Hétvége

2011.07.31. 05:25

Az ácsfiú meg az angyal

A négyszáz éves szenterzsébethegyi szelíd gesztenye naponta látja őket, amint felfelé kaptatnak a meredek földúton a csöppnyi, készülő ház felé. A sokat megélt famatuzsálem levelei meg sem rezdülnek az olyan szavak hallatán, mint nonfiguratív, performance, színdinamika.

zaol.hu

- Arra nagyon jó egy építkezés, hogy az ember összevesszen, majd megbarátkozzon egy csomó anyaggal - csihol ki szakmai hozadékot a temérdek munkából a házigazda, Monok Balázs. Ahogy körülhordja tekintetét az egyelőre kesze-kusza, ám így is az otthonosság érzetét keltő csöppnyi birodalmon, érződik, itt minden léchez, szöghöz, malterfolthoz köze van. A zalaegerszegi Kölcsey-gimnázium rajztanára kacifántos utat járt be, amíg odáig jutott, hogy feleségével, Kiss Ágnes Katinkával közös műterem építésén fáradozzon.

- Arra nagyon jó egy építkezés, hogy az ember összevesszen, majd megbarátkozzon egy csomó anyaggal - csihol ki szakmai hozadékot a temérdek munkából a házigazda, Monok Balázs. Ahogy körülhordja tekintetét az egyelőre kesze-kusza, ám így is az otthonosság érzetét keltő csöppnyi birodalmon, érződik, itt minden léchez, szöghöz, malterfolthoz köze van. A zalaegerszegi Kölcsey-gimnázium rajztanára kacifántos utat járt be, amíg odáig jutott, hogy feleségével, Kiss Ágnes Katinkával közös műterem építésén fáradozzon.

A lázadó természetű fiú ácsnak tanult. Épp a nyolcadik osztályt nyűtte, amikor beköszöntött a rendszerváltás, s a szabadság fuvallata a kamasz számára annyit jelentett: szabad rosszul tanulni, szabad zabolátlanul élni. Szakmát kellett választania. Édesapja sokáig a családtól távol volt kénytelen munkát vállalni, ezért a megyei rendőr-főkapitányság fogdájában dolgozó anya otthon is kemény kézzel igyekezett fogni a négy gyereket, köztük a szilaj fiút, aki persze annál dacosabban kereste a maga útját. A Páterdombon nőtt fel, közel a műteremlakásokhoz, így hamar bejáratos lett Fischer György szobrászművészhez, aki mágnesként vonzotta az új, fiatal művészgeneráció képviselőit. A csoport a Könyörgöm akasszuk fel! című kiállítás-sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Balázs barátai - többek között Szentgróti Dávid, Fischer Judit, Gazdag Ágnes, Gyerák Petra - is ebből a körből kerültek ki, ám hiába volt a szoros kötődés, a sok közös program, együtt zenélés a Komp zenekarban, egyre jobban zavarta hiányos képzettsége. Munka mellett, levelezőn veselkedett neki az érettséginek, majd Németh Klára festőművész eltökélt biztatására a rajztanári képzettséget is megszerezte. Időközben az ács mesterséget is kedvvel űzte, hat évig üzemeltette a páterdombi elhagyott munkásszállót, ahol zenekarok próbáltak, s műtermek működtek. Ez a ház adott otthont a Komplemente Parádé friss szellemű programjainak is.

Aztán egyszer csak szinte az ölébe hullott a gimnáziumi állás, pillanatok alatt kellett döntenie. Akkor már tíz éve egy helyi kiállításszervező cégnél is dolgozott, ahol tapasztalatot szerzett a kapcsolatteremtésben, munkaszervezésben, hiszen igen gyakorta változott a keze alá dolgozó, kiállításokat építő csapat. Az itt szerzett rutin talaján könnyen szót értett a diákokkal. A kötődés persze kölcsönös, úgy saccolja, körülbelül 600 tanítványa nevét tudja fejből, osztállyal együtt.

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

A lázadó természetű fiú ácsnak tanult. Épp a nyolcadik osztályt nyűtte, amikor beköszöntött a rendszerváltás, s a szabadság fuvallata a kamasz számára annyit jelentett: szabad rosszul tanulni, szabad zabolátlanul élni. Szakmát kellett választania. Édesapja sokáig a családtól távol volt kénytelen munkát vállalni, ezért a megyei rendőr-főkapitányság fogdájában dolgozó anya otthon is kemény kézzel igyekezett fogni a négy gyereket, köztük a szilaj fiút, aki persze annál dacosabban kereste a maga útját. A Páterdombon nőtt fel, közel a műteremlakásokhoz, így hamar bejáratos lett Fischer György szobrászművészhez, aki mágnesként vonzotta az új, fiatal művészgeneráció képviselőit. A csoport a Könyörgöm akasszuk fel! című kiállítás-sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Balázs barátai - többek között Szentgróti Dávid, Fischer Judit, Gazdag Ágnes, Gyerák Petra - is ebből a körből kerültek ki, ám hiába volt a szoros kötődés, a sok közös program, együtt zenélés a Komp zenekarban, egyre jobban zavarta hiányos képzettsége. Munka mellett, levelezőn veselkedett neki az érettséginek, majd Németh Klára festőművész eltökélt biztatására a rajztanári képzettséget is megszerezte. Időközben az ács mesterséget is kedvvel űzte, hat évig üzemeltette a páterdombi elhagyott munkásszállót, ahol zenekarok próbáltak, s műtermek működtek. Ez a ház adott otthont a Komplemente Parádé friss szellemű programjainak is.

Aztán egyszer csak szinte az ölébe hullott a gimnáziumi állás, pillanatok alatt kellett döntenie. Akkor már tíz éve egy helyi kiállításszervező cégnél is dolgozott, ahol tapasztalatot szerzett a kapcsolatteremtésben, munkaszervezésben, hiszen igen gyakorta változott a keze alá dolgozó, kiállításokat építő csapat. Az itt szerzett rutin talaján könnyen szót értett a diákokkal. A kötődés persze kölcsönös, úgy saccolja, körülbelül 600 tanítványa nevét tudja fejből, osztállyal együtt.

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

A lázadó természetű fiú ácsnak tanult. Épp a nyolcadik osztályt nyűtte, amikor beköszöntött a rendszerváltás, s a szabadság fuvallata a kamasz számára annyit jelentett: szabad rosszul tanulni, szabad zabolátlanul élni. Szakmát kellett választania. Édesapja sokáig a családtól távol volt kénytelen munkát vállalni, ezért a megyei rendőr-főkapitányság fogdájában dolgozó anya otthon is kemény kézzel igyekezett fogni a négy gyereket, köztük a szilaj fiút, aki persze annál dacosabban kereste a maga útját. A Páterdombon nőtt fel, közel a műteremlakásokhoz, így hamar bejáratos lett Fischer György szobrászművészhez, aki mágnesként vonzotta az új, fiatal művészgeneráció képviselőit. A csoport a Könyörgöm akasszuk fel! című kiállítás-sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Balázs barátai - többek között Szentgróti Dávid, Fischer Judit, Gazdag Ágnes, Gyerák Petra - is ebből a körből kerültek ki, ám hiába volt a szoros kötődés, a sok közös program, együtt zenélés a Komp zenekarban, egyre jobban zavarta hiányos képzettsége. Munka mellett, levelezőn veselkedett neki az érettséginek, majd Németh Klára festőművész eltökélt biztatására a rajztanári képzettséget is megszerezte. Időközben az ács mesterséget is kedvvel űzte, hat évig üzemeltette a páterdombi elhagyott munkásszállót, ahol zenekarok próbáltak, s műtermek működtek. Ez a ház adott otthont a Komplemente Parádé friss szellemű programjainak is.

Aztán egyszer csak szinte az ölébe hullott a gimnáziumi állás, pillanatok alatt kellett döntenie. Akkor már tíz éve egy helyi kiállításszervező cégnél is dolgozott, ahol tapasztalatot szerzett a kapcsolatteremtésben, munkaszervezésben, hiszen igen gyakorta változott a keze alá dolgozó, kiállításokat építő csapat. Az itt szerzett rutin talaján könnyen szót értett a diákokkal. A kötődés persze kölcsönös, úgy saccolja, körülbelül 600 tanítványa nevét tudja fejből, osztállyal együtt.

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Aztán egyszer csak szinte az ölébe hullott a gimnáziumi állás, pillanatok alatt kellett döntenie. Akkor már tíz éve egy helyi kiállításszervező cégnél is dolgozott, ahol tapasztalatot szerzett a kapcsolatteremtésben, munkaszervezésben, hiszen igen gyakorta változott a keze alá dolgozó, kiállításokat építő csapat. Az itt szerzett rutin talaján könnyen szót értett a diákokkal. A kötődés persze kölcsönös, úgy saccolja, körülbelül 600 tanítványa nevét tudja fejből, osztállyal együtt.

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Aztán egyszer csak szinte az ölébe hullott a gimnáziumi állás, pillanatok alatt kellett döntenie. Akkor már tíz éve egy helyi kiállításszervező cégnél is dolgozott, ahol tapasztalatot szerzett a kapcsolatteremtésben, munkaszervezésben, hiszen igen gyakorta változott a keze alá dolgozó, kiállításokat építő csapat. Az itt szerzett rutin talaján könnyen szót értett a diákokkal. A kötődés persze kölcsönös, úgy saccolja, körülbelül 600 tanítványa nevét tudja fejből, osztállyal együtt.

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Néha versenyzünk a kollégákkal - nevet.

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Katinkával egy művésztelepen ismerkedett meg. A budapesti lány - akit több, egymástól független forrás is csak angyalként aposztrofált -, egycsapásra elbűvölte.

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Gyakorlatilag egy nap alatt eldőlt minden, s azóta is tart - utal az érzelem hevére.

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Kiss Ágnes Katinka szülei taxisként illetve ruhatárosként dolgoztak, mégis lelkesen támogatták lányuk kevéssé biztos kenyeret ígérő művészeti ambícióit. Mára számos kiállításon láthattuk expresszív, a formákat élénk színekkel, határozott kontúrokkal ütköztető, feszültségtől izzó munkáit.

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Kezdetben egészen másként festettem, figurális képeim voltak - mondja a Pécsi Tudományegyetem festészet szakán végzett anyuka, akinek szépen domborodó, hét hónapos pocakja mellől alig tágít Marci. - Aztán a főiskolán ért egy baleset, súlyos agyrázkódást kaptam. Miután felépültem, megváltozott a stílusom, mintha átkattant volna valami az agyamban. Fura, de az egész baleset pozitív élményként maradt meg.

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

A pár külföldi művésztelepeken, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon gazdagította tapasztalatait, tágította látókörét, s persze egymást is formálják, alakítják.

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Balázs rendkívül impulzív, rengeteg ötlete van, sok mindenben megmártja magát, s ha valamit kitalál, azon mód meg is csinálja - jellemzi párját Katinka. - Tegnap például saját kezűleg készített egy grafikai présgépet, pedig először hegesztett életében...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

- Elég botrányosan is fest, bár működik - nevet Balázs.

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - Hiszen ha mindketten alámerülünk az alkotásba, ki viszi a praktikus ügyeket?

- Szerintem jól kiegyenlítjük egymást - folytatja Katinka. - Ha nagyon elrepülök, Balázs visszahúz, és fordítva.

A falakat művészbarátok munkái díszítik. A kertben fatörzshöz döntve álldogál egy fém kompozíció, ami majdan több társával egyetemben szoborkertbe kerül a ház fölötti dombháton. Ahol jut hely az apró, szinte vadon termő veteményesnek is. A bejárat mellett a vakolatlan falon ikonokon akad meg a szemünk.

- Egyszer művésztelepet rendeztem itt a barátainknak, s épp akkor érkezett meg a tűzifa - kezd magyarázatba Balázs. - Az egyik lány a rakásból kiszedegetett vagy tucatnyi deszkalapot, s tojástemperával ikonokat festett rá. De megtréfáltak, ugyanis visszadugdosták a kupacba. Ahogy hordtuk fel a fát, úgy bukkantak elő az ikonok. Benézett hozzánk Rubljov szelleme, hiszen az ő ikonjait is tűzifa közt találták meg. Hát, ilyenek esnek meg itt...

Aki egyébként azt vallja: nem jó, ha egy alkotás nagyon tudatosan készül. Az agy kontrollja nélküli szabad vonalvezetéssel és formaalkotással kísérletezik, s tanítványait ugyancsak igyekszik távoltartani a vizuális klisék követésétől. Élénken foglalkoztatja a gyermekrajz fejlődése, e projekthez fia ideális partnernek bizonyul. Marci egyébként velük tart minden kiállításmegnyitóra, bár egyelőre a pogácsa kelti fel leginkább érdeklődését.

Vajon hogy fér meg egy családban két művész?

- Sokan mondták, hogy gond lesz, el kell döntenünk, hogy ki tolja a másikat - reagál Balázs. - His

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!