19°
30°
19°

Izgalom ellen mézespálinka

Szépen cseng a nevük, Bodzavirág Népdalkör. De a hangjukkal is minden rendben, ezt igazolják a minősítő versenyeken elért kiemelkedő fokozatok. Pedig hivatalosan mindössze kétéves múltra tekintettek vissza, amikor tavaly az Aranypáva-díjas népdalosok közül a legjobbak lettek.

Az alsópáhoki népdalkör igazán örömteli csapat, közéjük toppanva óhatatlanul ránk is hat vidám hangulatuk. Baráti társaságból alakult az együttes, aminek történetét vezetőjüktől, Füle Jánosnétól halljuk.

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem… Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt… – ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is – mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása… Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…

– A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni – mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény…


szponzorált tartalom
Hosszabbítás: június 30-ig lehet nevezni a Fölszállott a páva gyerekévadába
napfénylexikon
Erre figyeljen a napozásnál, hogy gondtalan legyen a nyaralás
"Nekünk is kijár" / 6 órája
Imaláncot alkottak a nagyváradi magyarok Szent László főtéri szobráért
A város magyar alapítójának nincs mementója a városközpontban, míg a románok négy emlékművet is állíthattak már.
Gyász
"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyánk, nagymamánk, testvérünk, keresztanyánk BOTH VILMOSNÉ szül. Csarankó Mária életének 70. évében elhunyt. Utolsó útjára 2019. június 29-én, szombaton 11 órakor kísérjük az egervári temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönetet mondunk mindenkinek, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BODOR ISTVÁNNÉ szül. Horváth Terézia életének 92. évében elhunyt. Temetése 2019. június 28-án, pénteken 13 órakor lesz a zalacsányi temetőben. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZLÁDOVICS FERENC életének 55. évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 2019. június 28-án, pénteken 10.30-kor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben. Előtte gyászmise 9 órakor a Kertvárosi templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló fia, testvére, keresztlánya, volt felesége
".... a Föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog..." Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama FARKAS ISTVÁNNÉ szül. Hompó Magdolna életének 73. esztendejében az örökkévalóságba költözött. Hamvaitól végső búcsút 2019. június 28-án, pénteken a 16 órakor kezdődő gyászmisét követőn, 16.30-kor veszünk a nagyradai temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Fáradt teste megpihenni tért, nagyon szép idő volt, amit ő megélt. Türelmesen várt az Úr hívó szavára, már belépett ő is az égiek otthonába." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk és nagypapánk SIMON FERENC életének 83. évében örökre megpihent. Szerettünk végső búcsúztatása 2019. június 28-án, pénteken 14 órakor lesz a bördőcei temetőben. Előtte 13 órakor gyászmise az imaházban. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MÁJER GÁBOR életének 66. évében elhunyt. Temetése 2019. június 29-én, szombaton 10 órakor lesz a kustánszegi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló bátyja és családja
"Élete nem volt más, csak munka és fájdalom, Örök álmát őrizze béke és nyugalom." "Csendesen alszik, megpihent végleg, angyalok bölcsője ringatja már, nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál..." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ÖZV. SRÁGLI GÉZÁNÉ szül. Stankovics Mária életének 97. évében szerető szíve csendesen megpihent. Hamvasztás utáni búcsúztatója június 27-én, csütörtökön a 14 óra 15 perckor kezdődő gyászmisét követően 15 órakor lesz a kávási temetőben. A személyes részvétnyilvánítást mellőzni szíveskedjék. Ezúton köszönjük meg mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, mély gyászunkban együttérzéssel osztoznak. A gyászoló család
"Mikor a testemet már roskadozva vittem, Váratlanul csendesen átölelt az Isten..." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HÓBOR FERENC életének 44. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. A búcsúztató mise 2019. június 27-én, csütörtökön 12 órakor lesz a kórház kápolnában, temetése 13 órakor a nagykanizsai temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
"Elmenni nehéz volt, itt hagyni titeket, Ne fájjon értem szerető szívetek. Most már nem fáj semmim, az álmom szép, Majd a fényes felhőkön át találkozunk még." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk HIDEG LAJOSNÉ szül. Somogyi Mária 76 éves korában váratlanul elhunyt. Végső búcsút 2019. június 28-án, pénteken 13 órakor tartandó gyászmise után veszünk tőle a kilimáni temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
"Engedjetek elszállni a széllel, Lebegni a levegőben, Eltűnni a végtelenben, Maradni az emlékekben..." Nyakas Gyula Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és becsülték, hogy NYAKAS GYULA életének 88. évében, május 27-én eltávozott közülünk. Akik szeretnének elbúcsúzni tőle, azok számára megemlékezést tartunk július 1-jén, hétfőn 10.30-kor a zalaegerszegi Ady mozi emeleti vetítőtermében. Kérnénk a koszorúk és csokrok mellőzését, aki úgy érzi, csak egy szál virággal emlékezzen! Köszönjük! Gyászoló család
"Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek..." Megtört szívvel tudatjuk, hogy GRÓZNER LAJOS a DKG volt autóvillamossági műszerésze életének 70. évében örökre megpihent. Temetése 2019. június 28-án, pénteken 15 órakor lesz a nagykanizsai temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Soha nem múló fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk, nagymamánk, DR. PUKLICS ISTVÁNNÉ súlyos betegség következtében elhunyt. Búcsúztatása 2019. június 28-án 12 órakor lesz a nagykanizsai református templomban. A virágra, koszorúra szánt összeget a templom bejáratánál elhelyezett perselybe tehetik. Együttérzésüket megköszönve, a részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
"Csak egy ember hiányzik, s a világ üressé válik." Emlékezünk SENKÓ FERENC halálának 5. évfordulójára. Szerető felesége, fia és unokái
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy KOCSIS ISTVÁN életének 69. évében örökre megpihent. Temetése 2019. június 27-én 9 órakor lesz a zalaegerszegi Új temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
"Küzdöttél, de már nem lehet, Csend ölel át és a szeretet. Csak az hal meg, kit elfelednek, Örökké él, kit igazán szeretnek." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, , akik ismerték és szerették, hogy ID. PÁL JÁNOS életének 88. évében, hosszú, türelemmel viselt betegségben elhunyt. Temetése 2019. júniuis 26-án, szerdán a 11 órakor kezdődő gyászmisét követően lesz a babosdöbrétei temetőben. Gyászoló család
Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagypapánk és testvérünk KRAMARICS TIBOR életének 67. évében, türelemmel viselt betegségben elhunyt. Utolsó útjára 2019. június 28-án (pénteken) 10 órakor kísérjük a kispáli temetőben. Miden külön értesítés helyett. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik temetésén részt vesznek, fájdalmunkat bármilyen módon enyhítik. Gyászoló család
"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Szomorú szívvel ezúton értesítjük a kedves rokonokat, ismerősöket és mindazokat, akik ismerték és szerették, hogy CSUKA LAJOSNÉ szül. Gaál Erzsébet volt bödeházi lakos életének 96. évében elhunyt. Végső búcsút 2019. június 26-án, szerdán 15 órakor veszünk tőle a bödeházi temetőben, előtte 14 órakor gyászmise a gáborjánházi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TERNOVECZ JÓZSEF életének 57. évében csendben elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2019. június 27-én, csütörtökön 16.45-kor lesz a bánokszentgyörgyi temetőben. Előtte 16 órakor gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkíérik és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
"Nem törődve semmit azzal, hogy szívünknek fájni fog, Jöttek érte, s mosolyogva vitték el az angyalok." Megrendülten és hatalmas fájdalommal a szívünkben tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagymamánk és anyósunk PÉTER JÓZSEFNÉ szül. Gerencsér Magdolna életének 65. évében tragikus hirtelenséggel hagyott itt bennünket. Temetése 2019. június 26-án, szerdán 15 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Gyászmise aznap reggel 8 órakor a Felsővárosi templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és mély gyászunkban bármilyen módon osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
"Nem foghatjuk már dolgos kezedet, nem simogatjuk meg őszülő fejedet, nem tekint ránk aggódó szemed, marad a csend, mindent köszönünk neked." Szomorú szívvel tudatjuk, hogy ÖZV. HORVÁTH JÓZSEFNÉ szül. Kurdi Mária zalabesenyői lakos 85 éves korában csendesen elhunyt. Temetése 2019. június 28-án, pénteken 13.30-kor lesz a zalabesenyői temetőben. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
kormány / 7 órája
Orbán Viktor Varga Juditot jelöli az igazságügyi tárca élére
Gátlástalan cimkézés / 8 órája
A Google nácinak bélyegez több neves jobboldali értelmiségit
Egyre nehezebb, de nyernek! / 8 órája
A tizenkétszeres bajnok Tungsram Aquaprofit NSK sakkozói elégedettek
Khüne László
Hajszálra a döntőtől / 8 órája
Major Veronika sportpisztolyban 9. lett Minszkben
MTI
Valóra váltott egészség / 8 órája
A mozgás és a táplálkozás a fő téma a balatongyöröki táborban
Keszey Ágnes
két arany / 8 órája
Hetyei Nóra, a Keszthelyi Kiscápák SE úszója is ott lesz az EYOF-on
Kerkai Attila