Az elhallgatott magyar Szibéria

Árkus, Borsós, Borzas-Mihályhalma, Ebes, Elep, Erzsébet-tanya, Kócspuszta, Kónya, Kormópuszta, Lászlómajor, Lenintanya, Tedej. Kényszermunkatáborok a Hortobágyon, melyekben tízezren raboskodtak a Rákosi-érában családostól, bűntelenül.

Említést sem tettek évtizedeken át az iskolákban a magyar történelem eme sötét időszakáról, a szörnyűségeket átélőket pedig hallgatásra kényszerítette a hatalom. Ezért még ma sem sokan tudják, hogy 1950 és 1953 között mintegy 10 ezer ártatlan embert bírósági ítélet nélkül, bűntelenül, családostól elhurcoltak a Hortobágyon létesített, szigorú rendőri őrizet alatt tartott kényszermunkatáborokba. A cél a terror, a megfélemlítés volt, a kommunista hatalom háborús hisztériát keltett, aminek áldozatai főként a déli és nyugati határsávban lakók, valamint nagyobb települések polgárai, az osztályellenségek , a politikailag veszélyes elemek lettek. Szabadulásuk után a megfélemlített áldozatok még évtizedeken át hallgattak a történtekről, hiszen soha nem tudták meg, ki volt az a jóakarójuk, akinek köszönhették a szenvedéssel teli éveket. A rendszerváltás hozta el számukra a valódi szabadságot: ma már csak a sebek feltépése, az emlékezés fájdalma akadályozhatja őket abban, hogy elmeséljék mindenkinek, mi történt velük a Hortobágyon, amelyről többségünknek csak idilli képek jutnak eszébe. Élnek még tanúságtevők, ám sajnos, egyre kevesebben, a múló idő sokakat elragadott közülük.

A még élő elhurcoltak közül Takács Jánost, Tislér Jolánt és Varga Albertet kértük arra, hogy idézzék fel életük eme sötét darabját.

– 1950-ben érettségiztem, s éppen a fáradalmakat akartam kipihenni még az egyetem előtt, amikor 10 nappal később, hajnali 3 órakor dörömböltek a házunk ajtaján – idézte fel elhurcolásuk első lépcsőfokát Takács János, aki 40 hónapot töltött a fogságban. – Két ávós volt az, akik közölték velünk, hogy el kell hagynunk az otthonunkat, s kényszer-lakóhelyként Kócspusztát jelölték ki számunkra. Nem engedték azt sem, hogy az értékeinket magunkkal vigyük, csak annyit, amennyi három kisebbfajta zsákba belefért. Új életet kellett kezdenünk egy olyan helyen, ahol embertelen körülmények vártak minket. Egy birkahodályba raktak be minket, amiben fél méter vastag trágya volt, s előbb fel kellett csákányoznunk és kihordanunk, hogy be tudjunk költözni. Így kezdődött az a negyven hónap, amiről józan ésszel soha nem gondoltuk volna, hogy valóban megteszik emberekkel. Ártatlanok voltunk, bűntelenül kerültünk oda, még kreált bűnöket sem tudtak felmutatni velünk szemben. A házunkból – a többiek ingatlanjaival is ez történt általában – tsz-iroda lett.

A tótszerdahelyi Tislér Jolánt és családját Tedére telepítették ki. Ugyancsak éjszaka törték rá a családra a ház ajtaját, az ávósok fegyvert fogtak a 3 és fél éves Jolánra és egy évvel idősebb nővérére.

– A mi kitelepítésünk 1951. december 6. éjszakáján történt – meséli Tislér Jolán, aki évekig a helyi általános iskola igazgatójaként tevékenykedett. – Édesanyám 23 éves volt akkor, 15 hetes terhes az öcsémmel. Mindannyiunknak menni kellett, nekem és a 4 és fél éves nővéremnek, illetve a 70 éves nagymamának is. Apám éppen a pécsi bányában dolgozott, így nem volt itthon, amikor éjszaka ránk törték az ajtót az ávósok. Amikor bejöttek, elemlámpával az arcunkba világítottak és ránk fogták a fegyvereiket, pedig semmit nem csináltunk. Mukkanni sem mertünk. Aztán felolvasták a kitelepítésünkről szóló határozatot, persze, én és a nővérem elsírtuk magunkat. Egy ávós a karjára emelt – soha nem felejtem el az arcát. Azt mondták, két óránk van az összepakolásra, ám ebből végül csak 15 perc lett. Édesanyám amit tudott, gyorsan összekapkodott, egyik zsákba ruhákat tett, egy másikba a kenyeret bújtatta. A nagymamám figyelmeztette anyánkat, hogy a gerenda mögött van néhány szem kockacukor, rakja el azt is nekünk, gyerekeknek. Az csak a vonaton derült ki, hogy anyám tévedésből nem a cukrot kapta le a gerendáról, hanem a kék festéket, amivel a meszet szokták színezni. Amikor pedig előkerült a zsák mélyéről a kenyér is, ijedten konstatáltuk, hogy a szétszóródó festéktől az is kék lett… Ez azonban egyáltalán nem zavart minket. A táborról viszont kevés dolog maradt meg bennünk. Arra emlékszem, hogy 160-an voltunk a barakkban, vaságyakon aludtunk, fűteni pedig nem lehetett, hiszen egyetlen kályha volt csupán. Ezekben a barakkokban, istállókban előzőleg állatok éltek, talán nyilvánvaló, hogy embertelen körülmények között kellett laknunk, s mondhatom, millió könnyet hullajtottunk. A nagymama keveset tudott magyarul, de amíg élt, mindig azt kérdezgette, mit ártottam ezeknek az embereknek?

A család csak 1953 augusztusában szabadulhatott, ám nem mehettek vissza Tótszerdahelyre, egészen 1956-ig Balatonmárián éltek. A szerdahelyi házból tsz-raktár lett, illetve a hatalom egy idegen embert költöztetett bele. Amíg ő nem távozott, addig nem jöhettek vissza otthonukba Tislérék.

A somogyi-zalai határhoz közeli Zákányfaluból vitték el Varga Albertet, aki egy könyvben is megírta az átélt borzalmakat – okulásul az utókornak.

– Soha nem felejtem el, egy hosszú-hosszú szerelvényre raktak minket, s elindultunk a Hortobágyra – idézte fel elhurcolásának éjszakáját Varga Albert. – Amikor megérkeztünk, a vonat nem gördült be az állomásra, hanem megállt a nyílt pályán, s ekkor olyan kép tárult elém, amire míg élek, emlékezni fogok, annyira borzasztó volt. A vagonokban öregek, gyerekek sírtak, jajgattak, kint, a pálya mellett pedig rengeteg lovaskocsi állt, a kocsisok – lévén, hideg pusztai éjszaka volt – kis tábortüzeket raktak, s kegyetlenül káromkodtak, miközben a rendőrök futkoztak a kocsik között. Megkezdődött a kirakodás. Még most is előttem van: a hold óriásinak tűnt és vörösnek, soha nem láttam ilyennek. A kísérteties vörös fény, a síró, jajveszékelő emberek és az ordító rendőrök olyan benyomást tettek rám, mintha a pokolba kerültem volna. Később kiderült, bizony, nem sokban különbözött ez a hely attól…


keresztény könnyűzene
Átadták a Szikra-díjakat
Hitelminősítés / 3 órája
Felminősítette Magyarországot a Fitch Ratings
Az új osztályzat kilátása stabil.
Gyász
"Egy szülő számára, ki elvesztette gyermekét, soha el nem múló fájdalom. Hiába múlik az idő, Hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem múlik el SOHA." Emlékezünk RAFFAI BEÁTA 1978-2005 halálának 14. évfordulójára. Szerető gyermeked: Dóra és szüleid
"Mikor a testemet már roskadozva vittem, Váratlanul csendesen átölelt az Isten..." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZABÓ NÁNDORNÉ szül. Kapronczai Anna szepetneki (volt hahóti) lakos 91 éves korában csendben elhunyt. Drága halottunkat 2019. február 26-án, kedden a 14 órakor kezdődő gyászmisét követően helyezzük örök nyugalomra a hahóti temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. Külön köszönetünket fejezzük ki a szepetneki Kolping Idősek Otthona dolgozóinak az áldozatos munkájukért. Gyászoló szerettei
"Nem múlnak ők le, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek." Soha el nem múló szeretettel emlékezünk BOTH ISTVÁN halálának 1. évfordulóján. Szerető családja
"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon." (János evangéliuma 11:24) Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy szerető édesapánk, apósunk, nagyapánk és dédikénk FAZEKAS JÓZSEF volt kispáli lakos 92 éves korában elhunyt. Temetése február 26-án, kedden 13.30-kor lesz a kispáli temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, fájdalmunkban osztoznak. A gyászoló család
"Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Örökre elmentél, szereteted szívünkben örökké él." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GYÖRKÖS JÓZSEFNÉ szül. Somogyi Erzsébet életének 75. évében örökre megpihent. Temetése 2019. február 25-én (hétfőn) 16.30-kor lesz az esztergályhorváti új temetőben. Előtte gyászmise 16 órakor. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Telnek a napok, hetek, hónapok, hiányzik valaki, aki örökre itthagyott. Az élet csendesen megy tovább, de fájó emléked elkísér egy életen át." Fájó szívvel emlékezem szeretett férjem SZAKÁCS JÁNOS halálának 1. évfordulóján. Szerető felesége
"Megállt a szív, megállt a kéz, Nincsen szó az ajkadon, Szívünkben örökké élsz, Mert szerettünk nagyon..." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szerető férj, édesapa és nagyapa CSONTOS GYÖRGY a zalakomári Áfész és a Prima Szövker Kft. nyugdíjasa 78 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 26-án, kedden 13 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Gyászmise előtte 12 órakor a kórházkápolnában. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy MAGYAR ISTVÁN életének 72. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2019. február 25-én (hétfőn) 11.30-kor lesz a keszthelyi Szent Miklós temetőben. Előtte gyászmise 8 órakor a Fő téri templomban. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, Sírodra szálljon áldás és nyugalom." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZÓLÁK FERENCNÉ szül. Pásti Mária életének 92. évében elhunyt. Temetése 2019. február 25-én, hétfőn 13.30-kor lesz a galamboki temetőben. Előtte 13 órakor gyászmise a katolikus templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Fáradt, beteg teste megpihenni tért, Küzdelmes volt az út, mely most véget ért. Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, Örök álmát őrizze béke és nyugalom." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagypapánk, nászunk, VÁMOSI FERENC a DKG nyugdíjasa életének 74. évében elhunyt. Temetése 2019. február 26-án, kedden 14 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Előtte gyászmise 12.30-kor az alsóvárosi templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett testvérem, nagybátyánk SIPOS ÁRPÁD a zalaegerszegi Ruhagyár nyugdíjasa életének 92. évében elhunyt. Temetése február 26-án, kedden 13 óra 30 perckor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BÉCS KÁLMÁNNÉ szül. Sümegi Mária 92 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 23-án, szombaton 15.30-kor lesz a barlahidai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, nagyapánk, TULIPÁN PÁL 71 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 25-én, hétfőn 14 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise aznap 8 órakor a felső templomban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és mély gyászunkban osztoznak. Szerető családja
"A küzdelmemnek vége, erőm elfogyott, Nézzetek fel az égre, valahol ott vagyok!" Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett férjem, apósom, nagypapánk, dédikénk PAIS KÁLMÁN életének 86. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2019. február 23-án, 11 órakor lesz a Becsvölgye-pajzsszegi temetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Elpihent a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk PÓR-TÓTH JÓZSEFNÉ szül. Kovács Matild csapi lakos életének 85. évében örökre megpihent. Temetése 2019. február 23-án, szombaton a 9 órakor kezdődő gyászmise után lesz a csapi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk szüleinkre RÖVID LAJOS halálának 22. és RÖVID LAJOSNÉ szül. Szabó Mária halálának 30. évfordulójára. Szeretteik
Megemlékezés KIS SÁNDOR (1945-2017) irsapusztai lakos Szomorú szívvel emlékezünk szerettünkre, aki 2 éve nincs köztünk. Fájó szívünk fel-fel zokog érted, örökké szeretünk nem feledünk téged! Legyen pihenése békés, emléke áldott! Emlékét őrzi szerető családja
"Ő már ott van, hol nincs fájdalom, Örök álmát őrizze béke és nyugalom." Őszinte részvéttel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VASKA MIKLÓS nyugalmazott iskolaigazgató, volt polgármester 90 esztendős korában örökre megpihent. A novai római katolikus templomban 2019. február 25-én 14.15 órakor kezdődő gyászmise után, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a novai köztemetőben. Ezúton mondunk külön köszönetet a Csömödéri Idősek Otthona dolgozóinak az áldozatos munkájukért. Nova Község Önkormányzata
Fájó szívvel tudatjuk, hogy TÓTH LÁSZLÓ életének 72. évében hosszan tartó betegségben elhunyt. Temetése 2019. február 23-án, szombaton 13 órakor lesz a bánokszentgyörgyi temetőben. Előtte gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy férjem, édesapánk, nagyapám JAMBRITS LÁSZLÓ nemesrádói lakos 65 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 23-án, szombaton a 9 órakor kezdődő gyászmisét követően lesz a nemesrádói temetőben. Gyászoló család
nagy utazás / 4 órája
Elindult Afrikából Zoltán, a GPS-jeladós gemenci gólya
Ahogy tetszik / 4 órája
Hol okosóra, hol telefon – ezen dolgozik a kínai cég
problémás oldalak / 4 órája
Gyakran nem kapnak egyértelmű tájékoztatást az online vásárlók
Kilenc országból érkeztek csapatok / 5 órája
Elkezdődött a VII. Press Dance Táncverseny Egerszegen
zaol.hu
a bécsi opera dívája / 6 órája
Elhunyt a 20. század egyik legnagyobb szopránja
a kaposvári edző szíve csücske a vasárnapi ellenfél / 6 órája
Vérbeli rangadó vár a Zetére
Kerkai Attila