Májtranszplantációt követően adott életet kislányának a zalavári ápolónő

Igaz, a zalavári Soltészné Závec Georgináról sem mondaná meg senki, hogy életmentő beavatkozáson esett át, de azt sem, hogy pár hete egy közel 4 kilós újszülöttnek adott életet. Karcsú, üde, és sugárzóan boldog édesanya.

Georgina a húszas évei közepén járt, amikor egyre gyakrabban tört rá láz, hőemelkedés, aminek nem találták az okát. Egészségügyi dolgozó révén nem vette félvállról a tüneteket, labor labort követett, a leletek gyulladásos folyamatot jeleztek. Háziorvosa, dr. Németh András röntgenre, ultrahangra küldte, melyek nyomán kiderült, a májában és a tüdejében is több góc található. Újabb vizsgálatok (CT, MR) következtek, s végül egy nagyon ritka daganatos betegség diagnózisát állították fel az orvosok.

– Kiderült, hogy új májra lesz szükségem… – halljuk Georginától a mellbevágó tényt. – 2012. februárjában kerültem fel a várólistára, s másfél évvel később, 2013. szeptemberében kaptam meg az új májat.

Mindezt így, egy mondatba sűrítve tárja elénk, de gondolhatni, hogy a történteket megélni s feldolgozni sokkal nehezebb volt a fiatal lánynak és szüleinek.

A Zala Megyei Szent Rafael Kórház belgyógyászatán prof. dr. Gasztonyi Beáta osztályvezető főorvos vette gondozásba Georginát, s egyengette útját a transzplantáció felé.

– Úgy tudom, én voltam a második az országban, akit ilyen diagnózissal műtöttek – utal a kór ritka mivoltára Georgina. – Szerencsém volt, már az első riasztás eredménnyel zárult. Szerdai nap volt, éppen végeztem a munkahelyemen, amikor megszólalt a telefon. A koordinátor hívott, hogy jól vagyok-e, s mivel így volt, riasztotta az orvosokat, s indította értem a mentőt. Délután indultunk Zalavárról, anyukám jött velem, s az újabb vizsgálatokat követően hajnalban már el is indult az 5 és félórás műtét. Előtte azért sírdogáltam egy keveset, de hát felfogtam, hogy inkább örülni kell, hogy elsőre sikerült megfelelő májat találni számomra.

Mivel a kóros folyamat a májból indult ki, a szerv cseréjével a tüdőben található gócok is nyugvópontra jutottak.

Mindennek négy éve. Georgina életkedvét és jövőképét nem rengette meg a transzplantáció, bizonyság erre, hogy amikor egymásra találtak mostani párjával, ugyanúgy tervezték a babát, mint bármelyik más házaspár. A férj, Soltész Attila budapesti származású, akit Keszthelyen hozott össze a sors Georginával. Két éve élnek együtt. Mindketten Hévízen dolgoznak, Attila a Thermál Hotelben, Georgina pedig a Vasútegészségügyi Kft-nél, diplomás ápolóként.

A gyermekvállalás előtt persze alapos kivizsgálásnak vetették alá Budapesten az ifjú feleséget, hiszen a várandóssággal járó hormonális változások sok mindenre hatással lehetnek a szervezetben. Az eredmények azonban jó hírrel szolgáltak. Azért így is nagy körültekintést igényelt a 9 hónap, meg kellett például változtatni a kilökődésgátló gyógyszerét, nehogy kár essék a fejlődő magzatban.

Vajon a férj miként tekintett a várandósság elé?

– Bíztam Ginában. Tudtam, hogy erős, nem „nyafogós” típus, és én is bátorítottam, igyekeztem táplálni benne az egészséges optimizmust. A gyermekünk a legnagyobb örömünkre nagyon könnyen „jött”, s a terhességet is átlagon felül jól viselte a párom.

A pocaklakó szintén jól érezhette magát, hiszen 55 centire és 3950 grammra iperedett megszületéséig. Pedig három héttel még korábban is érkezett, az édesanya emelkedő májfunkciós értékei miatt ugyanis a biztonság érdekében az idő előtti császármetszés mellett döntöttek az orvosok. A beavatkozás a SOTE I-es klinikáján zajlott.

– Mindjárt a transzplantációs részleg mellett, hogy kéznél legyen minden, ha gond adódna…

Abigél világra jöttének tanúja lehetett édesapja is, bár kezdetben nem lelkesedett az ötletért.

– Most már örülök, hogy Gina rábeszélt, hiszen miután „rendbe tették”, az első fél órát én tölthettem el Abigéllel.

Georginának nincs testvére, így Abigél az első unoka a családban. Könnyen elképzelhető, hogy lányuk betegségét követően a nagyszülők számára szinte gyógyírként hatott megérkezése. Rajonganak is érte rendesen, számíthat rájuk az édesanya. Bár Georgina maga is könnyen felvette az anyaság ritmusát.

– Mondtam a barátnőimnek, néha olyan érzésem van, mintha én erre születtem volna… – mosolyog Gina, tekintetével megcirógatva az alvó Abigélt.

Abigél és Georgina… Erről a duóról mindenkinek Szabó Magda regénye ugrik be.

– Csak nekünk nem – nevet a pár. – Nem irodalmi ihletésű a választás, és nem is azért lett Abigél, mert csak egyet lapoztunk az utónévkönyvben – utalnak barátaik ugratására. – Olyan nevet választottunk, ami illik a Soltész vezetéknévhez, s mindkettőnk toplistájában benne volt.

Egy másik családi toplistára pedig számos doktor neve került fel.

– Nagyon hálásak vagyunk minden orvosnak Zalavártól Keszthelyen és Zalaegerszegen át Budapestig, aki a tudásával, a támogatásával lehetővé tette számunkra ezt a csodát. Szakmailag és emberként egyaránt mellettünk álltak, szurkoltak nekünk.

Apropó szurkolás… Kiderül, vérbeli focista családdal van dolgunk. Az még hagyján, hogy Attila gyerekkorától versenyszerűen futballozott, de Georgina is nyolc évig rúgta a bőrt a zalavári, a keszthelyi, majd a gutorföldei csapatban.

– Közös szenvedélyünk a foci, nagy Fradi szurkolók vagyunk – csillan össze a tekintetük. – Már Abigélnek is van Fradi meze! Igaz, egyelőre még csak meccsnézéshez...

A láz volt az egyetlen tünet

Gina ritka betegségéről prof. dr. Gasztonyi Beáta osztott meg velünk néhány részletet.

– Az epitheloid haemangioendothelioma éreredetű ritka, általában az egész májat érintő többszörös rosszindulatú daganat, mely a májon kívül a tüdőben és a vesében is megjelenhet. A klinikai kép a tünetmentes állapottól a májelégtelenségig igen eltérő lehet. A fiatal betegünk esetében is az egyetlen tünet a láz, később a hőemelkedés volt. A képalkotó eljárások nem jellegzetesek, a sebészi eltávolítás eredményei lehangolóak.

Az irodalomban mindössze néhány száz esetet közöltek, hazánkban betegünk volt a második, akinél ezen diagnózissal transzplantációra került sor. Jellegzetessége, hogy krónikus májbetegség nem előzi meg, rákelőző elváltozásai sem ismertek. A diagnózis felállítás nehézségeit legyőzve, a tüdő áttétek ellenére elvégzett májtranszplantáció sikeres megoldást jelenthet.