Ludvércek nyomában - Valkonya varázslatos világa és megőrzött ősi történetei

A tetszetős, ugyanakkor humorosan és ízlésesen szerkesztett honlapról szinte mindent megtudni Valkonya múltjáról, jelenbeli lehetőségeiről, nem kevésbé arról, hogy az itt élők szerint a csöppnyi település a zalai dombvidék ékszere. A falvak idegenforgalmi lehetőségeit bemutató riportsorozatunk mostani részében mindezt megkíséreljük tetten érni.

Ahogy rátérünk a zsáktelepülésre vezető bekötőútra, s meglátjuk a szélben hajladozó, levelesedő nyírfákat, alattuk a fehér virágözönbe öltözött kökénybokrokat, a hangulatunk is megváltozik. Aztán ritkás, sárga virágszőnyeg fedte akácoshoz érünk, teljes pompájában virít a fák alatt a mocsári gólyahír, majd megpillantjuk a dombra felkúszó falut, Valkonyát. Tökéletesen idilli a kép!

– Ilyet más település köszöntő tábláján nem lát – mutat egy számokkal teleírt térképkataszterre Hatala Gábor polgármester. – A számok birtokrészeket jelölnek, tudjuk, mi ezeknek az évszázadokra visszanyúló története, milyen mesék őrződtek meg róluk a hosszú, falusi esték családi beszélgetésein – mondja még, de erről majd később váltunk szót, amikor Valkonya ludvérceiről, a láncosokról meg a lámpásokról mesélünk el történeteket.

Valkonyát jelenleg hetvenen lakják. Hat ház angoloké, közülük négy család állandó jelleggel tartózkodik a községben. Nem nagyon vesznek részt a falu közösségi életében, magyarul nem tudnak, viszont a helyiek közül többen jól elboldogulnak az angollal. Egy walesi család például szépen felújított egy régi házat, talán egy hétig voltak még a faluban, aztán hazamentek, többet nem is látták őket. Évek óta él itt egy burmai orvos is, de inkább elzárkózik. Egy fiatal angol pár hölgy tagja piros hajjal, rengeteg tetoválással és piercinggel érkezett. Hogy miként fogadták? Egy idős nénit megkérdeztek, mit szól hozzá, mire ő azt válaszolta, nagyon csinos...

– A valkonyaiak ilyenek. Kedvesek, barátkozóak. Amikor én ideköltöztem, a kertben bográcsozót, szalonnasütőt akartam építeni. A szomszédom rám kiabált, hogy mi készülne? Mondtam neki. Mire ő, nekem már van, ha főzni akarsz, használd azt, s majd csak megkínálsz egy tál étellel. Csepelről csöppentem ide, s olyannyira befogadtak, hogy most polgármesternek választottak – meséli Gábor, akivel meglehetősen gyorsan végigjárjuk a falut. Szépen felújított vagy éppen átépítés alatt lévő házak sorakoznak az egyetlen, dombra tartó utcában. Középen kimagaslik a kápolna, ami egykor csak harangláb volt, majd téglából harangtornyot építettek belőle. A fülkéjében kezdetben a tűzoltófecskendőt tárolták, majd az egyik plébános oltárt épített ide, ezzel az épületből kápolna lett. Néhány éve a torony elé, közvetlenül a mellette vezető járda túloldalára egy fedett verandát ácsoltak. Amikor nagy ritkán misét tartanak, a pap a kápolna küszöbén állva végzi a szertartást, a hívek pedig a járda túloldalán hallgatják őt. Ha járókelők jönnének, átmennének a misén...

Valamikor volt temploma is a már 1019-ben írásban is említett  kis községnek, sőt a szájhagyomány szerint egy Fehérkulcsosvárnak nevezett erődítmény is állhatott a határban, amit a török rombolt le, ekkor a falu is elnéptelenedett, s csak 1694-ben kezdett újra benépesülni. 1770-ben 159-en, 1786-ban pedig már 225-en lakták Valkonyát, s 1970-ig fokozatosan nőtt a népesség a faluban. 1927-ben új iskolát is építettek a községben, ami most Rockenbauer Pál Turistaházként szolgálja a közösséget. A turistaház közelében egy oszlopon útbaigazító táblák sora jelzi, hogy erre vezet a Dél-Zalai Erdőtáj Kerékpárút, a Zala Zöld Szívében túraútvonal is, jelölve, hogy éppen 210 méter magasan vagyunk a tengerszint felett.

– Valkonya az országos Kéktúra vonalán fekszik. A turistaháztól mindkét irányba érdemes kirándulásokat szervezni, hiszen látványos, izgalmas tájat lehet bejárni. Most bővítjük a szolgáltatásainkat, egy kis kerékpárszervizt is berendezünk a turistaház mellett – mondja a polgármester.

A turistaház gyönyörű kertjében megakad a szemünk egy oszlopon, amire fényes kis táblákat szegeltek. "Intergalaktikus ludvérctojás- hajító bajnokok" – áll a legfelső táblán. Nos, itt érkezünk el a falu mondavilágához, közülük egy történetre programot is szerveznek, mégpedig szeptember utolsó szombatján a Ludvércjárást, és ennek keretében a szabad stílusú intergalaktikus ludvérctojás-hajító bajnokságot, amit évek óta megrendeznek a valkonyaiak. Még az ötvenes években egy helyi tanítónő, Belső Franciska gyűjtötte össze az erdészeti birtokkataszterhez kapcsolódó történeteket. A ludvérc ellen még az ötvenes években is egy barkaággal védekeztek, az ágat az ablak vagy az ajtó fölé helyezték el. Ludvércet a mese szerint mindenki teremthetett magának, ha a koromfekete tyúk első tojását kiköltötte a hóna alatt, ebből ugyanis biztos, hogy ludvérc kelt ki. Ez a valami aztán annak árthat, akit a kiköltője bajba szeretne juttatni, de közben a gazdája erejét is elszívja. Mindenki tudja persze a faluban, hogy ez babona, viszont a négykilós fatojás elhajítása komoly erőpróba, s a versenyt élvezi a közönség.

– Olyan programmal, ami mindenhol van, nem lehet vendéget csábítani vagy megtartani. Szerintem az egyedi, a máshol nem található ötletek az életképesek. Most léptem kapcsolatba a Pannon Egyetem kanizsai turisztikai hallgatóival, hogy tegyenek javaslatot, mit lehetne még Valkonyán megvalósítani? A faluhoz jókora zártkert, a "Vakonyaji-hegy" is hozzátartozik. A 34 vendég elhelyezésére plusz sátorozásra is alkalmas turistaházunk mellett, nézzük meg, van-e fantázia a hegyben? – invitál Gábor.

A szőlőhegy alatti völgyben, az erdő szélén üresen áll például a volt erdészház, amit szintén hasznosítani kellene, de ez a Zalaerdő tulajdonában van. A hegy viszont már-már térdre rogyott. Több tömés pince összedőlt vagy az összeroskadás szélén áll. Az egykori szép kerteket elfutotta az akác, a hatalmas, öreg szelídgesztenyefákat szorongatja az erdő. Alig találunk olyan gazdát, aki még műveli a szőlőjét. Egyetlen ember mozog csak a hegyben, ifjabb Bali József éppen akác kordonoszlopokat állít a szőlőjébe.

- Megerősítem a szőlő támrendszerét. Hogy milyen volt ez a hegy, amikor tízéves voltam? Azt most már elmondani sem lehet, mert hihetetlen, hogy lepusztult minden. A mai fiataloknak csak a mobiltelefon kell, nem veszik a kezükbe a kapát vagy a kaszát  – kesereg.

– A mi falunk a pályázatokhoz is kicsi. A tízmilliós költségvetésünkből nem futja fejlesztésekre. Marad a magam uram megoldás. Viszont a közös munkának van a legnagyobb, közösséget összefogó ereje, ebből lehet jó együttléteket összehozni. Azon gondolkozunk, hogy kitáblázzuk a kataszter mondavilágának történeteit. Tábla jelezné, hogy itt gyűltek össze a lámpások, itt meg a láncosok. És erre lehetne jó túrákat is szervezni – véli Hatala Gábor. Azt meg,  hogy kik voltak a lámpások meg a láncosok, meg lehet nézni Valkonya honlapján. Viszont az nem mese, hogy tavasz óta ingyen wifi is van a faluban, ma már ez is nélkülözhetetlen a turizmushoz, főleg ott, ahol alig van térerő a mobiltelefonokban...