A derékszög parancsa - dr. Alotti Nasri Zalaegerszeg díszpolgára

Több mint két évtizede, hogy dr. Papp Lajos tanítványaként az egerszegi kórházba került. Azóta ő maga 4 ezer életmentő műtétet hajtott végre, a csapat pedig több mint 10 ezret. Az osztály példaszerű beteggyógyulási statisztikákat mutathat fel, beszélgetésünk másnapjára épp egy olyan pácienst várnak, akit már kétszer megműtöttek Budapesten, ám ő ebbe a kórházba helyezte a bizalmát.

De miként is merült fel a damaszkuszi születésű (1958), ifjúsága jelentős részét egy jordániai menekülttáborban eltöltő palesztin fiúban, hogy szívsebész legyen?

- Kilenc-tízéves lehettem, amikor édesanyámról kiderült, hogy szívbeteg. Egy fiatal orvos állapította meg a bajt, ez a találkozás indította el bennem az álmokat.

Az 1967-es arab-izraeli háború nyomán el kellett hagyniuk földjeiket, egy jordániai menekülttáborba kényszerültek. A sátrak, barakkok a pusztában álltak, a kíváncsi kiskamasz benne élt a természetben, ami máig meghatározó érték számára. Figyelte a madarakat, (egy galambot, amelynek a csőrén daganatot látott meg is műtött édesapja borotvapengéjével), s szívesen ápolgatta a beteg kutyákat, macskákat. A rossz élmények sem múltak el nyomtalanul, a háborúban saját szemével látott embereket elvérezni, vagy a napalmbombák nyomán megégni.

Alotti Nasri: A betegek egy része azt hiszi, csak akkor kap rendes ellátást, ha fizet, s az egészségügyiek egy része ezt meg is erősíti.

Ma négy nyelven beszél, de amikor 18 évesen hozzánk érkezett, a magyar még nem szerepelt ezek között. Hogy ne kelljen évet halasztania az orvosi egyetemen, 6 és fél hónap alatt olyan szinten elsajátította a nyelvünket, hogy szeptembertől már az anatómiát és a fizikát is magyarul hallgatta.

Alotti Nasri neve szinte összeforrt a hálapénz kritikájával. Tíz éve a nyilvánosság előtt is bejelentette, hogy nem fogad el hálapénzt, ám ettől nem lett egyszerűbb az élete. A borítékot ugyanis visszautasítani sem egyszerű. A betegek nem értik, az orvostársadalom egy része pedig rosszallja ezt a fajta kiállást.

- Nagyon nehéz ezekkel a berögzült reakciókkal - csóválja a fejét. - A betegek egy része azt hiszi, csak akkor kap rendes ellátást, ha fizet, s az egészségügyben dolgozók egy része ezt meg is erősíti. Nagyon mély gyökereket eresztettek ezek a reflexek.

Amikor nyilvánosan bejelentette a hálapénz elutasítását, olyan anyagi helyzetbe került, hogy kénytelen volt Skóciában munkát vállalni. Két hónap után mégis hazajött, s azóta legfeljebb csak hétvégéken, ünnepeken vállal külföldön műszakot, helyettesítést.

- Miért döntött akkor a hazatérés mellett?

- Mert úgy éreztem, hogy ide tartozom. Sokat vívódtam, s arra jutottam, nem volna erkölcsös így bánnom avval az országgal, amely menedéket és lehetőséget adott, befogadott. Skóciának, vagy más országnak nem tartozom semmivel. Az erkölcsi megfontolások felülírták az anyagi jólét iránti vágyat.

Az egészségügyi bérek ismeretében illúzió volna mindenkitől ezt elvárni...

- Jogos. Látjuk, hogy a különböző kormányok igyekeznek javítani a helyzeten, de a bérek átfogó rendezése még várat magára. Az elvárások nyugat-európaiak, a fizetések azonban nem. Az orvosok mellett a szakdolgozókra, nővérekre ugyanez áll. Amíg ez a helyzet nem rendeződik, iszonyatosan nehéz a paraszolvencia megszüntetéséről beszélni. Jómagam nap, mint nap tapasztalom, hogy emberfeletti, amit a kollégáim és munkatársaim vállalnak, s néha még így sem tudják maradéktalanul ellátni a feladatot, amit elvárok tőlük. Tény, hogy maximalista vagyok, nálam a derékszög nem lehet 89,9 fok. De hát a mi osztályunk 1,2 millió ember ellátásáért felel, nekem az a dolgom, hogy ennek valahogy eleget tegyünk. Engem is bánt, hogy régen láttam mosolyt a kollégáim arcán...

- Jó korban született?

- Minden korban van jó és rossz, csak nézőpont kérdése, mit akarunk meglátni belőle. A reneszánszban is voltak rossz dolgok, ahogy a modern világnak is megvan a szépsége. Nem szeretnék más korban élni, de nagyon kíváncsi vagyok rájuk, ezért érdekel annyira a történelem. Sőt, szívesen látnám a jövőt is. Mi lesz az emberiséggel? Milyen értékeik lesznek?

A számára fontos értékek közt a közösség szolgálata és a szeretet (ideértve az ellenség szeretettel való lefegyverzését is) szerepel az élen, szakmailag pedig az, hogy ne ártsanak a kiszolgáltatott, bennük bízó betegeknek. Mint mondja, idegkorbácsoló lelki megpróbáltatás, hogy ezt néha a legjobb szándék ellenére sem sikerül betartani.

- Milyen változást hoz az életükben az új szívcentrum?

- Az új központ elsősorban a betegek számára teremt komfortosabb körülményeket, a mi munkánk nem igazán lesz egyszerűbb. Sajnos a projekt igen hosszú ideig húzódott, s közben a szakmai tartalom is változott, amibe nem volt beleszólásunk. Remélem nem veszik ünneprontásnak, de a hitelesség és az utókor kedvéért ki kell mondanom, számunkra az lett volna a kívánatos állapot, ha a műtő, az intenzív és a hotel részleg végre egymás mellé kerül, megszűnik az osztály szétszabdalt struktúrája. Ezt sajnos nem sikerült elérni.

- Ha nem volnának anyagi korlátok, milyen orvosi technikát honosítana meg elsőként az osztályon?

- A kis metszéseken keresztül történő billentyű beültetést, amit nyugaton már régen végeznek, vagy a robotos szívsebészetet. Utóbbi persze teljes képtelenség, hiszen a Da Vinci nevű sebészrobot működtetése felemésztené a kórházunk költségvetésének a felét. Irreális dolgokról az ember ne ábrándozzon.

Mértékkel él, nincs nyaralója, jachtja, a szabadságát legszívesebben otthon tölti. Mint mondja, nincs is annál jobb. Előző kapcsolatából három gyermeke született, a legidősebb már egyetemista, az új házasság gyümölcse pedig 4 hónapos.

- Amikor idekerült Papp professzor csapatával, bizonyára nem gondolta, hogy ez lesz az otthona. Mikor döbbent rá erre?

- Fokozatosan alakult ki az érzés. Először csak pár évre terveztem, de aztán jöttek a gyerekek, nőttek a feladatok, s azt is egyre inkább éreztem, hogy ez a város befogadott. És voltak fontos állomások: az állampolgársági eskü, a különféle díjak, elismerések. De talán mindennél többet elárulnak Omar fiam szavai. Rövid vakációból tartottunk hazafelé, s amikor kirajzolódott a város sziluettje, az akkor ötéves gyerek felkiáltott: otthon, édes otthon! Mindig a fülemben csengenek a szavai, amikor megérkezem.

Ötszáz Alotti a világban

A kiváló képességekkel rendelkező fiú a továbbtanulás küszöbén számos egyetem közül választhatott volna, ám ő Magyarország mellett döntött. Hogy miért? Gyerekkorában gyűjtötte a bélyegeket (persze csak amolyan amatőr módon, borítékról leáztatva), s egyik rokonától kapott egy téli olimpiáról szóló magyar sorozatot. Annyira megtetszett neki, hogy kíváncsi lett az országra is, ahol készült. Nem tudjuk, melyik rokonnak kellene hálásnak lennünk, de nem is volna egyszerű felkutatni, az Alotti klán ugyanis több mint ötszáz főre rúg. A legtöbben arab országokban élnek, számosan megszállt területeken, de szinte a világ minden szegletébe jutott Alotti. Magyarországon sem egyedüli a mi díszpolgárunk, Pécsett szintén él rokona. Ez az összetartó család segített akkor is, amikor édesanyját Budapestre hozták szívműtétre, amit az a Szabó Zoltán professzor végzett el, akinek nevéhez később az első magyar szívátültetés kötődött. Később Alotti Nasri ugyancsak kapott olyan műtéti felkérést, ami sok vívódást okozott neki, hiszen saját egykori főnökét, mesterét, Papp professzort operálta.

A tudományos munkában 2001-ben védte meg PhD értekezését, három évvel később egyetemi docensi kinevezést kapott. Tizenhét éve tanít a pécsi egyetem szívsebészeti tanszékén, ahol angol nyelven is vezet szemináriumokat.

A szűkebb pátria sem most először értékelte munkáját, 2002-ben Zalaegerszegért Díjat kapott, 2005-ben pedig a lapunkban zajló szavazás eredményeként elnyerte az Év Zalai Embere díjat. Az elismerések megerősítik, de mindig eszébe juttatják azokat is, akik megítélése szerint legalább ennyire megérdemelnék.

Magyar Hajnalka