Hinni kell minden gyermekben

- A Mária Magdolna Plébánián szólítottak meg, hogy nem vezetnék-e hittan csoportot - idézi fel az előzményeket. Akkor már teológiai tanfolyamra járt, de voltaképpen minden képzettség nélkül vágott bele a munkába. Tízen kezdtek oktatók, de egyedül ő kapott két órát is egy héten, amire nagyon büszke volt. Bár pénzügyi és számviteli végzettsége van, mindig is érezte, hogy mással kell foglalkoznia. 


Nátrán Józsefné, azaz Nusi néni a 2. c osztály körében az Ady-iskolában. Egyelőre az új tankönyvvel ismerkednek a gyerekek
Fotó: Katona Tibor

- Egy hitoktatónak, mint minden pedagógusnak, de a tanítás tárgya miatt még inkább, teljesen hiteles embernek kell lennie. Nem az a fontos, hogy egy tárgyat megtanítsunk, hanem egy keresztényi életformát, ami semmi rendkívülit nem takar. Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke tisztességes és becsületes emberré válna, a hitoktatás ehhez ad segítséget - teszi hozzá, miközben a második c-sek osztálya felé igyekszünk, ahol elbeszélget a gyerekekkel a hamarosan kezdődő hittantanításról.

Az Ady-iskolában, ahol tanít, a gyerekek több, mint fele hittanra jár, ez az arány összességében jónak mondható. Ám ahogy feljebb lépnek az osztályokban, egyre kevesebb lesz a létszám, mivel a felsősöknek mind több iskolán kívüli elfoglaltságuk lesz.

Pedig fontos a mai világban a hitoktatás, mert az erkölcs egy kicsit háttérbe szorult. El kell igazodni és meg kell találni az embernek a helyét. A hitoktató segíti a szülőt és a pedagógust is, mert a hittanóra nem feltétlenül ismeretátadásról szól. Nem is jó kifejezés, hogy hitoktatás Nátrán Józsefné szerint, hiszen a hitet nem lehet oktatni, inkább nevelni a gyerekeket. De a szülő feladata is épp olyan fontos.

- Az első osztályos gyermek nem tud dönteni, hogy szeretne-e hittant tanulni, ezért a szülőnek kell. Ma nagyon kevés igazi keresztény családot találunk, de mégis tudják az emberek, hogy a hittanórán valami jó dolog történik, bár azt már kevésbé, hogy pontosan mi is - fogalmaz, majd hozzáteszi: - Sokan félnek tőle, hogy amúgy is leterhelt az elsős, nem kell még jobban egy plusz órával, ám itt játékos formában tanulunk először Istenről és Jézusról, ezért ez egyfajta kikapcsolódás is a gyermeknek az iskolai órák után.

Nusi néni szerint az is fontos, hogy az óra témáján kívül is foglalkozik a gyerekek kérdéseivel, megjegyzéseivel. Arról, hogy mit hallottak a szentmisén vagy mit gondolnak Istenről, nem kell feltétlenül az adott órai témához ragaszkodni, mert a gyerekek kíváncsiak és mindig tovább és tovább kérdeznek, ő pedig szívesen válaszol újra és újra. Az osztályba érve megrohamozzák a másodikosok és megölelik, csüngnek minden szaván.

- Minden pedagógusnak fontos a saját tantárgya, de annál is fotosabb a gyermek, akinek tanítja - jegyzi meg mosolyogva, majd hozzáteszi:

- A gyerekeket egyszerűen meg kell ismerni és szeretni, majd meghallgatni, ami a szívüket nyomja.