Hétvége

2013.01.11. 16:23

Egy zalai órásmester, mint mestertolvaj

Már az őskor természet közelben élő embere rájött, hogy egy földbe vert karó árnyéka, a nap folyamán folyton változik. Feltalálta a napórát.

Kapiller Imre

Ennek azonban komoly hátránya volt, hogy éjszaka vagy borús időben az óra "nem járt". A hiányosság kiküszöbölésére találékony ősünk megalkotta a vízórát. 

Maga az időmérés tudománya az ókori keleten, Babilóniában fejlődött ki. A mezopotámiai asztrológusok csillagászati megfigyeléseik alapján alakították ki a 24 órás napot és a 60 perces órát. Az időegység nevét a naptisztelő egyiptomiaktól örököltük. Ők ugyanis a napot Horusnak nevezték. Ebből származott a latin bora, majd jóval később magyar óra szó is. A nap-, illetve vízóra volt kizárólagos eszköze az idő mérésének egészen a Kr. u. XI. századig, amikor is megjelent az ún. kerekes óra. Feltalálójaként - bár ez csupán feltételezés - egy bizonyos Gerbert nevű francia szerzetest, a későbbi II. Szilveszter pápát tisztelhetjük.

 

 

 

Egy XV. századi óra szerkezeti rajza. Áttörés akkor következett be, amikor  feltalálták a rugót,  az óra hordozhatóvá vált.


E mechanikai óra kerekeit valamilyen hajtóerő, súly hozta mozgásba, s egy külön szerkezet, a gátlómű szabályozta a járását. Ezek a szerkezetek azonban olyan súlyúak és méretűek voltak, hogy gyors elterjedésüknek ez gátat szabott. Áttörés akkor következett be, amikor a XV. század végén feltalálták a rugót. Ennek segítségével az óra hordozhatóvá vált. Valamikor a XVI. század első éveiben egy nürnbergi lakatos-órás elkészítette az akkor még nyakban, vagy tarsolyban hordott zsebórát. Hazánkban a XVI. században vált önálló mesterséggé az órásság. Művelői céhekbe tömörültek. Első ismert társaságuk 1557-ben Kassán alakult meg, ekkor még más fémművesekkel közösen. 

Zalában - mai ismereteink szerint - 1775-ben Mária Teréziától kértek és kaptak céhlevelet,  igaz ők sem önállóan, hanem más mesterséget űzőkkel együtt - a zalaegerszegi órások, sőt 1839-ben már a novai iparosok is megkapták ugyanazon kiváltságlevelet, amit a zalaegerszegiek vagy hat és fél évtizeddel korábban. 

E céhlevelekből tudhatjuk, hogy órásmesterré válni nem volt egyszerű. Míg a többi iparágban az előírások szerint a jelöltnek három évig kellett inaskodnia, majd ezt követően ugyancsak hároméves vándorlás volt a mestermű elkészítésének előfeltétele, addig az órások esetében mindkét időtartam négy-négy év volt.  E mesterség egy ritka képviselője állt 1819. szeptember 6-án Zalaegerszegen a vármegye büntető törvényszéke előtt. Töreky Ferenc, a vármegye másod tiszti alügyésze "... Kregály Ferenc rabszemélyt, hogy vándorlása alkalmatosságával több rendbéli órák elidegeníttése, eladása, és így a meglopottakat vagyonitól, a vevőket pedig pénzektől lett tetemes megkárosításával..." vádolta meg. Ezt megelőzően már két ízben is elfogták hasonló cselekményekért. Először Regedében, ahol hat hónapi "tömlöci sanyargatásra", valamint 10 korbácsütésre ítélték. Ugyancsak egy óra eltolvajlása miatt fogta el a lendvai uradalom, de mielőtt elítélték volna, megszökött. Nem sokkal ezután ismét Regedében fogták el, ahonnan  - minthogy számos Zalában elkövetett tolvajságot bizonyítottak rá - Egerszegre kísérték.

 

 

Deák Ferenc Kossuth Lajostól 1847-ben kapott zsebórája


Számunkra most elsősorban nem is az az érdekes, hogy e tolvajlásait miként követte el, inkább az, hogy kik voltak a kárvallottak.
Közöttük találjuk Horváth István szentgyörgyvölgyi prédikátort, akitől Kregár Ferenc  150 forintos "nagy lábas" óráját vitte el. Horváth Ferenc lenti mészároslegény 41 forintot érő, Stern Dávid, ugyancsak Lentiben lakó zsidó kereskedő 20 forinton vett, Kanic József rédicsi birkás 20 forintot érő zsebóráját. Jádl Ferenc pákai kasznár, hasonlóan a szentgyörgyvölgyi prédikátorhoz, az ugyancsak 150 forintos lábas óráját sajnálhatta. Fürst Ferenc hotticai parasztember "zsebóráját ezüst lánczal és petsétnyomóval, melyeket ezüst pénzen 22 forintokon vett". Egy csáktornyai csizmadia és varga mester, valamint a szinicai, Antal nevezetű mészáros "falon függő fa órája" bánhatta, hogy Kregár arra vetődött. Ugyancsak kezéhez ragadt egy stridói fazekas legény és a turniscsai oskolamester zsebórája, a semjeházi molnár "arany repetálló órája", az aligvári csutorás Stock órája is.


Legvitézibb tette azonban bizonyára az volt, hogy "regedei fogságból kiszabadúlta alkalmatosságával", az oda való porkoláb zsebóráját is sikeresen elemelte.


Csupán a felsorolásból is jól látható, hogy a XIX. század elejére az óra használata és tulajdonlása a korabeli társadalom legalsó szintjén is mindennapi volt.

Kregár mester, aki már 1819. július 19. óta ült a vármegyei tömlöcében, 1820. február 5-én hallhatta a rá kirótt ítéletet. E szerint "mától számlálandó egy esztendői, nyűg vasakban, közmunkákban, és hetenként két napi kenyér és víz mellett való böjtben eltöltendő tömlöcözésre, ma és fertályonként elszenvedendő húsz pálca ütésekre ítéltetik..."


Kregár uram az órásmester igazán tudhatta, hogy ilyen körülmények közt, nagyon lassan múlik az idő. 






Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!