Egy laza stílusgyakorlat

A három évvel ezelőtti Vasember 3 után most ismét visszatért a kaptafához. És milyen jól tette!

A 70-es évek Los Anegelesében járunk, ahol Holland (Ryan Gosling) magándetektívként keresi a kenyerét. Léhűtő, iszákos fazon, akinek a lánya az egyetlen hozzátartozója, de ez nem jelenti azt, hogy túlzottan sokat foglalkozna vele. A legújabb ügyében egy pornósztárt kell megtalálnia, aki időközben meghal egy balesetben, mégis látni vélték néhány nappal a tragédia után. Holland társat is kap a keménykezű Jaskson (Russel Crowe) személyében és kiderül, hogy egy sokkal nagyobb dologba nyúltak, mint azt gondolták.

Ryan Gosling és Russel Crowe. Szórakoztató pokoljárás tanúi lehetünk

Black nem váltott műfajt, azt csinálja, amihez a legjobban ért. Szuper szövegeket, kiváló karaktereket és őrült(en jó) történetet ír. Rögtön az első jelenetben biztosít minket arról, hogy itt nem lesznek tabuk, ellenben lesz sok erőszak és inkorrekt humor. A komplett sztori szerencsére sokáig a ködben marad, így hőseinkkel együtt fedezzük és göngyölítjük fel ezt az egyébként igen szövevényes ügyet. Minden mindennel összefügg, csak azt nem tudjuk miként, addig viszont egy irtó szórakoztató pokoljárásnak vagyunk tanúi, a pokol neve pedig Los Angeles. A történetről többet nem szándékozom elárulni, de lehet készülni némi aktuálpolitikai fricskára, fordulatokra és egyéb meglepő dolgokra. Mint említettem Black szuper karaktereket ír. A Rendes fickók is hemzseg a jobbnál-jobb arcoktól, a prímet azonban a két főhős viszi. Jackson a földhözragadtabb, reálisabb és ésszerűbb ember, Holland viszont egy külön műfaj. Személyes tragédiája végett képtelen boldog lenni, lusta, hazug, rossz apa és persze nem veti meg az alkoholt. Egy ennyire ellenszenvesnek tűnő férfiból mégis sikerült kihozni az év talán legjobb filmkarakterét. Hihetetlen szövegeket ereszt el, elképesztően stílusos és a hibái ellenére is borzasztóan szerethető figura. Black a rá jellemző lazasággal lavírozik a frappáns poénok és a komoly jelenetek közt. Mindig képes feldobni az adott részt, de ha kell, az arcunkra fagyasztja a mosolyt egy-egy váratlan lépéssel. A Rendes fickók talán egyetlen hibája, hogy olykor a tempó kicsit túlságosan is leül, a lendület alábbhagy.

Ryan Gosling a Drive óta nem volt ennyire jó, ráadásul tényleg iszonyat vicces. Russel Crowe-nak is jót tett már egy ennyire testhez álló szerep, de a többi színész is remekel.

Shane Black tehát újfent megmutatta mi fán terem a minőségi szórakoztatás és egy eredeti ötletből alkotott maradandó élményt. A korhűség, a hangulat és a már említett pozitívumok mind gondoskodnak róla, hogy a látványorgiák tengerében egy ilyen gyöngyszemen is megakadjon a tekintetünk. Az apróbb hibák felett simán szemet hunyhatunk, az egyetlen kérésem a rendező felé csak az lenne, hogy ne kelljen több mint 10 évet várni a következő stílusgyakorlatára.