Amikor az Isten kettesével választ

- Papnak nevelni senkit sem lehet, pappá válni alapvetően isteni hívás. Isten azt választja ki magának, akit akar - szögezi le rögtön beszélgetésünk kezdetén. - Ugyanakkor kétségtelen, hogy olyan légkörben nőttem fel, amelyik kedvező volt a papi hivatás kialakulásának. A papok régen általában a többgyermekes, vallásos családokból kerültek ki. Mi ugyan csak ketten voltunk testvérek, ám a vallásos légkör megvolt, így mindketten papok lettünk. Ez eleinte némi vívódást is okozott számomra, sokszor eszembe jutott, vajon lehetséges-e, hogy a Jóisten a bátyám után engem is papnak hív. Nemcsak azért lépek az ő nyomába, mert önállótlan vagyok, nem tudok dönteni? Aztán arra gondoltam, hogy Jézus is választott kettesével tanítványokat, Andrást és Pétert, Jakabot és Jánost, és valószínűleg az ifjabb Jakab és Judás Tádé apostol is testvérek vagy unokatestvérek lehettek, így aztán megnyugodtam.

A papi hivatás választásában a szülői ház mellett rendkívül fontos szerepe volt Pákának, mely a mai napig a szombathelyi egyházmegye egyik erős vallási központjának számít, az érsek szerint ott mindig kiváló plébánosok és káplánok, például dr. Gyürki László, Torma József vagy Mester Vince teljesítettek lelkipásztori szolgálatot. A Márfi család tagjai is ide jártak vasárnaponként szentmisére, a két település közötti utat gyalog tették meg, ami két órát vett igénybe. Ez tovább erősítette a fiúkban a hit gyakorlásának fontosságát. Bár az ifjú Gyulának a szülői példa, a mezőgazdasági munka, az állatokkal való foglalkozás is tetszett, mégis a papi hivatás iránti vágy érlelődött meg benne.

- Komoly alternatívája az én életemben a papságnak nem volt - folytatta. - Az általános iskola elvégzése után Pannonhalmára kerültem, majd teológiai tanulmányaimat Budapesten kezdtem meg. Pappá 1967-ben szenteltek, utána egy évig voltam káplán Pákán, aztán újabb egy év tanulmány következett Budapesten, a Központi Hittudományi Akadémián, a jelenlegi Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogelődjén, ahol doktorátust szereztem. 1969-ben a Vas megyei Nyőgérre helyeztek, itt négy évet töltöttem el, majd három évre Kőszegre kerültem. Innen Párizsba mentem kétéves posztgraduális képzésre, ahol francia nyelven egy licenciának megfelelő újabb felsőfokú diplomát szereztem. Utána egyből a szombathelyi püspöki hivatalba kerültem, ahol 17 évet töltöttem el mint püspöki titkár és irodaigazgató. Két év egri segédpüspökség után 1997. augusztus 14-én nevezett ki a Szentatya veszprémi érseknek.

Dr. Márfi Gyula valamennyi állomáshelyére szívesen gondol vissza. Mint mondotta, a pákai egy év azért volt különösen kedves számára, mert a szülőföldjét jelentette, Nyőgérben - amelyhez akkor Sótony és Bejcgyertyános tartozott még - egy idős plébános mellett működött, akitől sokat tanult, Kőszeg pedig valóságos kis ékszerdoboz volt, tele gyönyörű műemlékekkel és komoly, igényes hívekkel. A legnehezebb időszakot viszont a párizsi két év jelentette számára, hiszen oda megfelelő előtanulmányok és előképzettség nélkül került ki, így véres verejtékkel, az egész életére jellemző rendkívüli szorgalmával sajátította el a nyelvet annyira, hogy diplomát is tudott szerezni. Szorgalma már az általános iskolában is kitűnt, tanítói mindig dicsérték. Hat évet járt a pördeföldei kisiskolába, ahol eleinte két, majd egy tanító foglalkozott vele. Amikor a hetedik osztályt megkezdte Pákán, semmilyen hátrányt nem érzett a társaival szemben.

- Utólag már gondviselésszerűnek tartom a Párizsban eltöltött két évet is, hiszen az ott megszerzett francia nyelvtudásomnak köszönhetem, hogy később lehetőségem volt II. János Pál pápával és XVI. Benedekkel is négyszemközt, tolmács nélkül beszélgetni - emlékezik vissza. - Párizs amúgy is nagy hatással volt rám, hiszen ott tapasztaltam meg először, hogy a katolikus egyház valóban egyetemes. Magyarországot akkor a vasfüggöny zárta el a világ nyugati részétől, Párizsban viszont azt tapasztaltam, hogy az egész világ jelen van. Nagy élmény volt, hogy a világ minden részéről érkeztek oda hívő emberek. Mexikóiakkal, dél-koreaiakkal, libanoniakkal laktam együtt, s ott döbbentem rá, hogy egy japán vagy egy argentin katolikus is lehet nekem testvérem.

Dr. Márfi Gyula vasárnap délutánként a Notre-Dame orgonahangversenyein vett részt, s az ott megtartott liturgiákat is rendszeresen látogatta. A fiatal papra a hatalmas katedrális szintén nagy hatást gyakorolt, a múlt nagyságát érezte visszaköszönni a falakról.

- Ezek a bazilikák 150-200 évig épültek, akik hozzáfogtak a munkálatoknak, tudhatták, hogy nem ők fogják befejezni. Mégis tudásuk legjavát adták hozzá, mert volt jövőképük. Párizs másik nagy felismerése számomra, hogy csak annak van jövőképe a földön, aki hisz az örökkévalóságban, az üdvösségben. Aki csak választási ciklusokban gondolkodik, aki a mának él, annak nincs, nem is lehet jövőképe - fogalmazta meg az érsek, majd jelenlegi feladatáról beszélt. Mint mondotta, nagy megtiszteltetés számára veszprémi érseknek lenni, hiszen egy pördeföldei parasztgyereknek, mint amilyen ő volt, egy álom beteljesülését jelenti. Ugyanakkor az egyházmegye irányítása, igazgatása nagy felelősséggel és sokrétű munkával is jár, amit eleinte nehezen szokott meg. Különösen azt, ha az egyházmegyei érdekek miatt egy papot el kellett helyeznie állomáshelyéről.

- Minket még abban a szellemben neveltek, hogy ha a püspök dönt, akkor engedelmeskedünk neki - magyarázta. - Ma már nem teljesen ez a helyzet. A demokratikus szellemiség egyre jobban begyűrűzik hozzánk is, illetve ott a protestáns egyházak példája, amikor a hívek maguk választják meg lelkipásztoraikat. A püspök mozgástere ma már nem olyan tág, mint régen volt. Természetesen az is érthető, hogy az embernek nem könnyű elhagynia egy helyet, ahol ismerősei, barátai vannak. Én is nehezen éltem meg, amikor Szombathelyről Egerbe kellett mennem.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Ezek a bazilikák 150-200 évig épültek, akik hozzáfogtak a munkálatoknak, tudhatták, hogy nem ők fogják befejezni. Mégis tudásuk legjavát adták hozzá, mert volt jövőképük. Párizs másik nagy felismerése számomra, hogy csak annak van jövőképe a földön, aki hisz az örökkévalóságban, az üdvösségben. Aki csak választási ciklusokban gondolkodik, aki a mának él, annak nincs, nem is lehet jövőképe - fogalmazta meg az érsek, majd jelenlegi feladatáról beszélt. Mint mondotta, nagy megtiszteltetés számára veszprémi érseknek lenni, hiszen egy pördeföldei parasztgyereknek, mint amilyen ő volt, egy álom beteljesülését jelenti. Ugyanakkor az egyházmegye irányítása, igazgatása nagy felelősséggel és sokrétű munkával is jár, amit eleinte nehezen szokott meg. Különösen azt, ha az egyházmegyei érdekek miatt egy papot el kellett helyeznie állomáshelyéről.

- Minket még abban a szellemben neveltek, hogy ha a püspök dönt, akkor engedelmeskedünk neki - magyarázta. - Ma már nem teljesen ez a helyzet. A demokratikus szellemiség egyre jobban begyűrűzik hozzánk is, illetve ott a protestáns egyházak példája, amikor a hívek maguk választják meg lelkipásztoraikat. A püspök mozgástere ma már nem olyan tág, mint régen volt. Természetesen az is érthető, hogy az embernek nem könnyű elhagynia egy helyet, ahol ismerősei, barátai vannak. Én is nehezen éltem meg, amikor Szombathelyről Egerbe kellett mennem.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Ezek a bazilikák 150-200 évig épültek, akik hozzáfogtak a munkálatoknak, tudhatták, hogy nem ők fogják befejezni. Mégis tudásuk legjavát adták hozzá, mert volt jövőképük. Párizs másik nagy felismerése számomra, hogy csak annak van jövőképe a földön, aki hisz az örökkévalóságban, az üdvösségben. Aki csak választási ciklusokban gondolkodik, aki a mának él, annak nincs, nem is lehet jövőképe - fogalmazta meg az érsek, majd jelenlegi feladatáról beszélt. Mint mondotta, nagy megtiszteltetés számára veszprémi érseknek lenni, hiszen egy pördeföldei parasztgyereknek, mint amilyen ő volt, egy álom beteljesülését jelenti. Ugyanakkor az egyházmegye irányítása, igazgatása nagy felelősséggel és sokrétű munkával is jár, amit eleinte nehezen szokott meg. Különösen azt, ha az egyházmegyei érdekek miatt egy papot el kellett helyeznie állomáshelyéről.

- Minket még abban a szellemben neveltek, hogy ha a püspök dönt, akkor engedelmeskedünk neki - magyarázta. - Ma már nem teljesen ez a helyzet. A demokratikus szellemiség egyre jobban begyűrűzik hozzánk is, illetve ott a protestáns egyházak példája, amikor a hívek maguk választják meg lelkipásztoraikat. A püspök mozgástere ma már nem olyan tág, mint régen volt. Természetesen az is érthető, hogy az embernek nem könnyű elhagynia egy helyet, ahol ismerősei, barátai vannak. Én is nehezen éltem meg, amikor Szombathelyről Egerbe kellett mennem.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Minket még abban a szellemben neveltek, hogy ha a püspök dönt, akkor engedelmeskedünk neki - magyarázta. - Ma már nem teljesen ez a helyzet. A demokratikus szellemiség egyre jobban begyűrűzik hozzánk is, illetve ott a protestáns egyházak példája, amikor a hívek maguk választják meg lelkipásztoraikat. A püspök mozgástere ma már nem olyan tág, mint régen volt. Természetesen az is érthető, hogy az embernek nem könnyű elhagynia egy helyet, ahol ismerősei, barátai vannak. Én is nehezen éltem meg, amikor Szombathelyről Egerbe kellett mennem.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Minket még abban a szellemben neveltek, hogy ha a püspök dönt, akkor engedelmeskedünk neki - magyarázta. - Ma már nem teljesen ez a helyzet. A demokratikus szellemiség egyre jobban begyűrűzik hozzánk is, illetve ott a protestáns egyházak példája, amikor a hívek maguk választják meg lelkipásztoraikat. A püspök mozgástere ma már nem olyan tág, mint régen volt. Természetesen az is érthető, hogy az embernek nem könnyű elhagynia egy helyet, ahol ismerősei, barátai vannak. Én is nehezen éltem meg, amikor Szombathelyről Egerbe kellett mennem.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

A veszprémi már egy fokkal könnyebb volt az érsek számára. A város lenyűgöző szépsége hamar megragadta, különösen a vár, az érseki palota környezete fogta meg.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

- Mióta érsek lettem, egyre kevesebb időm jut a hobbimra - tesz újabb kitérőt. - Régen képes voltam órákig egy helyben ülve olvasni vagy tanulni. Ma már erre nincs lehetőségem. A liturgikus tevékenység, az egyházmegye kormányzása, a hívekkel és papokkal való találkozás rengeteg feladattal jár. Gazdasági kérdésekkel is foglalkoznom kell, ráadásul az egyházmegyéhez nemcsak plébániák tartoznak, hanem iskolák, szociális otthonok is. Azonkívül tartani kell a kapcsolatot a világi hatóságokkal is. Nagyon sok nem egyházi rendezvényre járok, augusztus 20-án például részt veszek a veszprémi állami ünnepségen, amely a palota előtti téren lesz. Nem szólalok fel, de jelenlétemmel kifejezem, hogy magyar állampolgár vagyok, aki szereti a hazáját. Tagja vagyok még a magyar katolikus püspöki kar teológiai bizottságának, azaz ha egy teológiai kérdésben állást kell foglalni, akkor kikérik az én véleményemet is. Ugyancsak én látom el a Katolikus Központi Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait, évente több száz fiatal tanulmányait segítjük ösztöndíjjal.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

Az érseki feladatokról szólva dr. Márfi Gyula azt is elmondta: a püspök élménye általában kettős. Ha kimegy a plébániai ünnepségekre, bérmálásra, templomszentelésre, búcsúra, az ottani közösségek mindig a legjobb arcukat mutatják, ami rendkívül felemelő érzés számára is. A püspöki hivatalban azonban többnyire csak a problémás esetekkel találkozik. Ezek emberileg őt is megviselik. A kikapcsolódást, a pihenést a sport jelenti számára. Régen sakkozni szokott - egy-egy partit még most is lejátszik -, ma azonban inkább a pingpong köti le. Emellett szereti a sportközvetítéseket is, egy-egy izgalmasnak ígérkező futballmeccs miatt akár éjszakára is fennmarad. Fiatal papként maga is aktívan focizott - árulja még el.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.

Amikor családi kötődéseiről kérdezzük, szomorúvá válik tekintete. Mint mondja, édesanyja tavaly hunyt el, így a közvetlen hozzátartozói közül már csak nagynénje él. Pördeföldei rokonai, ismerősei is egyre kevesebben vannak, maga a falu is egyre kisebbé válik. Amikor feladatai hasonló méretű településekre szólítják - a közelmúltban Bakonyságon, illetve Hosztóton szentelt meg egy-egy felújított templomot -, sosem feledkezik el megemlíteni, hogy ő is egy kis faluból indult. A most 68 éves érsek - bár súlyos szívműtéten esett át - még nem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, ám öregkorára fenntart magának egy lakást Szombathelyen. Mint mondja, ha megéri a 75. életévét, s be kell nyújtania a Szentatyának a felmentési kérelmét, legyen hova visszavonulnia. Azért Szombathelyt választotta, mert egyrészt 17 évet töltött el ott, s abban a városban vannak a halottai is, ami talán a legerősebb kötődést jelenti.