Akik látták a Szűzanyát...

1917-ben, Portugáliában járunk, május 13-át írunk. Három gyerek egy kis nyájat őriz Fatimától nem messze. Hirtelen sugárzó fényt látnak, majd egy kis tölgyfabokor felett megpillantanak egy hölgyet, aki ragyogóbb a Napnál, s kezei között rózsafüzért tart. A Boldogságos Szűz az, aki arra kéri a gyerekeket, Lúciát, Ferencet és Jácintát, hogy imáikkal, áldozataikkal engeszteljenek a bűnökért, amelyekkel Istent és az ő szeplőtelen szívét megbántják, és segítsék a bűnösök megtérését. Még ötször jelenik meg nekik a Szűzanya az év során.

Ferenc és Jácinta ereklyéi a kertvárosi  templomban, a háttérben pedig ők egy fotón, az utolsó jelenés után, 1917. október 13-án

Kilencvenhat esztendő múlva pedig megszületik egy plébánia Zalaegerszegen, amely a fatimai jelenések nyomán a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve nevet viseli. A plébániatemplomban egy Fatimából való szobor áll, s mellette néhány napja kőből faragott állványon, fehér virágok között egy fekete-fehér fénykép, amelyről két gyerek néz vissza ránk. Ferenc és Jácinta. A fotó előtt pedig aranyszínű tartóban két ereklye – az övék, és még valami: egy szilánk abból a fából, amely fölött megjelent a Boldogságos Szűz. António Marto fatimai püspök különleges ajándékáért egy 31 fős kertvárosi zarándokcsoport utazott Portugáliába múlt hét elején – hogy így váljon teljessé Fatima üzenete a kertvárosi templomban.

– A két testvér, Ferenc és Jácinta két, illetve három évvel a jelenések után meghalt, egyedül a harmadik látnok, Lúcia érte meg a felnőtt kort. Karmelita apáca lett, s később is többször megjelent neki a Szűzanya, 2005-ben hunyt el Portugáliában – meséli Kürnyek Róbert, a kertvárosi templom plébánosa, mindenki Robi atyája. – Jácintát és Ferencet II. János Pál pápa 2000-ben avatta boldoggá, mi pedig úgy gondoltuk, ereklyéjükkel irányítjuk a figyelmet rájuk, az üzenetek hordozóira.

Fatima a világ egyik legismertebb Mária-kegyhelye, ahova a Föld minden tájáról érkeznek zarándokok. Ezért is olyan jelentős, hogy a csoport egy ereklyével, pontosabban hárommal térhetett haza.

– Nemcsak az volt a cél, hogy hazahozzuk az ereklyéket – folytatja Robi atya. – Imádkozni mentünk Fatimába az új plébániáért, a plébániai közösség tagjaiért, sőt, a hívek által írt imaszándékokat is magunkkal vittük, majd a legméltóbb helyen, a Szűzanya szobra alatti tartóban helyeztük el a közel kilencven lezárt borítékot.

A zalaegerszegi zarándokok a magyarok építtette kálvária végén álló Szent István kápolna előtt

A zarándokok az utazás során Fatimával, annak üzenetével és az azt tolmácsoló pásztorgyerekek hagyta emlékekkel ismerkedtek. Végigsétáltak a kegyhely százezer embert befogadó központi terén, amelynek egyik oldalán, azon a ponton, ahol a gyerekek megpillantották a Szűzanyát, a Jelenési kápolna áll. Ott tartják esténként a közös rózsafüzér ájtatosságot és a gyertyás körmenetet. A tér másik végét a látnokok sírját is rejtő Rózsafüzér Királynője bazilika szegélyezi, vele szemben pedig az akár 20 ezer főt is befogadni képes Szentháromság bazilika van. Ez a mai Fatima szíve. A zalai zarándokok emellett tiszteletüket tették Lúcia, Ferenc és Jácinta szülőfalujában, Aljustrelben, s megtekintették a szülőházaikból kialakított múzeumokat is.

– Egy-egy helyszín között akár 2-3 kilométer távolság is lehet, ami jó, mert a gondolkodást és az imádságot segíti, ha úton vagyunk – fogalmaz Robi atya. – Hazánk egyébként sok szállal kötődik Fatimához, van ugyanis ott egy keresztút, amelyet az '56-ban emigrált magyarok adományaiból építettek fel, világméretű összefogással. Legvégén a Szent István kápolna áll. Jártunk Lúcia egyik lakhelyén, Coimbra karmelita kolostorában is, és megemlékeztünk az 1954-től Fatimában élt Kondor Lajos atyáról, akinek szobrot is állítottak a kegyhelyen. S miután a látnokok sírjánál imádkoztunk, átvettük az ereklyéket a fatimai püspöktől, aki magyarul köszöntött bennünket, s azt kérte, imádkozzunk azért, hogy a jelenések 100. évfordulóján szentté avassák Jácintát és Ferencet. Hátborzongató, csodálatos érzés volt az ereklyéket megérinteni, hiszen azokra emlékeztetnek bennünket, akiktől származnak, kézzel foghatóvá teszi közelségüket és a természetfeletti jelenlétét. Ebbe belegondolni felemelő érzés. Sokat készültünk erre a pillanatra.

Ünnepélyes pillanat. Kürnyek Róbert atya (középen, reverendában) mond köszönetet António Marto fatimai püspöknek az ereklyékért

Amikor a zarándoklatot vezető Robi atya hazafelé arról kérdezte a zarándokokat, mit adott számukra az út, szinte mindenki a lelki ajándékokról beszélt, amit az imádságokban, az együtt töltött időben kaptak. Ezt megtapasztalni maradandó élmény...

Robi atya szerint az imádságon keresztül mindenképpen lesz folytatása a most felvett fatimai kapcsolatnak. Ha pedig, teszi hozzá mosolyogva, „a százéves jubileum kapcsán Ferenc és Jácinta szentté avatása mellett Lúciát boldoggá avatja a pápa, akkor majd megyünk az ő ereklyéjéért is".

– Különleges a fatimai látnokok személye, mert annyira fiatalok, 7, 9 és 10 évesek voltak a jelenések idején. Az ember azt gondolná: a kicsikre, az egyszerűekre nem kell odafigyelni, pedig éppen ők azok, akik igazán nagy dolgokat tudnak tenni, megfordítva a világ folyását, hiszen nem a saját hatalmukba és nagyságukba vannak belefeledkezve, hanem egyszerűségüknél fogva nyitottak a természetfeletti iránt.

Az ereklyéket múlt vasárnap méltó helyen, a fatimai Szűzanya-szobor mellett helyezték el, ahol a hívek láthatják, megérinthetik azokat. A szentmisére zsúfolásig megtelt a templom, ami jelzi: mindez fontos az embereknek. Ezt bizonyítja az is, hogy interneten sokan követték itthonról a kertvárosi zarándokok jelenési kápolnában tartott ájtatosságát, s egyre népszerűbb a templom fatimai esték sorozata is, az első jelenés dátumából kiindulva – minden hónap 13-án.

– Szeretném, ha ez a most kialakított sarok a gyerekek és fiatalok imádságos helye lenne, mert ezek a látnokok számukra mindenképpen példát mutatnak abban, hogy akár ennyi idősen is válhat az ember teljes áttetszővé a Jóisten számára és véghezvihet nagy dolgokat...