Az okostelefon az új kőtábla – Interjú Fegyverneki Gergővel

Ne vágjuk le a szárnyait. A tanulás legyen öröm, érezzék, érdemes ide járni, de az iskola mégse váljon vidámparkká a sok modern kütyütől. A diákélet nem szenvedéssel teli gyötrelem, az új tudás nem puszta reprodukálás. Együttműködés, problémamegoldás, gondolkodás. A számonkérés nem padlóba fúrt lábakkal álló gyerek kínvallatása.

Hát ilyen egyszerű. Mármint a végeredmény.

De hogyan lehet eljutni erre a kellemes fennsíkra, amit tanításnak, tanulásnak nevezünk? Aki a minap meghallgatta a könyvtárosok hívására Debrecenből Egerszegre érkezett fiatal „tanár bácsit”, új hitet kapott. Fegyverneki Gergő (31) elhiteti, mégiscsak legjobb tanárnak lenni.

Digitáliskultúra-azonos pedagógia

- Próbálom elhinteni a digitáliskultúra-azonos pedagógia fogalmát. Többen az iskolákban tapasztalható sikertelenséget a kultúraazonos pedagógiával próbálják orvosolni – mondta a megyei könyvtárban tartott előadása előtt, érkezése céljáról.

- Konstruktivista szemléletű pedagógiáról van szó, mely épít a tanulók iskolán kívüli, informális szokásaira és előzetes tudására. Ezzel lényegében az „otthonosságot” jelöli meg az élményszerű oktatás zálogaként. A mai tanulók szívesen mozognak a digitális világban, amely egyre nagyobb szerepet tölt be az életükben. Emiatt gondoltam tovább, hogy a kultúraazonos pedagógiát érdemes a digitális kultúrára is kiterjeszteni, és digitáliskultúra-azonos pedagógiáról gondolkodni.

A gyakorlatban persze egyáltalán nem ilyen száraz a dolog. Elmesélte, a görög kultúrát szinte minden tantárgyat átfogóan dolgozták fel, az összes digitálisan elérhető programot kihasználva. (Hiszen, mint mondják, ma az okostelefon az új kőbalta, magyarán az eszköz, amivel dolgainkat intézzük, nem csak szellemi javakhoz hozzájutva.) A korabeli jelmezekben előadott ókori drámarészlet mellett idegenforgalmi képeskönyv és magazin készült, az építészet, a művészet és a tudományfejlődés mellett a sportokon át a görög ételekig bezárólag. (Még a görög saláta kis tálcáinak hátlapján is akadt izgalmas kérdés.)

- Valóban nem túl népszerű a tanári szak manapság – válaszolta a pályát „sirató” kérdésemre. – Lehetne nagyobb társadalmi és anyagi megbecsültsége, mint annyi más szakma esetében is. Amikor én hetedikes koromban eldöntöttem, tanár leszek, még kicsit nagyobb volt a hivatás presztízse, az anyagiakkal nem foglalkoztam akkor. Anyámék se mondták, hogy nem fogok megélni belőle. De: akik kreatívan csinálják, azok egészen biztosan élvezik. Hatalmas dolgokat lehet kihozni a mai lehetőségekből, ez engem például folyamatosan inspirál. A diákoktól visszaérkező motiváció is egyfajta fizetség, amit persze nem lehet átfordítani pénzre.

Celebtanár?

- A gyerekek rajongása sokat dob egy nap hangulatán...

- Igen, ez hajtóerő. Én az egyetemi hallgatóim körében is azzal kampányolok a pedagóguspálya mellett, hogy igenis lehet tök jó szak, főleg, ha a diákban és a XXI. századi készségeikben gondolkodunk. Tudom, él a köztudatban egy szigorú tanárkép, akinek szaktekintélye van, koránál fogva tiszteletet parancsol, külön állatfajta, nem a diákkal együtt gondolkodó lény. A tanárszerepekkel kapcsolatos közhelyek felülírásában vagyok érdekelt.

Fegyverneki Gergőt honlapok sora nevezi celebtanárnak, ami ellen nincsen kifogása.

- Azért fogadom el, mert szeretném megmutatni, lehet az ember sokak számára jó fej. Sok-sok nemzetközi és hazai példa is van, Mária Montessori vagy itt van nekünk a későbbi Nobel-díjasokat képző Rátz tanár úr.

- Mikor szippantotta be a pálya?

- Én hetedikig nem is voltam jó tanuló. Akkor tanultuk a nyugatos költőket, megérintettek a verseik, végre tudtak valamit nekem is mondani. Szerettem volna hozzájuk hasonló sorsfordító dolgokat átélni. Azt akartam megéreztetni másokkal, hogy az irodalmi művek életvezetési segítséget adhatnak. A meseterápiát is nagyon szeretem, élethelyzetekre ad választ. A középiskolás időszakban néha lecsap az emberre a depresszió, akkor fellapozzuk költőinket, megnézzük, ők mit írnak erről.

Fegyverneki Gergőből dől a szó, beszédgyorsasága duplája a hétköznapi emberének, nyilván azért, mert mondandója számos és határtalan. Ha úgy véljük, márpedig úgy véljük, e pályára születni kell, megállapíthatjuk, a diákjai által csak Gergőbá’-nak becézett fiatalember a helyén van.

Miben méri tanítványai sikerét?

- De vajon miben méri a saját tanítványai sikerességét, abban a közegben, amely szinte csak a felvételi és a versenyeredmények statisztikájában hisz?

- Igen, bemeneti, kimeneti, százalékos dolgozatok, OKTV-helyezések röpködnek, amik fontos dolgok. A gyerekek és a szülők várják is a jegyeket. Ha szóban értékelem őket, örülnek, de kérdezik, akkor ez lefordítva hányas. Az iskola zárt világ a teljesítmény mérése tekintetében, nem igazodik a külvilág gyakorlatához. Én jobban szeretem kreativitásban, gondolkodásban, érzelmi intelligenciában mérni a gyerekeket. Utóbbi végleg kimarad az értékelésből.

Régi reflex: ezek után nem nagyon mernénk letegezni, pedig, ahogy ő maga mondja, „lelkes hetedikes” a kinézeti formája.

- Nem állítom, hogy mindent másképp kell csinálni mint 50-100 éve, de a hátrányos helyzetű gyerekeket, akik leszögezték az első nap, tőlük aztán ne várjak tanulást, végül azzal vettem le a lábukról, hogy tudtam Kis Grófo számokat énekelni, cserébe tanultak valamit. Muszáj lépést tenni feléjük, másképp nem megy.

AZ OKTATÁS MINDEN SZINTJÉN

Fegyverneki Gergő a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium magyar – mozgóképkultúra és médiaismeret szakos tanára, tréner. Tanított hátrányos helyzetű általános iskolásokat, részt vett a felzárkóztatásban, oktat a felsőoktatásan és a felnőttképzésben. A digitáliskultúra-azonos pedagógiáról tartott előadásával 2015-ben Magyarországot képviselte a Németországban megrendezett G200 Youth Forumon, ahol az Új szemléletek az oktatásban elnevezésű szekció társelnöki pozíciójára kérték fel.

Tagja volt az IKT MasterMinds Kutatócsoportnak, beválogatták a Microsoft Innovatív Pedagógus Szakértői Programjába (Microsoft Innovative Educator Expert Program). Mindennapi munkája során szívesen foglalkozik az IKT-eszközökkel, hogy a digitális generáció oktatásához megtalálja az utat. Az interaktív taneszközök mellett figyelmet fordít a dramatikus irodalomtanításra, a meseterápiára és a kreatív médiapedagógiára. Felesége szociológus, tréner.

Az internet olyan, mint a halászháló!

„Csak nem mindegy, hogy azzal mi merítünk magunknak információkat, vagy akaratunk ellenére ez a háló ránt magával minket. Igazából minden pedagógusnak tennie kell, hogy ezt tudatosítsa a tanulókban.”

Gyakran felidézi Vámos Ágnes oktatásszociológus 2003-as tanulmányát, amely a tanári pályáról alkotott társadalmi és tanulói képet járta körül.

Mit gondolunk a pedagógusról? Néhány válasz: „Színész (is), ő is előad valamit”, mondja a színész. „Ő rendezi az ünnepélyeket”, „Áll a táblánál és dirigál”. „Locsolja a virágokat a tábla mellett”, „Rendet rak”, „Elrendezi a dolgokat, hogy ne legyen rendetlenség”, A szülő így viszonyul: „Mert van neki is gyereke”, vagy ekképp: „Az iskolának nem feladata, hogy neveljen. Majd nevelem én. Az iskola adja át, amit tud”.

A legtöbb gyerek a szülő metaforát választja, ha a tanáráról kérdezik, épp a szülőhöz hasonló feladatai miatt: „A tanító néni, ő nevel, ha rossz vagyok, amikor például a múltkor hátrarúgtam” , „Ő az, aki törődik velünk”.

Abban a kérdésben, hogy meddig terjed a „hatásköre”, már a családi befolyás is érvényesülni látszik, írja Vámos Ágnes: „A tanító néni nem nevel, mert ő nem az anyukám és én nem vagyok a fia. Ő csak vigyáz rám, meg tanít”.

Hogy melyik képnek felel meg Fegyverneki Gergő? Talán egyiknek se, talán mindegyiknek. Ő leginkább azokat az irodalomórákat szereti, ahol megtapasztalja a diákjaiban az emberséget, a tartást, a gondolkodásra való hajlamot. Szerinte ezek „öregedésgátlók”, ezért igyekszik jó kérdéseket feltenni.

Miben mérendő a tanár sikere? Egyik diákja három éve a tudta nélkül jelölte a Neteducatio pedagógusok Oscar-díjára. És még csak 28 volt.