Harc az olajmezőkért

1945, a II. világháború utolsó éve. Hetven évvel ezelőtt a Balaton térségében a német és szovjet csapatok öldöklő küzdelmet folytatnak. A tankcsaták mellett az amerikai, brit és szovjet légierők harcolnak a német és magyar légi alakulatokkal.

Balatoni csata – ezt a címet viseli az a kiállítás, mely szeptember 12-ig látogatható.

– A cím ellenére, a balatoni csata nem létezett – szögezi le elöljáróban a kiállítás kurátora, Cseh Valentin, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológusa.

– Veress D. Csaba hadtörténész jelentetett meg ezen a címen könyvet a tó térségében lefolytatott harcokról. A kiállítás ettől egy kicsit továbbment. Maradunk a tó körül: a célkitűzés az volt, hogy Veszprém, Zala és Somogy területén lefolyt hadműveleteket mutassuk be. Viszont mivel ezeket a megyéket csak a háború utolsó hónapjaiban érintették jelentősebb mértékű harcok, ezért ezt ki kellett bővíteni azokkal a hadműveletekkel, melyek a Balaton előterében zajlottak – szólt a kiállítás alapkoncepciójáról a történész.

A háború utolsó hónapjaiban két, igen komoly tétje volt a harcoknak a tó környékén.

– 1944 őszén már tudta mindenki a háború kimenetelét. Ekkor indultak meg azok a hadműveletek, melyek azt célozták, hogy Budapestet elfoglalják a szovjet alakulatok. Részben ennek megakadályozása volt a cél. Miután Budapestet bekerítették, már Fejér megye térségében is voltak olyan hadműveletek, melyek megpróbálták a fővárost felmenteni. Miután ezek sorra kudarccal végződtek, a hadműveletek súlypontja áttevődött a Balaton térségébe. Ekkora – 1945 elejére – már a szovjetek benyomultak Marcali térségéig, ott az úgynevezett Margit-állás fogta meg őket. Ez azért volt jelentős, mert ha tovább tudtak volna haladni Nagykanizsa irányába, akkor villámgyorsan elfoglalták volna a dél-zalai olajmezőket. – Ezek súlya meghatározó volt: a tengelyhatalmak olajtermelésében kb. tíz százalékot tett ki. A tét nagy volt: modern háború, üzemanyag nélkül nincs, tehát mindenképpen meg kellett védeni az olajat, s a dunántúli bauxitkészletet – melyből alumíniumot, abból pedig repülőgépet tudnak készíteni – hangsúlyozta Cseh Valentin.

Harci jelenetek is kiegészítik a Balatoni csatal című kiállítást. Képünkön Cseh Valentin, történész. Fotó: Keszey Ágnes

A kiállítás – melynek keretét és vezérfonalát az olaj adja – három teremben várja látogatókat.

– Az egyik tárlóban a hadi sebesültekkel kapcsolatos tárgyak találhatók. Bemutatjuk, hogy korabeli szekéren hogyan szállították a sebesülteket, hajdani sebkötöző csomagot, plakátokat helyeztünk el – mutatja be Cseh Valentin.

A Balatonnál nem csak szárazföldi alakulatok harcoltak, légi csaták is voltak a térségben.

A kiállítás első termében tovább sétálva egy közel három méteres Liberator (amerikai nehézbombázó repülőgép) szárnydarab kerül a látogató szeme elé, mely a háborút követően aztán hosszú ideig pajtatetőként szolgált. Egy német repülőgép darabja és egy Liberator-légcsavar, és egy bomba ejtőernyője is a része a történelmi tárlatnak.

– A tárlaton számos, korabeli fegyvert állítottunk ki ezek döntő részben a Hadtörténeti Múzeum és környékbeli múzeumok gyűjteményeiből származnak. A második teremben van egy valósághű makett: a Tigris II, népszerű nevén Királytigris nevű tank éppen tör ki a falból. ez reményeink szerint a kiállítás egyik központi eleme lesz. E teremben azokat a harckocsikat mutatjuk be, melyek a Balaton környéki harcokban játszottak szerepet – mutat körbe a történész, s közben elmesél egy történetet is.

Dél-Zalában él egy olyan legenda, hogy a német harckocsikba lehetett nyersolajat tankolni, s a visszavonuló németek közvetlenül az olajkutakból tankoltak. Aki eljön, az választ kap arra, hogy ez vajon így volt-e, avagy sem – hagyja nyitva a kérdést a történész, aki annyit azért sejtelmesen hozzátesz: minden legendának van valamilyen valóságalapja, de az igazság a kiállításon kiderül.

Közben megérkezvén a harmadik terembe, valóságos csatajelenet közepén találhatjuk magunkat.

– Két enteriőr kapcsolódik egymáshoz. Magyar és német katona lepi meg a szovjeteket, akik aknavetővel tüzelnek a terem másik végében lévő (molinón látható) vasúti tartálykocsikra. Mint látjuk sikeresek, mert az egyik tartálykocsi felrobbant. Viszont tűzharc bontakozik ki, a német katona megsebesül. Elég komoly sérülése van, így valószínűleg el is fog vérezni, s meghal. A történet vége az lesz, hogy a magyar katona – mivel a szovjetek túlerőben vannak – hadifogságba kerül, ennek minden tragikus következményével együtt. de amíg elfogják, addig hősiesen küzd – mutatja be a háború jellemző jelenetét Cseh Valentin.

– A háborúkban elesett katonák sírjainak gondozásával Európa szerte külön intézmények foglalkoznak: hazánkban ez a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya. A nemzetközi egyezményeket betartva, a Magyarországon meghalt német, szovjet, amerikai katonák sírjait gondozzák, felderítik, hol találni magyar katonai sírokat. Nagyon sokan ott kerültek (tömeg)sírba, ahol éppen a harcok dúltak. Ha mód nyílik rá, az elhunytakat katonai temetőkben helyezik el, sok esetben a hazájukban. A végtisztesség minden ember számára megjár – húzza alá a történész, s szavaiból kitűnik a hetven éve véget ért háború nem is olyan távoli történelem.

Emléket őriz és emlékeztet

A történelmi ismereteken, az események tényszerű bemutatásán túl a balatoni csatát bemutató kiállítás az érzelmekre is hat és elgondolkodtat.

A tárlat célja az, hogy az emberek megismerjék a II. világháború olyan történéseit is, melyek a fővároson kívül zajlottak, hiszen míg a budapesti események sokak számára ismertek, a térségbeli eseményekről keveset tudunk, vagy éppen a személyes, családi legendák szubjektivitása lengi át a történeteket.

Az egykori háborús veteránok közül ma már egyre kevesebben élnek, de a tárlat kurátora, Cseh Valentin történész reméli, hogy ők is megnézik a kiállítást, s tudnak hozzátenni a történethez.

Azzal, hogy a háború befejeződött 1945. április 12-én, amikor Vas megyénél a harcoló szovjet csapatok Ausztria irányába elhagyták Magyarországot, az emberek számára a megpróbáltatások nem értek véget, a megszálló alakulatok itt maradtak. Ekkor került sok százezer ember hadifogságba, kerültek ki a Gulágra. Az emberi sorsokra, tragédiákra is felhívja a figyelmet a kiállítás a kurátor szándéka szerint.

S a látogató áll egy harci jelenet közepén. Egy megdermedt pillanatban, élőként, visszatekintve egy 70 évvel ezelőtti jelentre. Olyan közel, hogy szinte úgy érzi, ő maga is a harcmezőn áll.

Tudja, hogy mindez múzeum, s egy kiállítás, de kellő átéléssel és fantáziával a csata zaját, a fegyverropogást is hallani véli.

S ekkor, a pillanatba sűrített történelem megelevenedik, emberi sorsok, tragédiák részese lesz a szemlélő, szinte átélővé válik maga is, talán átérezve mindazt, hogy mit is jelent egy háború.