A négyzetháló vonzásában

Kollégáival éppen 20 évvel ezelőtt alapították meg a Zala Matematikai Tehetségekért Alapítványt (Zalamat). Immár 2001 óta a veszprémi Pannon Egyetem Erdős Pál Tehetséggondozó Iskola igazgatója, mely intézmény a működése során az ország egész területén felkarolja a kreatív feladatok iránt érdeklődő fiatalokat.

- A logikára már viszonylag korán fogékonyak a gyerekek, gyorsan megtanulhatnak például snapszerozni vagy sakkozni, de a zeneértésük is fejlett – mesélte dr. Pintér Ferenc. - Négy éves az unokám, Dávid, s már érdeklődik a számok iránt. Egyelőre játékos feladatokkal próbálkozom, ha elfáradna, akkor játszunk tovább.

Dr. Pintér Ferenc jól emlékszik hat éves korára, amikor tüdőbetegsége miatt hosszabb időt töltött szanatóriumban. Akkor tanult meg sakkozni egy fiútól, s mint elmondta: a kezeléseket követően felüdítő volt kicsit leülni, pihenni és eközben a bábukat bűvölni. A sakk iránti imádata felnőttkoráig elkísérte, hiszen játszott Nagykanizsán a Nemzeti Bajnokság különféle osztályaiban, sőt feleségét, Grudmann Fridát is a játéknak köszönhetően ismerte meg. Mindketten a szegedi egyetemre jártak, ám egy sakk partin találkoztak először. A csurgói születésű, Ferenc ekkor már Kanizsán élt, míg felesége Vaskeresztesről származik, így a dél-zalai városban alapítottak családot. Két gyermekük van, mindkettő közgazdász. Klára 1975-ben született jelenleg Budapesten él a bankárképzőben dolgozik, míg a két évvel fiatalabb Ágnes Spanyolországba ment férjhez. Barcelonában doktorált, s most a Madridi egyetemen tanít és játékelmélettel foglalkozik. Két unokánk van, Áron két hónapos, Dávid pedig négyéves.

Pintér tanárúr matematika iránti rajongása egyébként hetedik osztályos korára tehető, ekkor költözött a család Nagykanizsára, s az akkori Petőfi-iskolában Kaczeus Antal pedagógus szárnyai alatt kötött barátságot a reál tantárgyakkal. Szerinte érdekesen, izgalmasan tanított, mindig érthető magyarázattal szolgált.

- Nem kellett matematikát tanulni, csak feladatokat oldottam meg, ha láttam egy levezetést, akkor könnyedén ment bármikor az összefüggések keresése, a memóriám az életem során alkalmazkodott ehhez – folytatta dr. Pintér Ferenc. - Ha például egy cosinus-tételt megértettem, utána le tudtam vezetni, a feladatokat megoldottam, érdekelt az ilyen fajta probléma megoldás.

Viszont sokak számára érthetetlen képletek, feladatok halmaza, melynek tengeréből nem találják a megfelelő kiutat. Ám a matematika tanár ezt másképp látja, úgy véli ehhez jó tanárok kellenek, akik rajonganak a szakmájukért.

- Dr. Reimann István a nemzetközi diákolimpiai csapat felkészítője a példaképem – mesélt tovább a kanizsai matematika tanár. - A nehéz feladatokat olyan elegánsan, olyan érthetően mondta el, hogy bárki elvégezte volna a bonyolult számolási műveletet is. Úgy kell tanítani, hogy a gyerek is értse, a szemekből olvasni, mindig igyekeztem többféle szemszögből elmondani, s bár gyorsan beszélek a tanítványaim soha nem panaszkodtak. Remélem jól is érezték magukat matematika órán, mert az is egy lényeges dolog, rossz tanítványom nem volt a Batthyány-gimnáziumban, de a Pannon Egyetem Nagykanizsai kampuszán sem. Korábban futótűzként terjedt el a gimnáziumban, hogy félnek tőlem a fiatalok. Ez így is volt, féltek, akiket nem tanítottam. A matematikához következetesség kell mind a tanár és a diák részéről egyaránt, szokták mondani: követelek, mert szeretlek!

A pedagógus elárulta: tanítás közepette a poénokról sem szabad elfeledkezni, a matematika precíz tudomány, ha pontatlanul fogalmaznak valamit, rögtön jön az ellenpélda, ami humorossá teheti az órát, a gyermekek fogaskerekei pedig állandóan pörögnek.

- Először egy debreceni továbbképzésen hallottam a tehetséggondozásról, s egy előadáson összenéztünk a zalaegerszegi kollégával dr. Vajda Istvánnal, hogy valamit tennünk kell Zalában is – mondta dr. Pintér Ferenc. - Évfolyamonként 30 gyermeket havonta egyszer a megyeszékhelyre vittünk, ott öt óra matematika volt, majd nyáron a balatonedericsi táborokkal folytatódott. Évek múlva nívós eredmények születettek, ám egyre kevesebb pénzből gazdálkodtunk. S többen is, matematika tanárok a későbbiekben úgy gondoltuk, hogy a Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány égisze alatt tovább folytathatjuk a munkát, ennek már 20 éve.

A pedagógus szerint érdemes a tehetséget minél fiatalabb korukban keresni, 3-4. osztályosokkal is foglalkoznak, akik a matematika mellett még személyiség fejlesztő órákon is részt vesznek, így téve komplexé az oktatást.

Időközben dr. Pintér Ferenc a Pannon Egyetem Nagykanizsai kampuszán kezdett el analízist oktatni. Az első műszaki informatikus tanévnyitó után a kar dékánja, Friedler Ferenc professzor mellé ültem, aki megkérdezte tőle, hogy megszervezné-e Dunántúlon a bentlakásos tehetséggondozást. A tanár igennel felelt, s nem sokkal később beindították az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolát, melynek akkora sikere lett, hogy már a 12. tanévnél járnak.

- Ráadásul országos 300 gyermekkel foglalkozunk – tette hozzá a kanizsai tanár. - Ugyan először a dunántúliakat szerveztük be, de akkora érdeklődés mutatkozott, hogy a nyíregyháziak is átjártak. Épp ezért az alföldieknek külön központot hoztunk létre Szolnokon. Szerencsére tökéletesen működünk, s a diplomáig követjük, segítjük a diákokat, akik az életben biztosan megtalálják a helyüket – értük megéri dolgozni.

A PISA-jelentésre reagálva, miszerint a matematika terén visszaesés tapasztalható az országban, dr. Pintér Ferenc úgy vélekedett: a versenyeztetés még jó, hiszen az elit „kitermelődik”. Ekkora városból, mint Nagykanizsa évfolyamonként csak tíz gyermek érkezik ingyenes szakkörre, ez pedig a jövőre nézve nem túl jó üzenet. Pedig mi a tehetséggondozásban igyekszünk mindent megtenni, hogy ez a szám növekedjen, ám elképzelhető, hogy a hír a tanároknál elakad.