Hallgassa élőben!

Izgalom ellen mézespálinka

Szépen cseng a nevük, Bodzavirág Népdalkör. De a hangjukkal is minden rendben, ezt igazolják a minősítő versenyeken elért kiemelkedő fokozatok. Pedig hivatalosan mindössze kétéves múltra tekintettek vissza, amikor tavaly az Aranypáva-díjas népdalosok közül a legjobbak lettek.

Az alsópáhoki népdalkör igazán örömteli csapat, közéjük toppanva óhatatlanul ránk is hat vidám hangulatuk. Baráti társaságból alakult az együttes, aminek történetét vezetőjüktől, Füle Jánosnétól halljuk.

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…


Hirdetés
„A fiatalokat csak a mai kor eszközeivel lehet befogadóvá tenni”
Måneskin és Simple Dimple
Tudja, hogy mi érdekli a gyereket a weben?
borzasztó / 3 perce
Felfoghatatlan: halálra vertek egy embert egy budapesti pizzériában
A férfi máskor is provokálta a vendégeket, most azonban egyiküket meg is ölte.
Gyász
Legyen e pár sor köszönet és hála mindazoknak, akik drága szerettünket TEKE JENŐT utolsó útjára elkísérték, mély gyászunkban bármely módon osztoztak. Gyászoló szerettei
„Fájdalomtól megtört teste megpihen a földben, Édes Jézus adj nyugalmat lelkének a mennyben." Megtört szívvel tudatjuk, hogy ÖZV. BORSOS JENŐNÉ szül. Rudas Anna életének 94. évében elhunyt. Temetése 2021. szeptember 24-én, pénteken 16 órakor lesz a kerkateskándi temetőben. Előtte, 15 órakor gyászmise a szécsiszigeti templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
„Elmenni nehéz volt, itt hagyni titeket, De azért ne fájjon értem szerető szívetek. Most már nem fáj semmim, az álom szép, Majd a fényes felhőkön át találkozunk még." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GERGÁLY JÁNOS zalabéri lakos 76 éves korában elhunyt. Temetése 2021. szeptember 25-én, szombaton 9 órakor lesz a zalabéri temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Adhat az élet márványkőből palotát, Csak egyet nem adhat kétszer: drága jó édesanyát." Mély megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SOHÁR MÁRIA volt zalabaksai lakos 93 éves korában csendben megpihent. Temetése 2021. szeptember 24-én, pénteken 14 órakor lesz a zalabaksai temetőben. Előtte gyászmise, 13 órakor, a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy MOLNÁR RAFAEL 88 éves korában elhunyt. Temetése 2021. szeptember 24-én, pénteken 13 órakor lesz a nagykanizsai temetőben. Gyászmise aznap, 7.30-kor, a felsőtemplomban. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagymamánk, anyósunk, nagynénénk LUKÁCS ÁGOSTONNÉ szül. Gyarmati Terézia 89 éves korában, türelemmel viselt, hosszú betegség után elhunyt. Temetése 2021. szeptember 24-én, pénteken 10 órakor lesz a zalalövői temetőben. Utána gyászmise, 11 órakor. Köszönetet mondunk a ZMSZRK ápolási osztály dolgozóinak odaadó munkájukért. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Telnek a napok, múlnak az évek, Mi örökké szeretünk és nem feledünk Téged." Soha el nem múló szeretettel és fájdalommal emlékezünk KISS LÁSZLÓ halálának 10. évfordulóján. Szerető családja
Fájó szívvel emlékezünk VARGA FERENC kőműves halálának első évfordulóján. Szerető családja
„Emléketek szívünkben itt él, Szeretetünk utatokon elkísér." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy drága jó szüleink SZABÓ JÓZSEF "Szambi" életének 85. évében és SZABÓ JÓZSEFNÉ szül. Fodor Angéla életének 82. évében szerető szívük örökre megpihent. Temetésük szeptember 24-én, pénteken 9.45-kor lesz a botfai temetőben. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk rokonokkal, ismerősökkel, hogy TORMA ENDRE életének 72. évében elhunyt. Temetése 2021. szeptember 24-én, pénteken 15 órakor lesz a vállusi temetőben. Gyászmise előtte, 14.30-kor, a vállusi templomban. Ezúton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak, akik utolsó útjára kísérik. Gyászoló család
„Csendesen alszik, megpihen végleg, angyalok bölcsője ringatja már, nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál." Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága leányom, testvérem SZABÓ EMILÍA 45 éves korában, hosszan tartó betegség után örökre megpihent. Végső búcsút 2021. szeptember 24-én, pénteken 13.30-kor veszünk tőle a bázakerettyei temetőben. Emléke szívünkben örökké él. Gyászoló család
„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, ami értünk dolgozott. Számunkra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. Drága szívét, két dolgos kezét Áldd meg Atyám! S mi köszönjük, hogy ő lehetett A férjem és az édesapánk." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KRÁNICZ LAJOS nyugalmazott vizsgabiztos 80 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Gyászmiséje és búcsúztatója 2021. szeptember 24-én, pénteken 8.30-kor lesz a nagykanizsai Szent Imre Piarista templomban. Kérjük, kegyeletüket egy szál virággal fejezzék ki. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Édesanyám, szerető, óvó és erős lelked tovább-tovább él bennünk." Drága édesanyám ÖZV. STÉGLI JÁNOSNÉ teste 88. életévében elhagyta e világot. Végső nyugalomra helyezésére szeptember 22-én 14 órakor, a kanizsai köztemetőben, a kórházi kápolnában, a 13 órakor tartandó gyászmise után kerül sor. Búcsúzik Tőled szerető fiad és családja és azok, akiknek a szívét megérintetted. Kérjük, együttérzésüket lelkükben és gondolataikban adják át. Gyászoló Stégli család
„Küzdöttél, de már nem lehet, A csend ölel át és a szeretet. Csak az hal meg, akit elfelejtenek, Örökké él, akit igazán szeretnek..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VARGA ISTVÁN zalaegerszegi lakos életének 67. évében szerető szíve örökre megpihent. Hamvasztás utáni temetése 2021. szeptember 23-án, csütörtökön 12 óra 30 perckor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti köztemetőben. Előtte, reggel 7 óra 15 perckor gyászmise, a Mária Magdolna katolikus templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZABADY FERENC MIKLÓS nyugalmazott honvéd alezredes életének 79. évében elhunyt. Temetése, kérésének megfelelően, szűk családi körben megtörtént. A gyászoló család
„Csillag volt, mert szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él és örökre ott marad." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SOLYMOSINÉ DENCS ILDIKÓ 54 éves korában elhunyt. Temetése 2021. szeptember 23-án, csütörtökön 15 órakor lesz a nagykanizsai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Megállt a szív, megállt a kéz, Nincsen szó az ajkadon. Szívünkben örökké élsz, Mert szerettünk nagyon..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy CZERPÁN LÁSZLÓ életének 63. évében elhunyt. Temetése 2021. szeptember 22-én, szerdán 13 órakor, a nagykanizsai temetőben lesz. Előtte, 12 órakor gyászmise a felsőtemplomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Küzdöttél, de már nem lehet, A csend ölel át és a szeretet, Csak az hal meg, akit elfelejtenek, Örökké él, akit igazán szeretnek." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SIPOS KÁLMÁN életének 66. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2021. szeptember 23-án, csütörtökön 10.45-kor lesz a sárhidai temetőben. Előtte, 10 órakor gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Örökre elmentél, szereteted szívünkben örökké él..." Fájdalommal, összetört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy CZUGH MÁRIA életének 72. évében váratlanul elhunyt. Temetése szeptember 22-én, szerdán 15 órakor lesz a magyarszombatfai temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
„Ne állj zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem haltam meg." Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szerettünk HORDÓS LÁSZLÓ 70 éves korában örökre megpihent. Temetése 2021. szeptember 23-án, csütörtökön 16 órakor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban együttérzéssel osztoznak. Gyászoló család
ENSZ közgyűlés / 5 perce
Szijjártó Péter: a vakcinák jelentik az egyedüli megoldást a világjárvánnyal szemben
elszállt gázárak / 6 órája
Döbbenetes drágulás: Romániában Orbán Viktor rezsicsökkentését irigylik
csábító / 9 órája
Kisebb bikinit keresve sem találhatott volna Kim Basinger lánya
Családpolitika / 9 órája
Kelemen Hunor: a globális Nyugat értékválságban van
Autósport / 9 órája
Forma-1: május 8-án rendezik az első floridai futamot
Covid–19 / 9 órája
Idén is hazájukban vehetik át az elismerést a Nobel-díjasok