Hétvége

2016.01.15. 17:05

Magyar orvostanhallgatók Japánban: ahol már robotok műtenek

Közel egy hónapos japán cseregyakorlaton vett részt két zalai orvostanhallgató. Kercsmár Anita és Győrffy Örs is a Pécsi Orvostudományi Egyetem végzős diákja, akik egy nemzetközi pályázat révén jutottak el Tokióba.

Gyuricza Ferenc

Ottlétük alatt bekapcsolódtak a kórházi rutinba, műtéteken és vizsgálatokon, konzultációkon és viziteken vehettek részt, ismerkedtek a távol-keleti ország gyakorlatával.

– Az egyetemünk és a Tokiói Orvosi Egyetem között létezik egy cserekapcsolat, aminek köszönhetően két magyar diák vehet részt japán gyakorlaton, s természetesen hazánk is ugyanannyi orvostanhallgatót fogad – mondta a reszneki Kercsmár Anita. – Ezt a lehetőséget pályáztuk meg, és egy többfordulós eljárás során mi ketten nyertük el a cseregyakorlaton való részvétel lehetőségét.

Anita és Örs is ugyanabba a kórházba került, de az ottani gyakorlatokon már egymástól különválva vettek részt. A tapasztalataik mégis szinte teljesen azonosak. Mindketten a japán orvosok mentalitását és hozzáállását emelték ki, valamint arról beszéltek először, hogy mennyivel nagyobb személyzettel dolgozik egy japán kórház, mint az itthoni.

– Egy bypass műtét során, amikor a szívet kirekesztik és vértelenséget teremtenek, az orvosokon kívül öt mérnök volt még jelen – magyarázta Anita. – A feladatuk a műtétnél használt szív-tüdő gép előkészítése volt, de az operáció során végig figyelték és analizálták a paramétereket. De nem csak a szívsebészetre jellemző a nagyobb létszám, egyszerűbb mellkasi beavatkozások során is több orvos és nővér tartózkodik a műtőben a nálunk megszokottnál.

– A japán orvosok ugyanolyan mennyiségű munkát végeznek el, mint a magyarok, csak egészen más tempóban. Ők 14 órára lebontva dolgoznak, szép lassan, szinte ráérősen. Ezáltal a kórházi légkör is jóval nyugodtabb, nincs az a hajszolt életmód, mint ami a magyar viszonyokat jellemzi. Ez jó a betegnek, de jó az orvos szempontjából is. Szintén sokat dolgoznak, de pihenni is tudnak napközben, akár el is szunyókálhatnak egy rövidebb időre, ha fáradtnak érzik magukat. Ennek persze ára is van, este tízkor, sokszor éjfélkor mennek haza, szinte nincs is kapcsolatuk a családjukkal – folytatta az erdélyi származású, de már Zalaegerszegen nevelkedett Örs, akinek családjában tradíció az orvoslás, a szülei és nagyszülei példáját követi.

Persze vannak további különbségek is, felszereltség tekintetében sokkal előbbre tartanak a japánok. A tokiói kórházban jó egy évtizede robottal végzik már a műtétek egy részét, amit szintén volt alkalmuk megtekinteni, továbbá ki is próbálhattak egy szimulációs gyakorlatokra alkalmazott robotot.

– Az urológiai és a nőgyógyászati műtéteknél rutinszerűen, szinte mindennap használnak robotokat – magyarázta Anita. – Természetesen emberi közreműködéssel, s a robottal végzett műtét gyakorlatilag nem is igényel kevesebb embert, mint egy átlagos operáció. Magát a robotot egy sebész irányítja, a többiek pedig asszisztálnak neki. Egy robotnak négy karja van, ezek közül átlagosan 2-3 dolgozik egyszerre, közben az asszisztens pedig folyamatosan cseréli az éppen szükséges eszközöket.

Az orvostanhallgatók szerint a robotok jóval finomabb és aprólékosabb munka elvégzésére képesek. Az emberi kéz fizikai határaival szemben a robot karja 360 fokban képes mozogni, ez pedig egyszerűbbé teszi a beavatkozásokat.

– Vannak egyéb különbségek is, például az egészségügyi biztosítás terén – sorolta tovább Anita. – Az állami biztosító átlagosan a 70 százalékát állja az ellátásnak, a fennmaradó részt pedig a beteg fizeti. Természetesen előfordulnak speciális esetek, amikor a teljes költséget térítik, s olyan is előfordulhat, hogy mindent a betegnek kell megfizetnie. Azt is érdekes volt látni, hogy milyen az orvosok hozzáállása, a beteghez való viszonya. Jóval többet beszélgetnek velük, mert van erre is idejük. S persze az egymáshoz való viszonyuk is egészen más, mint amit idehaza megszoktunk, a különböző szakú orvosok között rengeteg konzultáció zajlik, sokkal nagyobb tiszteletet adnak egymásnak, mint Európában szokás. Ez általánosan is értendő.

– Számomra az volt meglepő, hogy nem beszélnek jól angolul – egészítette ki Örs. – A legtöbben csak az alapszavakat ismerik, egy bonyolultabb mondatra már talán csak az orvosok fele képes. Ennek ellenére nagyon vendégszeretőek, japán nyelven, de széles gesztusokkal próbálnak mindenben segíteni. Azon is meglepődtem, hogy milyen kevés európai ember van Japánban. Nemcsak a kórházakban, ahol szinte a teljes személyzet japán vagy más hasonló távol-keleti nemzetiségű, de a turisták között sem nagyon láttam európaiakat.

Az egy hónapos cseregyakorlat mindkét magyar orvostanhallgatót megerősítette abban, hogy a tapasztalt különbségek ellenére is idehaza helyezkedjenek el. Anita elmondása szerint diáktársainak körülbelül kétharmada is ebben gondolkodik, illetve akik külföldre mennének, azok is átmeneti időre, amíg az egzisztenciájukat megalapozzák. Ő sebészként vagy nőgyógyászként képzeli el a jövőjét – ez természetesen az álláslehetőségektől is függ –, és mindenképpen valamelyik dunántúli megyei kórházban szeretne elhelyezkedni. Örs viszont az intenzív, sürgősségi ellátás felé vonzódik, úgy, hogy abba részmunkaidőben a mentőzés is beleférjen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!