"Lárma és botránkoztatás" - A református énekügy zalai vonatkozása

A Magyarországi Református Egyház jelenlegi énekeskönyvének bevezetője szerint az egyház 1806. évi, először 1813-ban megjelent énekeskönyvének a bevezetését helyenként komoly zendülések kísérték, mert a kálvinista nép nem szívesen vált meg ősei - az új könyvből nagyrészt kihagyott - hitvalló énekeitől. Egy ehhez hasonló - a korabeli Zala vármegye területén történt - zendülés az ügy levéltárban fennmaradt irataiból rekonstruálható.Az említett új énekgyűjtemény tényleges gyülekezeti használatba vétele még éveket váratott magára.

A balatonfüredi református templomot a gyülekezet Nagy István vezetésével építtette fel

Miután a Dunántúli Református Egyházkerület kötelezővé tette az énekeskönyv bevezetését, a Zala vármegye tapolcai járásában fekvő Balatonfüred egyházközségének prédikátora, Nagy István 1824. április 4-én, a vasárnapi istentisztelet végén kihirdette, hogy ezentúl az új könyvből fognak énekelni. A kedélyek megnyugtatására azonban a következőkben is az új énekeskönyv azon énekeit használták, melyek már a régiben is benne voltak. Ennek ellenére 1824. április 11-én, virágvasárnapon több elégedetlenkedő füredi egyháztag - köztük olyan személyek, akikre az elöljáróság szerint jogellenes és erőszakos cselekedetek árnyéka vetült - már az istentisztelet megkezdése előtt a régi énekeskönyvből az ünnepi alkalomhoz nem illő - veszedelem és háború idejére ajánlott - énekekre zendített. Majd az istentisztelet ideje alatt, amikor a kántor és a gyülekezet az új énekeskönyvben található - de már a régiben is szereplő - dicséretbe kezdett, a rendbontók ezzel párhuzamosan egy másik, régi éneket daloltak; ezzel megháborították az ünnep áhítatát.

Az istentisztelet félbeszakadt, a lelkész és a gyülekezet kivonult a templomból. Miután az elöljáróság a rendzavarókat viselkedésükért megfeddte, tumultuózus jelenetek bontakoztak ki a templom udvarán. A lázongó emberek a vezetőséget szidalmazták; annak egyes tagjait taszigálták, sőt az udvarról felszedett kövekkel meg is fenyegették. A vita hevében egyházi felsőbbségüket is sértegették: azt kiabálták, hogy huncut, aki az új énekeskönyvet írta, aki annak bevezetését parancsolta, és aki azt be is vezette.A balatonfüredi elöljáróság még aznap összeállított az esetről egy tényleírást Zala vármegye részére. A Veszprémi Református Egyházmegye vezetői már a következő napon, 1824. április 12-én levelet intéztek Zala vármegye első alispánjához, melyben kérték a vármegyei hatóságtól a rendbontás résztvevőinek méltó megbüntetését, valamint - tekintettel a reformátusok számára különösen fontos nagypéntek, valamint a húsvét ünnepének közelségére - a rend biztosítását.

Az először 1813-ban megjelent énekeskönyv borítója

Az ügy kapcsán vármegyei vizsgálat indult; ez alapján a lázongás főkolomposai ellen büntetőper, más résztvevők ellen pedig tiszti fenyítőper indult Zala vármegye törvényszékén.Nagy István prédikátor lelkipásztori felfogását jól jellemzi az, hogy még a rendbontás miatt indult büntetőeljárás egyik terheltjének, Varga Mihálynak is segített. Vargát - akinek felesége súlyos beteg volt - ugyanis a büntetőper során a törvényszék előtt, Zalaegerszegen való megjelenésre kötelezték. A vádlott ezért megkérte a lelkészt, hogy írjon részére bizonyítványt, miszerint szorongató körülményei miatt az idézésben foglalt időpontban nem tud Egerszegen megjelenni.

Nagy István 1826. szeptember 2-án ki is állított egy bizonyságlevelet, melyben nyilatkozott arról, hogy a vádlott feleségét vigasztalás, bátorítás és a halálra való felkészítés végett meglátogatta. Az irat érdekessége, hogy a gyülekezet belső viszonyairól is tudósít; Nagy István megjegyezte, hogy az 1824-es, virágvasárnapi „lárma és botránkoztatás" óta Füreden az istentisztelet „minden megháborítás nélkül folytattatik, és az új énekeskönyv minden akadály nélkül énekeltetik".

Közönséges isteni tiszteletre rendelt Énekes-könyv Fotó: Kulcsár Bálint

Az igazságszolgáltatás malmai közben tovább őröltek. Zala vármegye törvényszéke a balatonfüredi lázongás ügyében indult büntetőperben 1826. december 6-án meghozta ítéletét (ebben elbírálta a vádlottak egyéb, az ügyhöz nem tartozó cselekményeit is); az elítéltekkel szemben egynegyed évtől két évig terjedő szabadságvesztés büntetéseket szabott ki. A kisebb súlyú cselekményeket elkövető rendbontók ellen folyó tiszti fenyítőper lezárásaként a törvényszék 1827. június 8-án született ítéletében a vádlottak többségét - mivel lármázásuk a bíróság szerint nem minősült fogságot érdemlő véteknek - csupán dorgálásban részesítette.

Az előzőekben ismertetett esetet értékelve megállapíthatjuk: az új énekeskönyvvel szembeni ellenérzések következtében kialakult feszült légkör, konfliktushelyzet eszkalálódásában jelentős szerepe volt egyes rovott múltú szereplők bajkeverő, izgága természetének is. A balatonfüredi gyülekezetben 1824-ben használatba vett, számos kiadást megért énekeskönyv egészen 1921-ig volt a magyarországi reformátusok hivatalos énekgyűjteménye; nemzedékek énekelték ennek segítségével a zsoltárokat és a dicséreteket.