Halina és családjának története

A szerző családjának története, a saját élete a magyar-lengyel vegyesházasságú szülei révén mindkét nemzethez kapcsolódik. A kötet - címe: Sors-Címerkép - filozofikus gondolatmenetet indít. Ahogy a szerző vallja, egy családtörténet megértéséhez szüksége van a történelmi háttér ismeretére. A történelem családok millióinak története, életükből áll a múlt, bennük van minden úgy, mint cseppben a tenger.

Mindez egy tartalmi íven át bontakozik ki. Ennek egyik pillére az 1863-as lengyel Januári felkelés, ami dédapjának, Józef Roginskinek 5 esztendős szibériai száműzetést hozott, a másik 1949, amikor szülei már együtt végleges otthonra leltek Keszthelyen.

A történet főhőse Waroczewska Halina, aki pénzügyminisztériumi tisztviselőként édesanyjával 1939 szeptemberében a több mint százezer háborús menekülttel együtt magyar földön lelt otthonra. Őket a sors 1941-ben vetette a keszthelyi menekülttáborba. A Roginskiek és a Waroczewskiek a lengyelek millióihoz hasonlatos utat jártak. E tartalomra utaló bevezetővel ajánlja a kötetet az olvasóknak Grzegorz Lubczyk, Lengyelország volt magyarországi nagykövete.

Cséby Géza a lengyel menekültügy 55. évfordulójára édesanyjáról szóló Waroczewska Halina emlékezete címmel készített irodalmi anyagot a Budapesten rendezett Polono-Hungarica konferenciára. Elhangzott előadása később nyomtatásban is megjelent.

- Akkor az időbeni, terjedelmi korlátok nem tették lehetővé, hogy részletesen foglalkozzak az eseményekkel - utalt kötete kiindulópontjára Cséby Géza. - Majd az évek múlásával még több információ került hozzám, így közeledve a 70. évfordulóhoz, szántam rá magam a kötetbeni összegzésre.

Megismerheti az olvasó a Waroczewskieket, akik több ágon teremtői voltak az irodalomnak, a képzőművészetnek. A felmenők közt a Roginskiek is beírták nevüket a Varsói Opera, a fővárosi Lengyel Színház történelmébe. Cséby Géza a kulturális munkásságával, író-költői, műfordítói tevékenységével kései utódként folytatja a családi hagyományokat.

A kötetet gazdagon illusztrálják történelmi fotók, családi fényképek, dokumentum másolatok. Az epilógusban sokan másokra is emlékezik Cséby Géza, akik édesanyján, nagyanyján kívül még Keszthelyen maradtak, megpróbáltak beilleszkedni, családot alapítottak. A régi keszthelyiek sok ismerős nevet olvashatnak. Befogadták őket, de nemzetüket sosem tudták, és soha nem is akarták elfeledni.

Ajánlásában Joanna Stempinska, a Lengyel Köztáraság magyarországi nagykövete így fogalmaz: A kétlaki lelki-szellemi hazafi tollából két nemzet regénye született, mely családtörténet, történelmi dokumentum és megrendítő személyes vallomás.