Csernobil, a szellemváros

A zalaegerszegi Izer Nándor fogalmazott így, aki a közelmúltban három napot tölthetett el az ukrajnai városban, s ennek során bejárta az 1986. április 26-án felrobbant erőmű közvetlen környezetének számító, amúgy szigorúan lezárt harminc kilométeres zónát is. Elmondása szerint bármennyire hihetetlen, de van élet a lezárt területen belül és az erőműben is.

- Van valami vonzódásom az elhagyott helyek iránt, idehaza is folyamatosan látogatom azokat, kezdve a volt zalaegerszegi ruhagyártól az üresen álló szentkirályszabadjai orosz laktanyáig - magyarázza. - Ezért aztán régi vágyam volt, hogy egyszer Csernobilba is elmenjek. Folyamatosan készültem rá, kerestem az interneten a lehetőségét, érdeklődtem utána, majd ez év augusztusában belevágtam.

A betonszarkofággal fedett négyes reaktor

Nándi az internet révén került kapcsolatba egy olyan hazai csoporttal, amelynek tagjai többször is voltak Csernobilban. A szervezést ők segítették, az atomerőmű közvetlen környezetének számító 30 kilométeres zóna ugyanis ma lezárt, az ukrán hatóság által szigorúan ellenőrzött terület.

- Ebből kifolyólag oda bejutni magánemberként egyértelműen lehetetlen - folytatta a zalaegerszegi fiatalember. - Csak engedéllyel és helyi vezető kíséretével van lehetőség rá. Ugyanakkor nem egyedi a mi esetünk, egész iparág épült a csernobili katasztrófaturizmusra, de a különböző irodák igencsak eltérő lehetőségeket kínálnak. Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ugyanabban az élményben részesül, amit mi kaptunk. Az ottlétünk ideje alatt többször láttunk autóbuszos turistacsoportokat, amelyek egyszer körbejárták a területet, mi viszont a három napot végig a zónában töltöttük, gyalog is bejártuk, s így rengeteg olyan helyre eljutottunk, ahova csak nagyon kevesen.

A Csernobilban járt Izer Nándor szerint ma már nem ez az objektum jelenti a legnagyobb veszélyt az emberi szervezetre
Fotó: Izer Nándor

Nándi azt is mondja, nem a felrobbant négyes reaktor látványa volt számára a legmegdöbbentőbb, hanem az olyan elhagyott helyek, amelyek azt jelzik, hogy a katasztrófa idején milyen gyorsan kellett kiüríteni a területet, evakuálni a lakosságot. Jártak többek között a kopacsi óvodában, ahol mintha megállt volna az idő. A kiságyak és gyerekjátékok ott állnak ma is érintetlenül, persze a harminc év nyoma azért jól látszik rajtuk.

- Kopacsi az a falu, ami a legközelebbi lakott hely volt a négyes reaktorhoz - magyarázza. - Olyan mértékű sugárszennyezést kapott, hogy gyakorlatilag az egész települést ledózerolták, ám az óvoda valami okból megmaradt.

A harmincas zónában csak mérőműszerrel szabad közlekedni

Nándi azt is mondja: a harmincas zóna azon területein, ahol jelenleg is élnek és dolgoznak emberek, illetve amik látogathatóak (ezeket nevezik publikus helyeknek) nem nagyobb a háttérsugárzás, mint például Budapesten. A négyes reaktort betonszarkofág fedi, s már készül egy újabb, még biztonságosabb, a felrobbant erőműrészt ezért nem tartják különösen veszélyesnek. Magát a problémát a katasztrófa idején szétterült por és pernye jelenti, az a sugárzó hulladék, ami most is ott van a zónában.

- A megtisztított területeken nincs 0,25 mikroSv/h a sugárzás mértéke, Magyarországon ez a riasztási határérték - folytatja. - Az útról lelépve viszont már visított a mérőműszer. Találtunk helyeket, ahol az egész testre ható sugárzás elérte a 6,00 mikroSv/h-t, de olyat is, ahol a pontszerű sugárzás 70 mikroSv/h volt.

Nándi azt mondja, bár a számok félelmetesnek tűnnek, nem voltak veszélyben, hiszen a háttér- és a közvetlen sugárzás is akkor káros, ha egy meghatározott mennyiség gyűlik össze a szervezetben. Ezért rögtön elhagyták az adott területet, ha a műszer veszélyt jelzett.

Az enyészet látványa. Elhagyott dodzsemek az erőmű közelében

- A három nap alatt olyan mennyiségű dózis ért bennünket, mint mondjuk egy tüdőszűrés alkalmával - árulta el. - Ennyi viszonylag hamar kiürül a szervezetből. Ezért van az is, hogy a zónában kéthetes váltásokban dolgoznak az emberek. Persze vannak szigorú szabályok, amiket szükséges betartani. Ne üljünk le, ne dőljünk neki a falaknak és semmit ne fogjunk meg. Emiatt gyakorlatilag csupán a cipő talpa érintkezett szennyezett anyaggal, így azt rendkívül alaposan le kellett tisztogatni, az ellenőrzőpontokon pedig mindig sugárzás-ellenőrzésen kellett átesnünk.

Csernobilban és a harmincas zónában a sugárszennyezettség mellett egyéb okokból is vannak tiltott helyek. Nándi azt mondja, romos és a félbehagyott épületek nagyobb veszélyt is jelentenek, ez is oka, hogy olyan sok a teljesen lezárt terület a zónán belül. Nekik szerencséjük volt, hiszen a vezetőjük mindent megmutatott, ami engedélyezett volt, s ami a három napba belefért. Jártak Kopacsiban, Csernobilban, Pripjatyban, látták a felrobbant négyes, illetve a már nem termelő, ám még üzemelő további reaktorokat, az áldozatok emlékére emelt emlékműveket, az üres lakótelepeket a hozzájuk tartozó középületekkel együtt. Az erőmű mellett épült Pripjaty ugyanis 1986-ig egy közel Zalaegerszeg méretű település volt, és csak a katasztrófát követően vált szellemvárossá.

- A természet lassan mindent visszafoglal - sorolja tovább Izer Nándor. - Buja növényzet üti fel a fejét s tör utat magának. Volt, hogy egy füves lejtőn át erdőbe értünk, és ott döbbentünk rá, hogy egy valamikori stadion focipályáján vagyunk, ahova a lelátón keresztül jutottunk el.

Nándi kérdésünkre beszélt az anyagiakról is. A férfi szerint egy csernobili kalandtúra nem kerül többe egy görögországi nyaralásnál, ám ezért a pénzért teljes ellátást, illetve kiszolgálást nyújtanak a helybéliek. Ami megnehezíti a kalandot, az elsősorban a zónába történő belépéshez szükséges hatósági engedélyek beszerzése. Neki három hónapnyi előkészületre volt szüksége úgy is, hogy tapasztalt társak segítették, aki tudták mindennek a menetét.

- Ennek ellenére azt mondom, ide muszáj visszamennem - mosolyodik el. - A három nap arra volt elég, hogy megkapargassuk a felszínt, az igazi izgalom bizonyára a részletekben rejlik. Ha jövőre nem is, de úgy tervezem, két év múlva ismét ellátogatok Csernobilba, s akkor már sokkal célirányosabban nézek körül.