Pirítós billeg a kés élén

Mestere volt a pirítós effajta készítésének. Tudta, épp mikor jó az izzását csaknem elvesztő fa, meddig kell tartani a nyitott sparherdajtóban a karéjt. A gyerekek arcának kicsit sok volt a kicsapó meleg, de „csőre töltött” fokhagymagerezddel várták az adagjukat. „Nem lesz ám mindig így” – vetette hátra a szót, aztán csavart egyet a kisrádió hangerején. A recsegő hangokból vajmi keveset fogtak fel a lányok, de azt értették, valami nagyon izgalmasról hallgat valami nagyon titkosat az apjuk. Olyasmit, amiről nem beszélünk az iskolában. Amerika hangja? De hát milyen messze van az, miért nem a jól hallható hazai? Majd megérted. A pirítós ma is alapeledel, de persze egészen másképp készül. Ügyes villanysütőben, és újabban gesztenyeméz kerül rá. Ahogyan a hírvadászat is teljesen eltérően zajlik. A fogadó szerkezet egyáltalán nem emlékeztet a kisrádióra, számítógépnek hívják. Az egész világot megnyitja, hálónak nevezi magát, s ha más nyelveket is bír az ember, csökken a hiszékenysége. A helyzet azonban nagyon is hasonlít. Megint, apu. De, ugye, nem lesz mindig így?