Hétvége

2016.08.05. 16:19

A városi strand hatvan éve

A Zalán kialakult több évtizedes hagyományra visszatekintő fürdőzés az ötvenes évek elejére teljesen lehanyatlott.

Erős Krisztina

A kisméretű, csekély befogadóképességű strandfürdő teljesen elavult, a fakabinok az idő viszontagságai miatt elkorhadtak. Bár évente próbálták javítani, de még így sem elégítette ki a minimális igényeket sem. A Zala folyó vize pedig annyira szennyezetté vált, hogy egészségügyi szempontból erősen kifogásolható lett, illetve a folyó vízállása a nyári időszakban rendkívül alacsony volt. Az igény azonban továbbra is nagynak mutatkozott a nyári fürdőzésre, így 1944. március 24-én a városi gazdasági bizottság ülésén újra felvetődött a városi strandfürdő építése. A tervek szerint az Erzsébet királyné és a Pázmány Péter út között építették volna fel, a városi Baross Szövetég pedig vállalta volna a terület kisajátításával kapcsolatos költségeket és a medence a megépítését. A fürdőmedence létesítésének nemcsak szórakozási célja lett volna, hanem légoltóvíznek is használni kívánták, ugyanis a városnak, a Honvédelmi Minisztérium utasítására, 2 darab legalább 250 köbméter űrtartalmú oltóvíz medencével is rendelkezni kellett. Így kívánták összekapcsolni a kellemest a hasznossal. A terv azonban nem valósult meg.

Gyerekmedence 1950-as években

A város vezetősége legközelebb 1949-ben foglalkozott a fürdő kérdésével, egy rokkant nyomdász levelére válaszolva közölték, egyelőre nincs alkalmas épület a városban, valamint hiányzik az anyagi fedezet is mind a népfürdő, mind a strandfürdő építésére. Ugyanakkor tájékoztatták a kérdés feltevőjét, hogy a város 5 éves tervében mintegy 1 millió forint szerepel ezekre a célokra.

Nagymedence az ötvenes években

1954-ben tért vissza újra a városi tanács a városi strandfürdő problémájára: jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a város nem rendelkezik a „kor igényeinek megfelelő egészségügyi és üdülési követelményeket kielégítő strandfürdővel. A dolgozóknak nincs lehetőségük napi munkájuk után megfelelő pihenésre és üdülésre, hogy a következő nap fokozott erővel folytathassák a szocializmus építését.” A strandfürdő létesítése mellett szólt az az érv is, hogy a szocialista társadalom fontos feladatának tartotta az „ép testben, ép lélek” szabályát, az ifjúság sportszerű nevelését, melynek nélkülözhetetlen része a vízisport, így okvetlenül szükséges lett egy modern sport úszómedence létesítése. A városi tanács végül 1954. május 27-én tartott ülésén határozatot hozott egy korszerű strandfürdő létesítéséről. A fürdő helyéül végül négy lehetséges terület jöhetett szóba:

1. a Somogyi-Bacsó tér - Bozót utca által határolt terület

2. a Vizsla-rét déli része

3. a Kosztolányi utcai (mozi mögötti terület - nem azonos a mai mozi épületével) kiosztott házhelyek

4. az Ady Endre-Temető utca-Bottfy utcák által határolt régi temető területe.

A stranfürdő a 60-as években - képeslapon

A négy lehetőség közül a negyediket támogatta a tanács, mivel ez már eleve a város tulajdonában volt, közel esett a belvároshoz, kiépített utak környékezték, parkosítása könnyen megoldható volt.

A strand üzemeltetését csak fúrt kúttal tudták megoldani, mivel a városban nem volt még vízmű, a szennyvizet pedig a csatornahálózatba kívánták elvezetni. A terület közegészségügyileg sem volt kifogásolható, hiszen a temetőben 1920-ban volt az utolsó temetés, így a fertőzés veszélye nem állt fenn. A város régi temetőjét még 1921-ben lezárták, temetkezést azóta csak az új (a mai Göcsej úti) temetőben engedélyeztek. 1951-ben a városi tanács hirdetményt adott közre, miszerint mindazoknak, akiknek a régi temetőben halottaik voltak, október 31-ig a halottaikat exhumálás útján átvihetik az új temetőbe és vele együtt a sírköveket, valamint a kriptakereteket is.

A strandfürdő első tervrajza, 1954-ből

Az akkor 24000 lélekszámú város lakosságának megfelelően 50x20 méteres 1000 négyzetméter alapterületű úszómedencét terveztek, amely egyszerre kb. 500 fürdőző fogadására volt alkalmas. A medencét úgy építették meg, hogy az úszóverseny lebonyolítására is alkalmas legyen, terveztek ugrómedencét is, amely aztán nem valósult meg. Az ifjúság számára 10x15 m alapterületű változó mélységű kismedencét, míg a kisgyermekek részére kör alakú lubickolót létesítettek. A medencék melletti területet gyepesítették és részben fásították, valamint 1000 öltözőhelyet (kabinok, szekrények, fogasok) is terveztek.

Az üzembehelyezést ugyan már 1955. harmadik negyedévére tervezték, de az építkezés csigalassúsággal haladt. Az építtetők a lelkes ifjúság társadalmi munkájában bíztak, teljesen feleslegesen, végül a legnagyobb fizikai munkát, a földfeltöltéseket, a kirendelt katonaság végezte el. Műszaki jellegű problémák is adódtak, amik strand ellátását biztosító kutat érintették. Így a strandot végül csak 1956. július 7-én tudták átadni a városi közönségnek. A korabeli Zala így tudósított róla: „ és nemrég valósult meg a városbeliek régi álma, elkészült az új strandfürdő. Eddig bizony csupán a Zala egyik kibővített szakaszán fürödhettek a dolgozók. Ma pedig ott a hatalmas, korszerű fürdő, amely dunántúli viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozik.” „Már a megnyitó után sok fürdőzni, üdülni vágyó kereste fel a fürdőt, azonban a legnagyobb örömet a gyerekeknek okozott a fürdő megnyitása, akik határtalan örömmel pancsoltak, lubickoltak - természetesen a részükre készített medencében, de nem volt tömeghiány a nagymedencében sem.”

A fürdő nagyon sikeresnek bizonyult, az első 25 nap alatt 29804 fürdőző kereste fel, vagyis naponta átlagosan 1192 vendég talált felüdülést, szórakozást kellemes hőmérsékletű, tiszta vizében.

A nyitás után a strandfürdő nagyon közkedvelt lett a zalaegerszegiek körében, így folyamatosan újabb és újabb fejlesztések hajtottak végre rajta: újították a fürdő sportfelszerelését, új kaput építettek, 1957-ben elkezdték a terület parkosítását, gondnoki lakást építettek, így télen is megoldott lett a terület felügyelete, úszómestert szerződtettek, aki gondoskodott a fiatalság úszásoktatásáról. Az ötvenes évek végén már 13 állandó személy dolgozott a fürdő területén, akár napi 10-12 órában. Előfordult már, hogy fürdő látogatottsága elérte a 3-4 ezer főt is naponta.

A következő évtizedekben töretlen népszerűségnek örvendett a strand, sokan emlékeznek még, mikor 50 fillérbe került egy gyerekjegy, mikor kígyózó sorok álltak a lángososnál, ahol a „világ legjobb virslis lángosát lehetett kapni.” Több tízezer gyerek itt tanult meg úszni, generációk emlékében őrződnek az emlékek, mikor órákig kellett várni, hogy focizhassanak vagy lábteniszezhessenek a pályán. Sok kisgyereknek ez volt nyári nyaralás helyszíne.

A 2000-es évek elejére azonban jelentősen lecsökkent a strand látogatottsága, megjelentek a konkurenciák: a Gébárti tó, a Thermál, az Aquacity. A strandfürdő elavult, korszerűtlenné vált. 2011 után bezárták a teljes strandot, 2015 nyarán pedig a gyermekmedencét sikerült felújítani és újra megnyitni a pancsolni vágyó gyerekek legnagyobb örömére.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!