Miért épp bagolyfej?

A 370x380 méter oldalhosszúságú, közel négyzet alakú erődítmény a pannóniai belső erődrendszer részét képezte, és stratégiai jelentőségét az adta, hogy itt volt az egyik balatoni átkelő. A területet 125 éve kutatják a régészek. Néhány esztendeje a heidelbergi és a lipcsei egyetem is bekapcsolódott a munkába, s a megyei múzeumot támogatva hitelesítő ásatások zajlottak, amelyek a Csák Árpád által 1896 és 1906 között végzett feltárások megállapításait voltak hivatottak megerősíteni avagy cáfolni. Mindennek felbecsülhetetlen értékű hozadéka, hogy az elmúlt 125 év minden ásatási eredménye immár digitalizált formában is rendelkezésre áll, hatalmas segítséget nyújtva a kutatóknak, a műemlékvédőknek és a beruházóknak.

A 370x380 méter oldalhosszúságú, közel négyzet alakú erődítmény a pannóniai belső erődrendszer részét képezte, és stratégiai jelentőségét az adta, hogy itt volt az egyik balatoni átkelő. A területet 125 éve kutatják a régészek. Néhány esztendeje a heidelbergi és a lipcsei egyetem is bekapcsolódott a munkába, s a megyei múzeumot támogatva hitelesítő ásatások zajlottak, amelyek a Csák Árpád által 1896 és 1906 között végzett feltárások megállapításait voltak hivatottak megerősíteni avagy cáfolni. Mindennek felbecsülhetetlen értékű hozadéka, hogy az elmúlt 125 év minden ásatási eredménye immár digitalizált formában is rendelkezésre áll, hatalmas segítséget nyújtva a kutatóknak, a műemlékvédőknek és a beruházóknak.

A projekt eredményét nagyszabású tárlat, nemzetközi konferencia és több kötet foglalta össze. A munkálatok azonban szerencsére nem szakadtak meg, s az augusztus ismét a fenékpusztai kerékpárút mentén találta a régészeket. Ezúttal a megyei közgyűlés nyújtott jelentős anyagi támogatást, hogy pályázhassanak a Nemzeti Kulturális Alaphoz.

- A több mint száz évvel ezelőtt zajlott feltárások számos objektum alaprajzát ránk hagyták, ám ezekben meglehetősen sok az esetlegesség - kezdi Heinrich-Tamáska Orsolya. - Az építmények ugyanis többször is változtak, bontás, bővítés, átalakítás zajlott bennük, ezen átalakításokra a néhány éve zajlott geofizikai vizsgálatok derítettek fényt. Meg persze az ásatások, hiszen három területen e módszerrel is vizsgálódtunk. A feltárások mindenütt igazolták a geofizikai mérések adatait, így a most kutatott palotaépületnél is, aminek legalább három, időben elkülönülő fázisát, alaprajzát sikerült megfognunk.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A projekt eredményét nagyszabású tárlat, nemzetközi konferencia és több kötet foglalta össze. A munkálatok azonban szerencsére nem szakadtak meg, s az augusztus ismét a fenékpusztai kerékpárút mentén találta a régészeket. Ezúttal a megyei közgyűlés nyújtott jelentős anyagi támogatást, hogy pályázhassanak a Nemzeti Kulturális Alaphoz.

- A több mint száz évvel ezelőtt zajlott feltárások számos objektum alaprajzát ránk hagyták, ám ezekben meglehetősen sok az esetlegesség - kezdi Heinrich-Tamáska Orsolya. - Az építmények ugyanis többször is változtak, bontás, bővítés, átalakítás zajlott bennük, ezen átalakításokra a néhány éve zajlott geofizikai vizsgálatok derítettek fényt. Meg persze az ásatások, hiszen három területen e módszerrel is vizsgálódtunk. A feltárások mindenütt igazolták a geofizikai mérések adatait, így a most kutatott palotaépületnél is, aminek legalább három, időben elkülönülő fázisát, alaprajzát sikerült megfognunk.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A projekt eredményét nagyszabású tárlat, nemzetközi konferencia és több kötet foglalta össze. A munkálatok azonban szerencsére nem szakadtak meg, s az augusztus ismét a fenékpusztai kerékpárút mentén találta a régészeket. Ezúttal a megyei közgyűlés nyújtott jelentős anyagi támogatást, hogy pályázhassanak a Nemzeti Kulturális Alaphoz.

- A több mint száz évvel ezelőtt zajlott feltárások számos objektum alaprajzát ránk hagyták, ám ezekben meglehetősen sok az esetlegesség - kezdi Heinrich-Tamáska Orsolya. - Az építmények ugyanis többször is változtak, bontás, bővítés, átalakítás zajlott bennük, ezen átalakításokra a néhány éve zajlott geofizikai vizsgálatok derítettek fényt. Meg persze az ásatások, hiszen három területen e módszerrel is vizsgálódtunk. A feltárások mindenütt igazolták a geofizikai mérések adatait, így a most kutatott palotaépületnél is, aminek legalább három, időben elkülönülő fázisát, alaprajzát sikerült megfognunk.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- A több mint száz évvel ezelőtt zajlott feltárások számos objektum alaprajzát ránk hagyták, ám ezekben meglehetősen sok az esetlegesség - kezdi Heinrich-Tamáska Orsolya. - Az építmények ugyanis többször is változtak, bontás, bővítés, átalakítás zajlott bennük, ezen átalakításokra a néhány éve zajlott geofizikai vizsgálatok derítettek fényt. Meg persze az ásatások, hiszen három területen e módszerrel is vizsgálódtunk. A feltárások mindenütt igazolták a geofizikai mérések adatait, így a most kutatott palotaépületnél is, aminek legalább három, időben elkülönülő fázisát, alaprajzát sikerült megfognunk.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- A több mint száz évvel ezelőtt zajlott feltárások számos objektum alaprajzát ránk hagyták, ám ezekben meglehetősen sok az esetlegesség - kezdi Heinrich-Tamáska Orsolya. - Az építmények ugyanis többször is változtak, bontás, bővítés, átalakítás zajlott bennük, ezen átalakításokra a néhány éve zajlott geofizikai vizsgálatok derítettek fényt. Meg persze az ásatások, hiszen három területen e módszerrel is vizsgálódtunk. A feltárások mindenütt igazolták a geofizikai mérések adatait, így a most kutatott palotaépületnél is, aminek legalább három, időben elkülönülő fázisát, alaprajzát sikerült megfognunk.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az idén munkába vett területen a római kori erőd legnagyobb épülete állt, ennek különböző időfázisokhoz köthető falait, alaprajzait szálazzák most szét a szakemberek, s próbálják minél pontosabbak keltezni az építményeket.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Kulcsfontosságú épületről van szó - szögezi le a lipcsei egyetem szakembere. - Már az erődítmény megépítése előtt állt itt egy római villa, amit az erőd emelésekor palotává bővítettek. Ekkor 100x50 méter volt az alapterülete, két belső udvarral, s fürdőépület is csatlakozott hozzá. Fontos előzmény, hogy a villa alapjai alatt rábukkantunk egy még korábbi, apszisos záródású, nyitott terem nyomaira, ami leginkább egy bazilikára emlékeztet. Az építmény a 3. század végére keltezhető, míg az erőddel egyidős villa a 4. század közepéről való. Ám egy harmadik, későbbi fázisban is lakott volt, a leletek szerint a 6. században, a népvándorlás korában is használták.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A palotáról már 3 dimenziós rekonstrukciók is készültek, s makett ugyancsak született az erőd épületeiről. Ezeket a közönség is láthatta a megye több pontján bemutatott kiállítás részeként. Az ábrázolások ugyan még nem az új kutatási eredményeken alapulnak, ám hozzávetőlegesen kirajzolják a korabeli látképet. Azt mindenképpen hűen tükrözik, hogy a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen sűrű beépítettség jellemezte az erődítményt.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Korábban ugyanis a római belső erődökről azt gondolta a szakma, hogy bizonyos területei egyáltalán nem voltak beépítve. A szabad térségeken állattenyésztést, illetve barakk- vagy sátorrendszert feltételeztek, amelyek a katonai konfliktusok során bemenekülő lakosságnak biztosítottak szállást. Ez azonban nem igazolódott, az erődnek gyakorlatilag minden részén épületek álltak, ezt teljes biztonsággal állíthatjuk. Az épületek azonban nincsenek olyan szorosan egymás mellett, mint egy római városban, annál szellősebb az összkép. A struktúra szabályos, a négyzetes alaprajzot jól átgondolt utcahálózat tagolta. Az erőd területén eddig 27 épületnek történt meg a valamilyen szintű feltárása, ám sokkal több létezését dokumentálja a geofizikai felmérés.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az erőd belső szerkezete azt a kérdést is felveti, vajon a civil, avagy a katonai funkció jelent-e meg hangsúlyosabban? A vita egyelőre, írásos források hiányában eldöntetlen. A késő római korban ugyanis már közel sem egyértelmű, hogy a castellum katonai szerepet tölt be. A barbár betörések nagy száma miatt ekkoriban a lakosság és az egész adminisztráció védekezésre rendezkedett be, erődített falak közé húzódott. A kifejezetten katonai funkció ellen szól az is, hogy a belső épületek kimondottan reprezentációs, civil célokra készültek, akárcsak a most kutatott villa. Az erődítmény közepén, a négy kaput összekötő merőleges főutak kereszteződésében például diadalív állt, ami, bár a katonai dicsőség hirdetésére hivatott, építészetileg mégis városi elem. Ha a párhuzamokat tekintjük, a balkáni provinciákban például kifejezetten városként működtek az ilyen erődök, főként a 6-7. században. Fenékpusztán az 5. század közepétől ugyan már nem volt jelen a római adminisztráció, ám nem szakadt meg az élet. A kultúra tovább élt, például a mezőgazdasági termelésben is, bizonyítható, hogy a mediterrán jellegű művelési módok dívtak. Romanizált, germán, szláv stb. népekkel kevert lakosság használta tovább a római struktúrákat.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

A régész számára a legértékesebb lelet az érme, ami hatalmas segítség a keltezésben. A kerámia e tekintetben kevésbé mondható precíznek, ám annál több érdekességet rejt. Mint például az a kis bagolyfej rajzolat is, amit az egyik téglába karcoltak.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

- Gyakori volt, hogy szárítás előtt különféle ábrákat, vonalakat rajzoltak az építők a téglákba, így születhetett ez a kis bagoly, aminek a két szárnya is kivehető a töredéken. Hogy miért éppen bagoly, s van-e jelentősége? Még nem tudjuk, ez további tájékozódást igényel. Azon kevésbé lepődtünk volna meg, ha krisztogramokra (Krisztus-monogram) vagy más kora keresztény szimbólumokra bukkanunk, hiszen minden szempontból passzolnának a lelőhelyhez.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.

Az augusztus végéig tartó munkát német- és magyarországi egyetemek régészhallgatói segítik, nagy lelkesedéssel.