is szükség van. Hiszem, hogy az Úristen is ezt várja tőlünk. A többségi társadalom kötelessége, hogy főleg a mezőgazdaság területén mi találjunk ki számukra olyan munkalehetőségeket, melyekben jól érzik magukat és gondoskodni tudnak családjaikról.

- Ha már itt tartunk, manapság állítólag felértékelődött a családok szerepe, mégis, ha valaki körülnéz a környezetében, egyre több válással találkozik.

- Kétségtelen, mai társadalmunk egyik nagy problémája, hogy elköteleződésre képtelenek a fiatalok. A házasság, a formalitás mögött nincs szeretet, ragaszkodás. Ezért növekszik a válások száma és egészen világos, hogy ez nem jó irány. Egyházunk felelőssége éppen abban rejlik, hogy tudjunk a fiataljaink elé olyan pozitív családi példákat állítani, melyek követésre méltók. Meggyőződésem, hogy az emberiségnek az ad jövőt, ha újra visszatalál a családhoz.