Könnyező Titkosértelmű Rózsa

Csoda? Vagy szemfényvesztés? Látta valaki? Mit üzen ezzel nekünk Mária? Jót hoz? Bajt jelez? Mi van, ha csak beázott a templom? Lehet, hogy csupán páralecsapódás Mit mond az egyház? Megvizsgálták már laboratóriumban a könnyeket? A két bejegyzés alatt pro és kontra záporoztak a vélemények, sokasodtak a kérdések, kétkedők csaptak össze virtuálisan azokkal, akik szemtanúi voltak a jelenségnek. S egyre több posztban jelent meg az ima is.

A szentkúti kegyhelyen. Egy egerszegi zarándokcsoport Grácián atya vezetésével elindult a Szűzanyához Fotó: Péter Árpád

Egy több mint félszázfős zalaegerszegi zarándokcsoport pedig Ocsovai Grácián ferences szerzetes, a Jézus Szíve-templom plébánosa vezetésével múlt szombaton elindult a Nógrád megyei Pásztóra, hogy több mint 5 órányi utazást követően, több mint 300 kilométert maga mögött hagyva „részese legyen a csodának”. Az utazás első állomása római katolikus nemzeti kegyhelyünk, Mátraverebély-Szentkút volt. Több mint nyolc évszázada érkeznek a zarándokok ide, hogy a mindennapokból kilépve Istenre s a Szűzanyára találjanak. A béke, a nyugalom, az imádság s - a tanúságtételek alapján - számos csodás lelki és testi gyógyulás helye ez. Utóbbi legelső emlékét freskó őrzi a kegytemplomban, a híres szentkúti csodatévő Szűz Mária-kegyszobor fölött. A XIII. században történhetett, hogy a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt parancsolta neki: ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét - innen a név: Szentkút. De két évszázaddal korábban - a hagyomány szerint - járt itt Szent László királyunk is - mi több, úgy tartják: ő fakasztotta az első forrást, amikor ellenségei elől menekülve egy szakadék fölé ért és lovával ugratott egyet.

A legelső csodás gyógyulás emlékét freskó őrzi a szentkúti kegytemplomban Fotó: Péter Árpád

- Aki elsétál errefelé, megtapasztalja, milyen békesség van. Jó itt lenni. Azért, mert ahol imádság van, ott békesség lesz, s az emberek oda fognak menni - fogalmazott a kegytemplom felé tartva Grácián atya, aki elárulta: amikor egyházmegyés papként szerzetesnek jelentkezett, Szentkútra ment megerősítésért. - Amikor itt vagy és hallod az énekeket vagy ahogy adódik, éppen a csendet hallgatod, beszívod a szent levegőt, megmosod arcod a kút vizével s kortyolsz is belőle egyet, ugyanezt te is gyakorolhatod, hogy szíved-lelked megtisztuljon.

Az itt működő ferencesek azt szeretnék, ha ez az újjászületés helye lenne. Ha a szentségekben megtapasztalt isteni jóság a béke, a megbocsátás és a szolidaritás szálait fonná ember és ember között. Ezért itt testvéri szeretettel fogadnak mindenkit.

- Amikor egy édesanya sír, annak mindig mély üzenete van - hangsúlyozta Grácián atya a kegytemplomban celebrált szentmisén elmondott prédikációjában egy boldogtalan (földi) édesanyáról szóló példázat kapcsán. Ezt hallva egy előttünk ülő idős helybeli asszony hátrafordult, s intve, hogy hajoljak közelebb, azt suttogta: „Pásztón több hete könnyezik a Szűzanya. A saját szememmel láttam. Menjenek és nézzék meg!”

A Rosa Mystica-szobor szeme valóban fénylett a könnytől... Fotó: Péter Árpád

A szentmise és a keresztút után, sejtjeinkben a szent levegővel, elindultunk hát. Arról már Grácián atya mesélt, aki pedig a pásztói plébánostól tudja: a sekrestyés figyelt fel rá, hogy könnybe lábadt a Rosa Mystica-szobor szeme

- Ha felerősödnek a bajok a világban, az országban, a családunkban vagy a lelkünkben, figyeljünk arra, mit üzen a Szűzanya - szóban vagy jelzéssel. Ha szomorú, fel kell vidítani. Hogy lássa a szeretetet, az imádságot, az Istenhez való ragaszkodást. Vissza kell térni a gyökerekhez, és sokat imádkozni - mondta Grácián atya útban Pásztó felé.

A Mária-szobor arca fényes volt egy – legördülő könnycseppnyi – sávban Fotó: Péter Árpád

Félve léptünk be a kis temetői kápolna sarkig tárt ajtaján, hiszen elképzelni sem tudtuk, mi vár ránk odabent. Mi van, ha tényleg könnyezik a Mária-szobor? Ilyesmiről mindig csak olvasni szokott az „egyszerű halandó”, de arra, hogy egyszer maga is megtapasztalja, valószínűleg sosem gondol. S akkor megláttuk. A Rosa Mystica-szobor szeme valóban fénylett a könnytől, amely azonban nem csordult le. A másik Mária-szobornak pedig az arca volt fényes egy - legördülő könnycseppnyi - sávban.

Egerszegi hívek a Rosa Mystica-szobornál Fotó: Péter Árpád

A Váci Egyházmegye egyelőre nem nyilatkozik. Közleményükben azt írják: mivel hasonló jelenségek már többször előfordultak - gondoljunk csak a győri vagy a máriapócsi kegyképre -, érthető, hogy sokan érdeklődnek és állásfoglalást kérnek. „Nem az a kérdés azonban, hogy könnyek vannak-e a szobor arcán, hanem hogy miként válaszolunk az Úristen minden pillanatban megnyilvánuló szeretetére, s hogy mindennapi életünkben észrevesszük-e azt, ami számunkra abban a pillanatban az Úristen gondviselését bizonyítja.

A pásztói Szentlélek-templom, amely a két Mária-szobrot rejti Fotó: Péter Árpád

Csodálkozzunk rá a búzamagra, a víz körforgására, a születésre, a hitre ébredés titkára! Imádkozzunk és testvéri szeretettel adjuk tovább mindazt a csodálatos lehetőséget, amit mi is úgy kaptunk. Szeretettel törődjünk egymással! Ha ezt elmulasztjuk, akkor joggal sirathat minket a Szűzanya ”

ÉLD A SZERETETET

Útmutatás