Egy erdőmérnök az USA nemzeti parkjaiban.

Horváth Jenő, az Őrségi Nemzeti Park igazgatóhelyettese volt ez az erdőmérnök, aki közvetlen, jó humorú, vetített képes előadásával magával ragadta a hallgatóságot. Négy társával együtt négy héten keresztül járták az USA nyugati partjának vidékeit, kilenc nemzeti park különböző területeit felkeresve. Jártak sivatagban, hegyen, krátertónál, érintetlen évszázados erdőkben, Kaliforniától Kanadáig, déltől északig minden útba eső lehetőséget kihasználva. Az előadása után beszélgetünk.

- Mit tanulhat Magyarország az USA-tól, ha természetvédelemről van szó?

A Crater Lake Nemzeti Park. Horváth Jenő négy társával együtt négy héten keresztül járta az USA nyugati partjának vidékeit, kilenc nemzeti park területeit keresték fel
Fotó: Horváth Jenő

- Tanulnivaló nincs, hisz itt is képzett szakemberek vannak, de egy-két ötletet el lehet lesni. A nemzeti parkok szervezeti felépítését, a működését, a finanszírozás módját, a bemutatás minőségét, az irányított turizmust és a természeti rendszerek működésének szabadon engedését; annak a tanulmányozását - az ottani méretek, történelmi előzmények, természeti adottságok miatt - esetleg érdemes volna megfontolnunk, és ez követendő lehet számunkra is. Amerikában a fehér ember megjelenését követően az erdők 25 százaléka (csaknem 100 millió hektár!) eltűnt a XX. századra. Ez rádöbbentette őket arra, hogy ha ezt a típusú pusztítást folytatják, akkor előbb utóbb baj lesz. Nem vagyok abban biztos, hogy teljes mértékben felfogták a veszély nagyságát. A vetítésemben látható is volt, hogy nem mindenki lelkesedik a természetvédelemért ott sem, ha egyéni gazdasági érdekei úgy diktálják. Mégsem vitatható, hogy létrehoztak sok olyan védett területet, ahol a természetes, vagy természetközeli állapotok biztosítottak. A világon az első nemzeti parkot, a Yellowstone-t is ők hozták létre 1872-ben. Európa sokáig gazdaságilag, szellemileg fölötte volt az amerikai kontinensnek, de a mi kontinensünkön is a gazdaság volt a meghatározó. Száz éves késéssel értettük meg, hogy Magyarországon is fontos, hogy legyen nemzeti park. Első nemzeti parkunkat a Hortobágyon hozták létre. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gazdálkodó oldal is elfogadja, hogy erre szükség van. A lakosság érzékeny erre a témára, de csak addig, míg az ő egyéni érdekeit nem érintik természetvédelmi, vagy környezetvédelmi korlátozások. Kormányzati szinten megfelelő szerintem a feladat kezelése. Az pedig, hogy a köztársasági elnök, Áder János élére állt klíma- és környezetvédelem ügyének, még hangsúlyozottabban mutatja, hogy fontos témáról van szó.

- Ha összevetjük az ön által felkeresett amerikai nemzeti parkok és az önök Őrségi Nemzeti Parkja infrastruktúráját, van-e alapvető különbség?

A Kings Canyon Nemzeti Park óriás mammutfenyőjénél (Sequoiadendron giganteum). A képen balról jobbra: Kiss Balázs, Németh Rudolf, Horváth Jenő, dr Literáti-Nagy Ferenc, Dengyel Balázs
Fotó: Horváth Jenő

- Nagyon egyszerű, a pénz. Nyilván ott is vannak korlátok, de nem tekinthetünk el attól, milyen gazdasági mutatók jellemeznek minket és őket. Még az sem biztos, hogy mi maradnánk alul, amennyiben összehasonlítanánk, hogy a lehetőségeihez képest melyik oldal mit áldoz arányaiban erre a feladatra.

- Elmondta, hogy szemetet nem látott útjuk során a természetben. Lát-e arra reményt, hogy a mi kedves Magyarországunk belátható időn belül megszűnik szeméttárolónak lenni? Nem lehet úgy elmenni erdőbe kirándulni, túrázni, hogy ne szeméthalmokkal, kiszolgált háztartási eszközökkel találkozzunk, bármerre járjunk is.

Sherman tábornok fája (Sequoiadendron giganteum). Ez a világ legnagyobb élő fája: a törzse 1487 köbméter, kora 1800-2700 év. Egy ilyen, de ennél kisebb sequioa fenyőből anno kijött 10 ház és a berendezéseik...
Fotó: Horváth Jenő

- Törvényi garanciát is látok erre. Jogszabályi előírások biztosítják, hogy nem tehetjük tönkre a környezetünket. Sajnos negyven évvel ezelőtt az még mindennapos eljárás volt, hogy egy elromlott hűtőszekrényt kitettek az erdőbe. Én magam is sokszor a legelképzelhetetlenebb helyeken találkoztam munkám során autóalkatrésszel, és más hulladékkal, szeméttel. Azt mondhatom, hogy ez a nyomasztó örökség még megvan, de nagyon rajta vagyunk, hogy visszaszorítsuk és megszüntessük ezt a mentalitást. Akit sikerül azonosítanunk, vagy rajtakapnunk, nagyon komoly büntetésre számíthat. A szelektív hulladékgyűjtésre, majd a hulladékok elhelyezésére lehetőség van már, csak használni kell. A fejekben kell rendet rakni, és ez mindenkinek a saját feladata. Az óvodától elkezdve a nagymamáig bezárólag mindenkié. Ha az apuka nem dobja ki a csikket az autóablakon, ha a nagypapának nem természetes, hogy kiborítja az olajoshordó tartalmát az udvaron földre, ha az anyukának nem rutin mozdulat, hogy a lefolyóba öntse a fáradt napraforgóolajat, akkor a gyermek ehhez szocializálódik, és a jó példát követi. Egy pedagógus, egy természetvédő nem tehető felelőssé a nálunk uralkodó szemlélet miatt, a felelőtlenség a családon belül indul el. Kifejezetten felháborít, mikor gyerekekkel szedetik össze a mások által szétszórt hulladékot, s nem azokkal, akik elszórták.

- Említette, hogy önt figyelmeztette az amerikai hivatásos természetvédelmi őr, hogy térjen vissza a kijelölt ösvényre, ha nem akar komoly büntetéssel szembesülni. Minden természetvédelmi területen dolgoznak önkéntesek is, formaruhában, és azonosító névkártyával. Elérkezett-e már nálunk is az az idő, hogy a csokipapírt, cigarettát, műanyagpalackot lazán elhajítóra egy önkéntes természetőr szól rá, hogy szíveskedjék hazaszállítani a szemetét, vagy egy hulladékgyűjtőig vinni?

- Ez mindennapos gyakorlat, mind nálunk, mind más nemzeti parkokban.

- Mit mondhat, egy év folyamán hányan tevékenykednek önöknél?

- Ötven és száz fő között, van aki csak egy-két napot önkénteskedik, van aki a gyakorlatát tölti ott - változó. A természet védelme iránt egyébként nagy az érdeklődés a fiatalok körében. A lakosság részéről is egyértelműen megfogalmazódik a természet szeretete, a védelme iránti igény, ami sokak részéről feledésbe merül, mikor a gazdasági szférába kerülve ellenérdekeltekké válnak.

Előadása során bemutatott egy a Yosemite-i Nemzeti Parkban készült medvefotót, s azt mesélte hozzá, hogy az egyik útitársuk, kicsit elbarangolt a csapat másik négy tagjától, s kis híján szembe találkozott a macival. Azt az anekdotát hallottam, hogy a medve tud számolni, kettőnél több személyt nem szokása megtámadni, de egyet vagy kettőt igen. Szerencsére ezek szerint ez a medve még összeadni is tudott...