Templomépítés a háború árnyékában

Szeghalmy Bálint, a két világháború közötti időszak talán legismertebb templomépítőjének szavai ezek. Hogy mindezt megvalósíthassa, egy kicsi, szegény közösség nagy hitére, kitartására, nemes álmaihoz való konok ragaszkodásra s minden gátat elsöprő állhatatosságára volt szükség.

Zalaegerszeg középkori történetében kevés olyan adat található, ami a reformátusokkal kapcsolatos. Az ellenreformáció itt akadálytalanul dolgozott. Padányi Biró Márton veszprémi püspök – a város földesura – 1750 körül a katolikus templom építésekor

teljesen kiszorította a reformátusokat a városból.

A XIX. század első felében Fényes Elek 1836-os statisztikája szerint a város 3454 fős lakosságából mindössze hárman voltak reformátusok.

Az egyházi földesúrtól való függés lazulásával, majd megszűnésével párhuzamosan folyamatosan emelkedett a református vallásúak száma (126 fő – 1900-ban). Önálló fiókegyházzá 1900. május 20-án lettek.

Az istentiszteleteket kezdetben a kereskedelmi iskola egyik tantermében tartották. Az evangélikus egyház kezdeményezésére felvetődött, hogy a két felekezet együtt építsen templomot. Nem sikerült megállapodni, így az evangélikusok egyedül építkeztek. 1907-től az evangélikus templomban voltak a református istentiszteletek.

Dr. Korbai Károly főgondnok, aki a város polgármestere is volt, kezdeményezte, hogy a reformátusok is építsenek templomot. A gyűjtés az 1910-es évek elején el is kezdődött, de az összegyűjtött 17000 pengős templomalapjuk semmivé vált a háborús infláció következtében.

Önálló anyaegyházzá 1926-ban váltak, amikor Zalaegerszeg központtal megalakult a pacsai, zalaegerszegi, zalaszentgróti és a sárvári járás községeit és Sárvárt is magába foglaló, az ország legnagyobb szórvány településszámú Zalaegerszeg-Sárvár református egyház. Lelkésze Fekete Károly lett. Nagy hittel, áldozatos munkával, gyűjtéssel és hitel igénybevételével 1929 novemberére lelkészlakást építettek. 1930-ban a súlyos hiteltartozások ellenére dr. Széll György javaslatára elhatározták: templomépítésre országos gyűjtést kezdeményeznek. Az 1931. október 30-i közgyűlésen téglajegy kibocsátásáról döntöttek. Templomépítési alapra 3000 db 1700 pengő értékű téglajegyet nyomtattak ki. De a pénz a gazdasági válság miatt lassacskán gyűlt. 1933 végén merült fel először a gondolat, hogy célszerű lenne templom építésére megszerezni azt a MÁV kezelésében lévő telket, amely a lelkészlak és az evangélikus templom közti sarkon üresen állt. A telek hasznosításáról ugyanis már hét éve vita dúlt a város és a MÁV között. Ekkor jelentkezett a református gyülekezet vételi szándékával. Ezt a város építészeti bizottsága ellenezte, mondván a telek nem alkalmas arra, hogy oda templom épüljön. A MÁV viszont kijelentette, csak templomépítésre adja a telket, így az ügy egy időre lekerült a napirendről.

Kedvező változás 1936 őszén állt be. Dr. Darányi Kálmán miniszterelnök hozzájárult a terület díjmentes átadásához a református gyülekezet számára.

A tervekkel kapcsolatban Szeghalmy Bálint miskolci főépítésszel tárgyaltak, aki a korszak legismertebb templomtervezői közé tartozott. Jól ismerték, mert Szeghalmy korábban 10 évig Nagykanizsán dolgozott, s ő tervezte a keszthelyi református templomot. A város határozata azonban még érvényben volt. A telek rendbetételében segítettek, de a területet nem tartották alkalmasnak templomépítésre. Ők a Rózsaliget sarkára való építést szorgalmazták. A presbiterek közben már úgy számoltak, hogy Zala vármegye 20 vagon kőanyag felajánlásával, Zalaegerszeg 70 ezer tégla és a szükséges zsindely támogatásával, Sipos Dezső 5000 tégla, 10 kocsi homok és 100 pengős készpénz segítségével és Kassay József 10000 tégla ajánlatával a gyülekezeti ház felépítéséhez szükséges anyag rendelkezésre áll. Csupán a faanyag és egyéb apróságok hiányoztak, de Fekete Károly lelkész megígérte, azt adományok útján gyűjtéssel megszerzi.

Januárban döntött a presbitérium arról, hogy 2000 fényképes levelezőlapot készített az építendő templomról adománygyűjtés céljából. Ugyanezen a közgyűlésen kezdeményezte dr. Széll György, hogy a főgondnoki posztra a főispánt kérjék fel. Gróf Teleki Bélát az 1939. februári közgyűlés megválasztotta főgondnoknak. Ez felgyorsította az eseményeket. 1939. május 11-én a megye alispánja megadta az engedélyt, hogy adományokat gyűjtsenek a templomépítésre. Néhány hét alatt több mint 4000 pengő gyűlt össze csak az anyaegyház és szórványai területéről. A templom fényképeiből is 200-at eladtak. Özvegy Mihály Gyuláné zalabesenyői földbirtokos 1 hold földet ajándékozott e célra a gyülekezetnek.

Július 25-én gróf Teleki főgondnok aláírásával ismét beadták építési engedélykérelmüket a városi képviselő-testülethez. Részletesen indokolták, miért nem alkalmas a Rózsaligetben felajánlott terület (nyilvános park, vasút közelsége stb.), s érveltek a lelkészlak melletti terület alkalmassága mellett.

Az ősz végre változást hozott a város képviselő-testületének állásfoglalásában. Szeptember 22-én dr. Jancsó Benedek javaslatára 100.000-re emelték a templomépítésre adományozott téglák számát, s „megtört a jég”, október 10-én megkapta az egyház a jogerős építési engedélyt.

Szeghalmy Bálint Zalaegerszegre sietett és részt vett az október 31-i presbitériumi ülésen, ahol pontosították a terveket. A döntés értelmében a templombejárat a Kálvária térre nyílik, az épület elhelyezése a Temető utcával párhuzamos. Maga az épület burkolata a kővágóörsi vörös kőből készül, amelyet cserépzsindellyel fednek.

A csodálatos álmok jelentős része óriási erőfeszítések, küzdelmek árán teljesült. Szeghalmy Bálint a rá jellemző magyaros, főleg erdélyi elemekkel fűszerezett stílusában talán élete legszebb templomát tervezte. A 29 méteres torony vörös kőből készült, és lapos csúcsban végződött. Ahogy megálmodta, a belső berendezés fából készült, a faragásokat Sebestyén Ernő faszobrász készítette. A szépen faragott szószéken és úrasztalán eredeti kalotaszegi terítőket helyeztek el. S a két cserépkályha is a templom stílusával összhangban egyedi díszítéssel készült. Az ablakokra üvegfestmények kerültek. Mindez a magyar történelem egyik legsötétebb időszakában, a II. világháború idején történt.

Komoly feladatot jelentett az építkezés költségeinek előteremtése. Teleki Béla segítségével a kultuszminisztériumhoz fordultak a gyülekezeti terem megépítésének ügyében. Nagy lendülettel folyt a gyűjtés. Fekete Károly lelkész később így jellemezte ezt: „Minden adományból jött össze: telek, tégla, kő, fal. Gyermekek perselyüket törik fel, asszonyok kölcsön kérnek, hogy adhassanak. Otthon nem lévők utána sietnek a gyűjtőknek. Lakodalomban nem az új párnak gyűjtenek többé, boldogan vetik össze pénzüket erre a célra. Aki tehette, ezer pengőt is adott.” Közel 8000 pengő jött össze 1939/40 fordulóján. Ehhez járult még a természetbeli adományokkal (Zalaegerszeg 100 ezer tégláját is beleszámítva) 15.077,48 pengő, s az egyházi adóbevételekből és a szórványtelepülések gyűjtéséből is jutott a templomépítési alapra. E tekintetben a legnagyobb munkát Hodossy István gondnok végezte. Nemsokára a 2000 képeslap szétküldése hatására az egész ország területéről jelentkeztek segítők. Februárban megérkezett a Vallás- és Közoktatási Minisztérium válasza: biztosítják a kért 15.000 pengő segélyt a gyülekezeti ház megépítéséhez.

Közben a templom végleges tervei is megérkeztek, így a presbiterek elindították az építési engedéllyel kapcsolatos eljárást. A március elején beadott kérelemre Zalaegerszeg város 1940. március 30-án megadta az építési engedélyt. A fokozódó infláció miatt gondban voltak a költségvetéssel. Hiába gyűltek az adományok, a Szeghalmy Bálint által készített terveket az államépítészeti hivatal mérnökei 75000 pengőre árazták be. Úgy határoztak: egy szűkített tervet készíttetnek Szeghalmyval, amelyben a templomból csak a legszükségesebbet építik fel, hogy tető alá hozható legyen az építés folytatásáig, úgy, hogy az időjárás viszontagságaitól óvva legyen.

Nyár közepére minden akadály elhárult a templomépítés megkezdése elől. 1940. szeptember 22-én tették le a templom alapkövét. Az ünnepi szertartást az őrségi egyházmegye új esperese, Fejes Gábor végezte el Fekete Károly lelkésszel és gróf Teleki Béla főgondnokkal együtt.

Fekete Károly a jeruzsálemi templom építésével járó emberfeletti nehézségekkel hozta párhuzamba a templom építését, s köszönte azt a törhetetlen bizalmat és hitet, amely mindig segített a nehézségek leküzdésében.

A munka a gyülekezeti terem elkészítésével kezdődött, mert úgy tervezték, 1941 pünkösd másnapján már saját termükben tartják a konfirmációval és úrvacsorával egybekötött első hazai istentiszteletet. Közben nem állt le a gyűjtés. Úgy tervezték, hogy az első ütem után 1941-ben folytatják az építkezést. Fekete Károly javasolta, hogy a színes világítást úgy oldják meg, hogy az egyház tagjainak nemes címerével díszítik az ablakokat; s annak elkészítésére kérjék fel a családokat. 1941 őszén Fekete Károly eltávozott a városból. Az új lelkipásztort, Bertha Ferencet 1941. december 28-án iktatták be. Nehéz feladatok vártak rá. A gyülekezetnek még a lelkészlak építéséből is maradtak fenn adósságai. Ilyen körülmények közt kellett, egyre nehezedő háborús viszonyok mellett előteremteni a forrásokat a templom befejezéséhez. A tavasz folyamán megfeszített munkával sikerült előteremteni a fedezetet az alábbi munkákhoz. Szószék faragás (Lendvay asztalos), ablakok felrakása (Bita Lajos lakatos), címeres ablakok (Zsellér Imre), csatorna készítése (Portisch bádogos), kórus és mennyezetkészítés és vakolás, meszelés (Schreiner kőműves), kórus és mennyezetkészítés lépcsőkkel (Eckhart ácsmester). Közben folyamatosan emelkedtek az árak. Hitelt már csak személyi garanciával tudtak felvenni.

102.000 pengőbe került a templom építése. Szinte hihetetlen, hogyan tudta a gyülekezet ezt a semmiből előteremteni. A számbelileg kicsiny, de akaraterejében, buzgóságában és áldozatkészségben annál nagyobb gyülekezet elérte több mint egy évtizedes forró óhaját. A 102.000 pengőben ott van az adománya a megyének, Zalaegerszeg városának, a minisztériumoknak, a gyülekezetnek és a testvérgyülekezeteknek Budapesttől Pécsig, Nagyváradtól Bajánsenyéig. Az egész nemzet reformátussága átérezte, mit jelent az, hogy református templom áll Zalaegerszegen. Felszentelésére 1942. november 29-én került sor.

A templom végső formája a következő lett: 15 méter hosszú, 9 méter széles, 29 méter magas, tornya vörös kőből épült, nyitott felsőrésze fából van, magyaros elemekkel belefűrészelt gerendázattal. Négy támaszfala szintén vörös kőből készült, padlása nincs, hanem a magyarosan faragott tetőtér belekerült a templomba. Hátulról csatlakozik az épülethez a gyülekezeti terem. Tervezője Szeghalmy Bálint, a kalotaszegi templomok meleg formáit és díszítését használta fel. A művészi tervek mellett a belső berendezés tervrajzait is elkészítette a legapróbb részletekig. A templomot Andráskay-Müller István építette fel. A gót stílusú faragott szószéken a Horthy család címere látható, a két papi széken pedig a református egyetemi konvent jelvénye, ezzel a felírással: „Ha Isten velünk, ki ellenünk”.

A nagy öröm közepette sem feledkezett meg a presbitérium arról, hogy köszönetet mondjon azoknak, akik segítették az álom megvalósulását. Jegyzőkönyvben örökítették meg Fekete Károly volt lelkészük nevét, aki az építés kitalálója és serkentője volt, Szeghalmy Bálint építészmérnököt, a templom megálmodóját, Szikszay Pál volt presbitert, a legbuzgóbb gyűjtőt és Hodossy Istvánt, a „csodálatos módon” gazdálkodó és szervező gondnokot. Teleki Béla nevét is meg kívánták örökíteni, de ő szerényen elhárította az elismerést.