Deák Ferenc gyámolította, akiket kellett

Nem túlzás azt állítani, hogy Deák Ferenc (1803-1876), a haza bölcse, a reformkor jogtudósa, a polgári Magyarország alapjainak előkészítője, a tárgyalásos politizálás atyja, a kiegyezés megalkotója közéleti pályájának szinte minden zugába bepillanthattunk az elmúlt húsz év alatt született kiadványok, konferenciák, forrásfeldolgozások révén. A születésnapja előtt (október 17. 212 évvel ezelőtt) tisztelegve a leleményes zalai történészek mindig találnak új szempontokat. Így történt ez 2013-ban, amikor a Zala Megyei Levéltár igazgatója, Molnár András ötlete nyomán 11 darabos előadásfüzér révén a Deák körüli női sorsokat vették górcső alá. Volt mit. Hiszen a nővérei, a közeli-távoli hölgy rokonai, a gyámleányai élete, a neves rokonhoz való kötődésük egyszersmind kirajzolja a XIX. századi hazai kis- és középnemesi társadalmi mikro változások jelképes és beszédes térképét. A XX. századig elnyúlva megmutatja, hogyan reagáltak a nagy átalakulásokra a társadalom alsóbb illetve vidéki szintjein. A választott témakörén ekképp túlmutató konferencia most Kiss Gábor könyvtárigazgató szerkesztésében könyvbe költözött.

Bekő Tamás és Kiss Gábor az új kötettel, mögöttük a Deák-szobor. Fotó: Pezzetta Umberto

– Régóta fontolgattuk ezt a témakört, mert sok szép adalékot hoz elő, ráadásul arra is gondoltunk, hogy Deák nőkről alkotott véleményével kapcsolatos, megcsontosodott közhelyből is lebonthatunk valamit – mondta a szerkesztő. – Mivel nem házasodott meg, elkönyvelték afféle házasságellenes férfiúnak, aki úgy tartja, „a becsületes megházasodik, az okos nem", mert így „nem kell ráncos öregasszonyt nézegetnie maga mellett". A vele kapcsolatos anekdoták erősítették ezt a képet.

Ehhez képest az utóbbi évek kutatásai megmutatták, a környezetében élő nőkkel szívélyes, támogató kapcsolatot ápolt. A memoárok, naplók ismertek voltak, de a konferencia koncentráltan mutatta meg Deák emberi mivoltát.

– Hasznos tanulság, hogy a politikai pályafutás és az emberi megnyilvánulások nem választhatók el egymástól. Ez a történeti kutatások módszertani váltásában is tetten érhető. A mikrotörténeti kutatások ugyanakkor tágabb összefüggésekre világítanak rá, ami jelzi, az alapkutatások nem úszhatók meg.

– Ki gondolná például, hogy Deák nagy pártolója volt a XIX. századi nőnevelésnek, mint a nemzeti érdek egyik szeletének – mutatott rá kevéssé ismert aspektusra Kiss Gábor. – Arról is keveset tudunk, hogy Vörösmarty Mihály rá bízott árváinak nevelését gyámapaként mennyire komolyan vette.

Orbán Ildikó (a könyv tervezője), Megyeri Anna, Hernády Zsolt, Deák Ágnes, Hermann Róbert (a kötetet méltató történész), Béres Katalin, Körmöczi Katalin, Kiss Gábor és Pajkossy Gábor a budapesti könyvbemutatón, melyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteményében tartottak.

Festetics Máriát is ő szerezte be a királynő udvarhölgyei közé, Deák Katalint munkához juttatta a fővárosban. Még a történészt is megérinti az emberi arcvonások kibontakozása. A leveleiből nagyon mély érzések sugároznak máig, ahol valaki gyámolításra szorult, ott Deák cselekedett.

A könyvben (amelyet a múlt csütörtökön a fővárosban is bemutattak) Dominkovics Péter a tékozló nagyanya, Hertelendy Anna arcképét rajzolta meg, Cserna Anna a tolnai nőrokonokat kutatta, Megyeri Anna a szeretett nővérről, Deák Kláráról írt. Pajkossy Gábor Inkey Szidóniát, Hernády Zsolt Géza Zichy Antóniát, Batthyány Lajos özvegyét, Deák Ágnes Csapó Máriát, Körmöczy Katalin Vörösmarty Ilonát, Béres Katalin Festetics Máriát, Foki Ibolya pedig Dőry Franciskát mutatta be.

A kötet utolsó tanulmánya több szempontból is eltér a többitől. Bekő Tamás segéd levéltáros alapkutatásai a zalatárnoki rokonság nőtagjaira terjednek ki. (Deák 5 éves koráig Zalatárnokon nevelkedett Deák József és István Katalin házában.)

– Az igazgatómtól kapott feladathoz nulláról kellett kezdeni a kutatást. A Deákhoz köthető zalai települések (Söjtör, Kehida, Pusztaszentlászló, Zalaegerszeg, Zalatárnok) közül az utóbbira esett eddig a legkevesebb figyelem – mondta a levéltár munkatársa. – Lassan 15 éve kutatom a Deák-család történetét, de a hölgyekről kevés adat állt rendelkezésre. Több mint tíz közgyűjteményt kerestem fel országhatáron belül és kívül, és számos leszármazott-tal vettem fel a kapcsolatot.

Így sikerült fontos fotó- és iratgyűjteményekhez jutni, amik már a levéltár tulajdonát képezik.

– A kötetbe került egy rendkívül értékes fotó, a megszerzése kalandos volt – jelezte Kiss Gábor.

– Deák Lajos nemzetőr tiszt ükunokája, Lukács Péter a Gellérthegyen lakik, maga sem volt benne biztos, hogy Deák-leszármazott. Nála találtam meg azt a képet, amelyen rajta van Deák Borbála és Deák Mária is. Mária családi krónikásként még Eötvös Károlynak is szolgált történetekkel. Meglátogattam Pétert, elővett két nagy dobozt. Elámultam a fotó láttán – helyezte a hallgatóját a kutatás izgalmaiba a levéltáros. – A hátoldalán ott állt: „Deák Lajos és felesége". Ezt a képet keresem 15 éve! A falon volt, a II. világháborúban, Budapest ostromakor repeszsérülés is érte. Náluk vannak eredeti temetési jegyek is, amikkel a családtagoknak helyet biztosítottak Deák Ferenc tömegeket vonzó temetésén.

Az 1870-es évek elején készült nevezetes kép egyébként idén nyáron, az utolsó pillanatban került elő, a szerkesztés lezárult, a kézirat már majdnem elindult a nyomdába.

– Valamiképp tálentum volt ebben a családban a legtöbb ember, a hölgyek is, a leszármazottak is, akik valahányan értelmiségiek lettek – szögezte le Bekő Tamás. – Érdekes adalék: Deák Mihály császári huszártiszt 1849-ben a honvédsereg, lényegében a testvérei ellen harcolt, a szőregi csata után kitüntetést is kapott. Nyugállományúként meg rendszeresen járt Pusztaszentlászlóra, ott poharazgattak Deákkal.

Tudni kell, 1945 után Deák-leszármazottnak lenni sokáig nem volt kellemes. A kiegyezés ugyanis nem szerepelt a magyar történelem akkori pozitív kánonjában.

– Az utóbbi években nyílnak meg ezek az emberek, akik közül sokan külföldön élnek és nem is fiatalok. Ezért is nagyon fontos, hogy Tamás folytassa értékes kutatásait – hangsúlyozta Kiss Gábor.