Hétvége

2015.07.03. 09:39

Üllő, kalapács, fogó és tűz

A kovácsműhelyben nincs helye az udvariasságnak. Ha valami leesik, eszedbe ne jusson felvenni. A gébárti Kézművesek Házában zajló első országos kovácsművészeti szaktáborban a lelkünkre is kötik ezt a szakmai alapvetést.

Magyar Hajnalka

A földre eső tárgy ugyanis nagy valószínűséggel iszonyatosan forró. Akkor is, ha nem izzik vörösen. A tábor résztvevőinek persze ez nem újdonság, többségük nem most lát először izzó fémet. Fejlődni érkeztek a Magyarországi Kovácsmíves Céh és a Zala Megyei Népművészeti Egyesület által szervezett hiánypótló szaktáborba.

- Magyarországon pillanatnyilag sehol nem folyik díszműkovács képzés, s mivel Zalaegerszegen adottak a feltételek, s mi magunk is régóta ütjük ezt a vasat , elindítottuk az országos tábort - mondja Skrabut Éva, a házigazda egyesület elnöke.

Gébárton másfél évtizede épült kovácsműhely, ami bázisul szolgál az utánpótlásképzéshez. Most éppen 12-en sürgölődnek a 6 tűz körül, két mester és tíz tanítvány.

- Idén kipróbáljuk magunkat, s ha beindul a dolog, még hivatalos szakképzés is kinőhet belőle - véli a szakmamentés iránt szívvel-lélekkel elkötelezett táborvezető, Takáts Zoltán céhmester.

Takáts Zoltán (balra) Páli Attila munkáját figyeli

- Miért tartja fontosnak, hogy fennmaradjon ez a nehéz, fáradságos szakma?

- Mert kovács vagyok...- magyarázza a nyilvánvalót. - Akit egyszer megcsapott a kovácstűz füstje, a koksz és a faszén szaga, azt nem ereszti a vágy, hogy izzó vasat formáljon. És igény is van rá. Sok fiatalember ébred rá a 20-as éveiben, hogy elég volt a számítógépből, valamit szeretne alkotni a saját kezével.

Tagadhatatlanul ősi szakmával állunk szemben, a kovácsolást már a bronzkorban is űzte az ember.

- Mondják, hogy a Jóisten is fazekas volt, hiszen sárból gyúrta az embert, s ez a legősibb mesterség, viszont a specializációt igénylő szakmák közt a fémművesség a legrégibb folytatja az országos céhmester. A fémművesek alkottak először elkülönülő szakmacsoportot, aki evvel bánt, az már nem gyűjtögetett, nem túrta a földet. Hiszen a szerszámokra, no meg a vadászat és a harc eszközeire mindig nagy szükség volt az életben maradáshoz.

- Milyen eszközökkel formálhatták a fémet a szakma hajnalán?

- Némi túlzással azt mondhatom, ugyanezekkel. A dolog lényege évezredek óta: üllő, kalapács, fogó és tűz.

Tudakoljuk, mekkora testi erő szükségeltetik a súlyos kalapácsok forgatásához? Mint kiderül előny az erő, de a legfontosabb a szívósság.

A tábor résztvevői közt gyakorlottabb és kezdő kalapácsforgatók is akadnak, az életkor 17 és 32 év között szór. A kezdők beavatását Takács István zalaszentbalázsi kovácsmester, népi iparművész vállalta.

- Az első kovácsolt tárgy valószínűleg a szög lehetett, ezt tanuljuk mi is a kezdőkkel - mondja. - Ezen az egyszerűnek tűnő tárgyon meg lehet tanulni az alapokat. Ezek a nyújtás, szélesítés, zömítés, vállazás, hasítás, stb.

- Meddig lehet eljutni az egyhetes tábor alatt?

- A fáradtságig biztosan... - derül. - De komolyra fordítva, ha jól haladunk, egy levél vagy csigavonal megszülethet a hét végére. Mondtam a fiúknak, nem bosszantásból kell ennyit dolgozni a szöggel, hanem mert ha nem tudunk járni, futni sem fogunk.

A vasat 1000-1200 fokon formálják, 700-800 fok alatt már nem engedelmes - magyarázza Takács István. - Minden művelethez más hőfok dukál, az erezés, domborítás finom munkájához például elegendő a cseresznye vagy meggyvörös izzás. A profik a fém színéből pontosan megmondják a hőfokot.

A háttérben nagy a csilingelés, a tatabányai Petrőcz Patrik is elmélyülten szorgoskodik a maga szögével.

- Manapság annyi mindent kapunk készen, itt viszont látom, hogy miként alakul a tárgy a kezem által - mondja a 17 éves, elektrotechnikát tanuló fiatalember. - Egyszer megpróbáltam összeállítani egy kétoldalas baltát két fejből, de az acéldarabok szétestek a kezemben. Elhatároztam, csinálok magamnak egy normálisat.

Petrőcz Patrik és az ő sokadik szöge...

A helybéli Bajsz Gábor régóta vágyott megtanulni ezt a szakmát, de nem talált megfelelő képzést. Itt most belekóstolhat az alapokba, s ki tudja, mit hoz a jövő. A mohácsi Páli Attila azonban már régóta űzi e mesterséget.

- Azért neveztem be a táborba, mert mindig van hova fejlődni. Sok mindenre rájön az ember a maga kárán, de így mégiscsak egyszerűbb mondja a fegyverkovácsként dolgozó férfi. S hogy miként lett fegyverkovács? Aranyművesnek tanult Budapesten, de amikor bekerült egy valódi műhelybe, rádöbbent, hogy a kovácsolás jobban vonzza.

Takács István (jobbról) Bajsz Gábort instruálja

- Több fantáziát láttam benne. Amúgy a fegyverkovácsolás meglehetősen rétegzene , hagyományőrzők és gyűjtők közül kerülnek ki a megrendelők. Leggyakrabban késeket, tőröket, szablyákat, fokosokat, kelevéz (dobólándzsa) hegyeket kérnek. Igyekszem mindennek utánanézni, hogy korhű legyen a fegyver. Tisztában vagyok a magam korlátaival, a damaszkolás például még nem megy, van mit tanulnom nekem is. A hétvégére önálló munkát kell letennünk az asztalra, szablyához való kovácshegesztett keresztvasat készítek.

A hottói Vass Krisztián szintén a haladók közt izzítja a vasat. Az épületbádogosként dolgozó férfi 2013-ban csatlakozott a Csiszár Tibor népi iparművész által vezetett gébárti kovács szakkörhöz, majd a népművészeti egyesület kovács stúdiójához. Számos mesterségbemutatón találkozhatunk daliás alakjával, az ember pont ilyennek képzeli a mesebeli kovácsot. Ő azonban nem a mesékben, hanem a tapasztalatban hisz.

Vass Krisztiánt gyakorta láthatjuk mesterségbemutatókon Fotó: Pezzetta Umberto

- Minden mesternek más a stílusa, más fogásokat lehet tőlük eltanulni, egy egyszerű levelet sem készítenek ugyanúgy - mondja. - Érdemes hát nyitva tartani a szemünket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!