Hétvége

2014.05.30. 10:55

Megfestett lóerők

Modelljei garantáltan nem mocorognak, vagy ha mégis, akkor szélsebesen húzzák el a csíkot. Nádaskay Zoltán autókat, motorokat fest. Nem is akárhogyan, fotórealista stílusban.

Magyar Hajnalka

 

Nádaskay Zoltán és a Pannóniák az Izsák iskola galériájában

Édesapja festőként és rajztanárként alkotott, volt honnan örökölnie a tehetséget. Nyolcévesen azonban megkapta ajándékba az Autótípusok című albumot, ami szinte e bibliájává vált. S egyben új irányt szabott az életének.

- Évekig bújtam a könyvet, belém ívódott minden benne látott forma, akkortól kezdve szinte csak autókat rajzoltam - mondja a Budapestről származó, de 1978 óta Zalaegerszegen élő férfi.

Autó formatervező szeretett volna lenni, de a hetvenes években ez a pálya Magyarországon elérhetetlennek tűnt. Gépjármű-közlekedési mérnökként szerzett diplomát, s autóbuszokat tervezett a budapesti Ikarus gyárban. Számos kitérő következett még, volt műszakvezető az Afitban, teherfuvarozó, vezetett kávézót, de aztán győzött a művészet vonzása, s már jó ideje szabadúszó grafikusként tevékenykedik. De hogyan is kerültek Zalaegerszegre?

- Elegünk lett a fővárosból, egy kellemes, emberléptékű helyet kerestünk. Listát írtunk arról, hogy hova nem szeretnénk menni, s végül Zalaegerszeg maradt fenn a szűrőn. Budapest előnyeit elsősorban a jómódúak tudják élvezni, nekem 25 évesen csak a zaj, a füst meg a dugók sora jutott. A vidéki lét gondolata nem volt számunkra idegen, ma is a természetközeli életmód hívei vagyunk.

A Horch 1938-as modellje. Horthy Miklós is vásárolt e márkából

Döntésükön akkor sokan megdöbbentek, a hetvenes évek végén még nem volt kultusza annak, hogy fiatal párok vidékre költöznek kecskét nevelni és gazdálkodni. Épp ellenkezőleg, mindenki a városokba törekedett.

-  Az egerszegi Afitban kaptam munkát, már mindenben megegyeztünk, amikor az illetékes kissé feszengve feltett még egy kérdést. Azt tudakolta, nincs-e priuszom, nem vagyok-e kitiltva a fővárosból. Alig akarta elhinni, hogy nem menekülök...

A rajzolás soha nem kopott ki a kezéből, amint elé került egy darab papír, szinte automatikusan megindultak a vonalak. S érdekes módon mindig autó lett belőlük. Aztán ecsetet fogott, akvarellel, olajjal bővült a paletta. Jó ideig csak a fióknak dolgozott, ám a nyolcvanas években egy gyerekkori barátja Németországban járva felfedezett egy galériát, amely közlekedéssel kapcsolatos festményeket és szobrokat állított ki. Elvitte oda Nádaskay Zoltán egyik munkáját, s a galériából bátorító válasz érkezett. Azóta több önálló kiállítása volt Németországban és Svájcban, s képei eljutottak az Egyesült Államokba, Kanadába és Brazíliába is.

Porfelhőben egy 1982 beli Audi Ralley Quattro modell

Művein jobbára luxusautókat ábrázol a tájban suhanva, avagy épp egy vonzó nő társaságában. A képek olyan hitelesek, az autók motorházán úgy csillog a fény és tükröződik a környezet, hogy sokan fotónak vélik őket. Pedig vászonra készültek, olajjal.

- Az elmúlt évtizedben kezd nálunk is divatba jönni ez az irányzat, ahogy a veterán autóknak, motoroknak is hatalmas kultusza alakult ki - érünk el a jelenig. Épp most láttam az interneten, hogy egy Zastavát, ami egy fészerben áll leszomorodva, 800 ezer forintért kínálnak. És versengenek érte a jelentkezők...

Őt azonban elsősorban a Pannónia motorkerékpár érdekeli, 12 lapos sorozattal tiszteleg azok munkája előtt, akik a szocializmus ingoványos gazdasági viszonyai közepette megalkották ezt a típust. A számítógépes grafikával készült kollekcióból nemrégiben kiállítás nyílt, ami végiglátogatja az egerszegi városrészi művelődési házakat.

- A Pannónia motor mára legendává vált, pedig az üzem nem működött túl sokáig. Az első széria 1954-ben jött ki, s 1975-ben már tönkre is ment a gyár szolgál egy kis ipartörténettel. Ezt a két évtizedet ráadásul végigkísérte a nyomorúság. Fejlesztésről szó sem lehetett, az egyetlen korszerűsített típust, a P20-ast hét év alatt sikerült piacra dobni. (Pedig halomban álltak a jobbnál jobb tervek, a felszámoláskor ölszámra szórták ki őket.) Az alapanyag sem volt megfelelő, az árat a politika szabta meg, s az ott dolgozók 1972-ben még arról panaszkodtak, hogy Weiss Manfréd emblémás gépeken gyártanak. Japánban akkor már automata gépsorok ontották a termékeket. De ezek a csodálatos emberek ennek ellenére helytálltak, gúzsba kötve is táncoltak, hiszen még Amerikában is el lehetett adni a Pannóniát.

A szép autók (Porsche) mellett a szép nők is ecsetjére kívánkoznak

A gyár csődjét az okozta, hogy az évente gyártott 30-35 ezer motorkerékpárból 25 ezret a Szovjetunió vett meg. Ők annyit fezettek érte, amennyit akartak. Aztán egyszer csak nem kértek több motort, s evvel vége is lett a dalnak. A hazai piac nem bírt ennyit felvenni, a Nyugatnak pedig nem volt elég jó a minőség. De legalább Nádaskay Zoltán emléket állít a márkának, a veterán motorok híveinek legnagyobb örömére.

- Ezek a rajzok műszakilag teljesen korrektek, az utolsó csavar pozíciójáig és méretéig minden valósághű - avat be az alkotó.

A hallottak nyomán azt gondolnám, bizonyára áll a garázsban legalább egy, nagy becsben tartott Pannónia.

- Nem, soha nem volt motorom - érkezik a válasz. A kerékpárra esküszünk...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!