Hétvége

2014.04.25. 18:17

Múzeumot csinálni

Vendégünk dr. Vándor László régész, nyugalmazott múzeumigazgató.

Hamarosan 42 éve, hogy régészdiplomával a zsebemben visszatértem szülőföldemre, Zalába. Egyik professzorom őszinte részvétét fejezte ki, mert zalai régészet gyakorlatilag nem létezett. Nem volt jó híre a zalai múzeumoknak.

Az illetékes megyei hivatalban, jelezték, hogy Nagykanizsa helyett, ahova kerülni szerettem volna, Zalaegerszegen fogok dolgozni. Igazgatóm sem volt, de pár hétre rá – mire végeztem életem első önálló ásatásával Nagykanizsán – lett, és leültünk beszélgetni a jövőről. Két ember, aki még nem dolgozott múzeumban. Neki volt szervezési, igazgatási tapasztalata és ambíciója. Utóbbi bennem is megvolt. Németh József azt mondta, csináljunk múzeumot Zalában. És megcsináltuk. Nem volt könnyű jó muzeológusokat szerezni Zalaegerszegre. Kellett több mint tíz év, a 80-as évek második felére meglett az ütőképes gárda.

Az én feladatom elsősorban a régészet helyzetbe hozása volt. Egyetemi tanszékvezetőm ekkor azonosította a Zalalövő alatti római várost Sallával. Egy ötlet, és sikerült az ELTE tanásatását idehozni. A régészek itt sajátították el a szakmát, abban a Zalában, ami eddig a régészet fehér foltja volt. Érkezett Horváth László Kanizsára, majd visszakapta Zala Keszthelyt Müller Róberttel, és a megye régészetét jegyezni kezdték. Kezdődtek a kisbalatoni kutatások, majd ennek sikere után a Hahót és Csesztreg környékiek, már nemzetközi jelleggel. 1987-ben kiadtuk saját évkönyvünket, a ma 22. számánál tartó Zalai Múzeumot. A 90-es évek közepén három kandidátus dolgozott múzeumainkban.

A rendszerváltás után Németh József átadta a stafétabotot. Az új megyei vezetés a 90-es években kultúrabarát volt, támogatta törekvéseinket. A muzeológusgárdánknak erre az időre már minden szakterületen neve lett. Kiállításaink utaztak szerte a világban. Szívós munkával sikerült elérni, hogy a megnyitókon természetes legyen a telt ház. A falumúzeum új fogadóépülete, foglalkoztatója, a finnugor park Hosszú lenne sorolni a sikereket, a bajcsai várkiállítástól a Deák kiállításig, de mindennek a koronája az év múzeuma cím volt, az első itt a nyugati végeken.

Aztán kezdtek beszűkülni a források, de az M7-es építése csúcsra járatta a zalai régészetet, és húzta a muzeológia többi ágát. A teljesítményt és a szervezettséget, ami itt kialakult, országosan is másolták. De mikor a nagy munka véget ért, jött a megkurtított költségvetés, attól kezdve a tartalékainkból éltünk.Hatalmas elismerésnek éreztem, s munkám megkoszorúzásának, hogy engem választottak a Megyei Múzeumok Szövetsége első elnökének. Ám ez a romló gazdasági helyzetben folyamatos érdekvédelmi harcot jelentett. Ezek az évek megkeserítettek.Kiszálltam, tudva, hogy erős, országosan jegyzett gárda marad a falak közt. Szerencsés időben léptem, nem nekem kellett végigcsinálni az általam is épített megyei szervezet megszüntetését. De a „múzeumcsinálás” végül is sikerült. Örömmel tapasztalom, hogy kollégáim munkáját nem csak a helyi közvélemény dicséri.

Ezek is érdekelhetik