Hétvége

2016.12.30. 21:25

Ember küzdj - hiánypótló alkotás

Köbli Norbert hazánk egyik legszorgalmasabb forgatókönyvírója, a szorgalom pedig esetében tehetséggel is párosul.

Péter Zsombor

Elsősorban tévébe szánt, történelmi témájú alkotásaival hívta fel magára a figyelmet, amikből remek filmek készültek, úgymint a 2014-es A berni követ vagy a tavalyi Félvilág. Most ismét hiánypótló művel örvendeztetett meg minket, amiben az első világháborúba kalauzolja a nézőt.

A monarchia egy ötfős felderítőcsapatát követjük az olasz fronton, küldetésük, hogy felszámoljanak egy ellenséges kommunikációs központot.

A szürke senkikből rekordidő alatt élő jellemek lesznek a filmben

A történet ennyi, a Szürke senkik pedig nem akarja ezt túlbonyolítani, amivel nincs is probléma. A játékidő piszok rövid, mindössze egy óra négy perces, így nincs túl sok idő a karakterépítésre vagy a konfliktusok kibontására. Köbli és Kovács István rendező viszont már az első tábortüzes beszélgetésnél megmutatja, miként lehet rekordidő alatt szürke senkikből élő jellemeket varázsolni. A dialógusok hétköznapiak, mégis tartalmasak.

Egyszerre találkozunk olyan témákkal, mint az otthon hagyott szerelmek vagy egy régi disznóvágás kellemes emléke, de előkerül a háború igazságtalansága és némi, vezérkarnak intézett fricska is. A cselekmény mondhatni repetitív, egy beszélgetős részt mindig felderítés és akció követ.

Ez sokakat zavarhat, a film dinamikája azonban nagyon is rendben van. A már említett eszmecserék gondoskodnak róla, hogy empatikusabbak legyünk a főhősökkel, a sűrű erdőben játszódó jelenetek pedig tele vannak feszültséggel. Köbli nem fél hatásvadász eszközökhöz nyúlni, a rendező pedig partner ebben, sőt a műfaj nagyjaiból is visszaköszön néhány képkocka, gondolok itt a Jöjj és lásd vagy a Ryan közlegény megmentése című alapművekre. Eléggé szembetűnő elemek ezek, és olykor kicsit átesünk a ló túloldalára, mégis van annyira profi a Szürke senkik, hogy ne degradálja az élményt.

A büdzsé nem verdeste az eget, az akciókra mégsem lehet panasz. Nem kell több száz fős nagyjelenetekre számítani, de az intenzitás és az izgalom garantált. Főleg igaz ez az utolsó jelenetsorra, amiben Köbli megint úgy játszik a néző idegeivel, mint macska az egérrel. Tudjuk, mi fog történni, de a feszültség annyira elkapja az embert, hogy a néző is szemtől szemben érzi magát az ellenséggel. A zárás mind üzenetében mind vizuálisan a sokszor látott és halott formulát közvetíti, amiben semmi egyedi nincs, mégsem lehet elégszer elmesélni.

A Szürke senkik tehát sok szempontból különleges, de kezeljük helyükön a dolgokat. A zsáneren belül túl sok újdonsággal nem szolgál, a játékidő rövidsége egyszerre előny és hátrány. Az első világháborúból viszont nemcsak itthon, de az egész világon vajmi keveset adtak vissza a filmesek, így külön örvendetes, hogy Köbliék újfent egy olyan témába nyúltak, ami érdekes és hiánypótló művet eredményezett.

A fényképezés csodás, az atmoszféra kiváló, sőt a színészek előtt is emelem kalapom. Kicsit kommersz, kicsit művészi, nem feltétlenül egy délutáni matiné. Hazai viszonylatban messze átlagon felüli, de a nemzetközi szintet is könnyedén megüti. Köbli Norbertre pedig büszkék lehetünk, mert ő az a fajta tisztességes iparos" aki semmi innovatívat nem csinál, egyszerűen csak kiváló forgatókönyveket ír, hogy aztán azokból kiváló filmek szülessenek. A Szürke senkiknél is pont ezt tette. Hajrá Norbert, hajrá magyar film!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!