Vajon Miért?
– Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi hajt még, erre egyetlen válasz létezik: bizonyítani magamnak, hogy nincs lehetetlen – mosolygott dr. Lubics Szilvia.
– Eléggé nehéz szavakba önteni azt, hogy számomra mit jelent a futás, de nyilvánvalóan örömöt okoz. Az ultramaraton nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nehézségeket okoz, ám meg kell tanulni felülemelkedni, s az adott célra koncentrálni.
Szilvia az első Spartathlon alkalmával pusztán csak teljesíteni szerette volna az Athén és Spárta közötti 246 kilométeres sziklás terepekkel és meredek szerpentinekkel gazdagított távot. Majd miután a próbálkozását siker koronázta, emelte a tétet, s szeretett volna a mezőny elején végezni. Ezt a célját maximálisan túlteljesítette, hisz hat és fél órával megjavítva az idejét, 29 óra 6 perc é 50 másodperccel a hölgyek közül elsőként szakította át a célszalagot.
Érthetően a harmadik versenyére is kitűzött egy komoly célt, ám előzetesen csak annyit árult el: szeretne valamennyit faragni az idején.
– A nők mezőnyében a pályacsúcsot még 2009-ből a japán Sumie Inagaki tartja 27 óra 40 perces idejével, s ezt megjavítani szenzációs eredmény lenne – fogalmazott Szilvia.
– Erről a verseny előtt beszélni nem igazán szerencsés, hisz az extra megterhelést jelentő Spartathlon akár a cél előtt néhány kilométerre is ”kiütheti” a futókat. Nem csak a 246 kilométer terheli meg a szervezetet, hanem a változatos terep, a sziklás, földes és aszfaltos szakaszok váltakozása, de nagy szerepük lehet az időjárási körülményeknek is. A párás forróság, a szakadó vagy éppş szemerkélő eső, sőt a szembeszél is nehezítheti az előrejutást.
Az ultramaratonista saját bevallása szerint fizikailag és lelkileg is sokkal jobb formában érzi magát, mint egy évvel ezelőtt. S most ezen sokat lendített a megyei közgyűléstől kapott díszpolgári cím, amelynek a gyűrűjét azóta le sem vette, s mint elmondta: marad a kezén, így reméli, hogy a verseny közben a nehéz pillanatokon átsegíti majd az új kabala.
– Egyébként eddig minden futásomra elvittem a szeretteimtől kapott apróságokat, melyek beváltak, hisz erőt adtak – mesélte Szilvia. – Anyukám csillogó kövekkel kirakott csillagot, a fiam mosolygós fejjel ellátott gyűrűt, a barátnőm pedig egy elefánt figurát ajándékozott.
Ha már a futásról van szó, dr. Lubics Szilvia a legnagyobb támogatást az edzőjétől, a budapesti terep-ultramaratonista, Lőrincz Olivértől kapja.
– Őszintén szólva, amikor először találkoztunk, csak egyszerű hobbifutónak tűnt, aki pusztán kedvtelésből még hosszabb távokat is vállalt – kezdte Lőrincz Olivér. – Ennek már három éve, s bár számos komoly, profi sportolóval volt dolgom a pályafutásom alatt, hozzá foghatóval még soha. Az edzéstervet feltétel nélkül elfogadja és pontosan betartja az ajánlásaimat, túlzás nélkül állíthatom: fegyelmezettségét, kitartását tanítani kellene.
Lőrincz Olivér véleménye szerint Szilvia testi felépítése és a jelenlegi fizikai állapota lehetővé teszi, hogy lefussa a 246 kilométert. Az ő gyenge pontja a gyomra, hisz útközben felkeveredik a tartalma, s ettől nemcsak a közérzete lesz rossz, de sok folyadékot is veszít.
– Ez sajnos szintén az a tényező, amire lehetetlen felkészülni, akkor, az adott napi formától függ mennyi zselét, port és italokat vagy ahogy ő hívja “űrkaját” juttathat a szervezetébe – fűzte hozzá az edző.
– A nehézségek ellenére Szilvia rajong a hosszútávfutásért, mi több ez az elfoglaltság boldoggá teszi, neki soha nem számított éppen odakint milyen idő volt ő csak rótta a kilométereket.
– Nagykanizsa és Kisrécse között négy éve erős hófúvások nehezítették az autósok dolgát, ezt fényképeztem, amikor a távolban feltűnt egy futó – mesélte Varga György fotóriporter. – Amikor közelebb ért csak akkor láttam, hogy egy törékeny nő, aki intett, s mire felocsúdtam már messze járt.
Varga Györgyöt valósággal lenyűgözte az ultrafutó kivételes teljesítménye, előfordult, hogy a családanya egy egész napját végigfotózta.
– Nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is profin intézi a feladatait – így a fotóriporter. – A háziasszonyok rendszerint arra panaszkodnak, hogy semmire nincs idejük, nos ők példát vehetnének Szilviáról, aki a szenzációs eredményei mellett három gyermeket nevel és fogorvosként is maximális “szolgálatot” teljesít.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire koncentrál a hahóti fogorvosi rendelőben, az asszisztense, Kovács Henrietta a legilletékesebb, ugyanis közel kilenc éve dolgoznak együtt.
– Határozott, mégis végtelenül megértő a betegeivel, akik ától cettig mindent tudnak az eddigi sikereiről – mondta Henrietta.
– A nagyfokú türelemre olykor szükség van, hiszen ebben a körzetben hét település betegeit kell ellátni. A páciensek azt már megszokták, hogy bizony az ő doktornőjük Nagykanizsáról nem autóval, hanem futva jár dolgozni.
Az újságíró jegyzete
Legyőzni a lassuló időt
Az általános iskolai testnevelés órákon talán a cooper-teszttől tartottam a leginkább. Ennek a módszernek az a lényege, hogy felmérje a szervezet állóképességét és fizikai kondícióját. Egészen pontosan 12 percet kellett futni az Olajbányász pálya körül, s az adott idő alatt megtett méterek számától függött az osztályzat. Az alapos bemelegítés után a testnevelő, Csaba bácsi elmondta a helyes erőbeosztás receptjét: nem túl gyors kezdéssel és fokozatos sebességnöveléssel mindenki ötössel hagyhatja el a pályát. Persze, hogy nem fogadtuk meg a tapasztaltabb intelmeit, az első két percben alaposan kiversenyeztük magunkat.
A hozzám hasonló – apró súlyfelesleggel küzdő – gyerekek ezután gyors gyaloglással próbálták meg túlélni a következő tíz percet, természetesen a jó jegy reménye nélkül. Ráadásul olyan érzés volt, mintha az idő szinte velünk együtt lassult volna le. Aztán megszólalt a felszabadító síp, s vele együtt a körülbelül 1800 méterért járó harmatgyenge hármas osztályzat.
Dr. Lubics Szilvia viszont egészen más léptékben gondolkodik, a tréningek közben előfordult, hogy egy hónap alatt 900 kilométert futott. Ezt autóval teljesíteni is komoly koncentrációt igényel, de Szilvia azért megnyugtatott, átlagosan “csak” 450 kilométert tett meg. Több útvonalat is kijelölt magának, előfordult, hogy a házuk elől Balatonmagyaródig ment, a dél-zalai dombságot is bejárta, hogy a spártai emelkedőket is könnyedebben vegye. A nyáron a Balaton parton 64 kilométeres futásokkal is igyekezett jó formába lendülni. Ezt a jó példát látva elképzelhető, hogy most felnőtt fejjel, a jobb közérzet miatt, boldogan futom le a cooper-tesztet.
