Pro Urbe-díjat kapott Zalaegerszegtől Péntek Imre

A Pannon Tükör főszerkesztőjének, a Pannon Írók Társasága elnökének irodalomtörténeti jelentőségű, országosan is meghatározó a szépirodalmi, kritikai, művészeti szakírói munkássága. A zalai literatúra alkotásainak megismertetésében és népszerűsítésében betöltött szerepe, kultúraszervező tevékenysége, a testvérvárosi kapcsolatok (Lendva és Marosvásárhely) gazdagabbá tétele érdekében végzett munkája elismeréseként kapta a város kitüntető címét.

A zalai születésű (1942, Lenti) művészt, mielőtt 2003- ban úgy tűnik, végérvényesen hazavetette a sorsa, sokfelé vitte az élet. A budapesti bölcsészkar „fertőző” közege emelte a híres Kilencek költőcsoport ironikus, vitriolos tollú tagjává. Dolgozott Szombathelyen az Életünk, Miskolcon a Napjaink, Székesfehérváron az Árgus szerkesztőjeként. „Kiderült, irodalomszervező veszett el bennem”, mondja. Amit 8 év után értékelt Zalaegerszeg. Ma már megkerülhetetlen az ízlése, esztétikai szempontrendszere. Fiatalok, idősebbek kötődnek hozzá, elszármazottak, tősgyökeres zalaiak jelennek meg a szerintem legszebb küllemű hazai folyóiratban. Kanadától Marosvásárhelyig, Budapesttől a Muravidékig és a Vajdaságig szerte a világban megtanulták a Pannon Tükör nevét. Az alapító előd, a sajnos már elhunyt Pék Pál kijelölte úton haladva hódította szerzőit, olvasóit. Azt mondja, fiatalon, amikor hónapokat kellett várnia egy-egy visszajelzésre, megfogadta, ha valaha szerkesztő lesz, soha nem hagyja várakozni a kéziratok gazdáit. Válaszol, helyt ad, de ha muszáj, visszautasít.

Folyamatosan keresi az ifjakat, úgy tartja, a folyóirat szent kötelessége, hogy a kortárs művészetet istápolja. Nemcsak az irodalmat. A Pannon Tükör a képzőművészet, a film, a színház produktumainak is szigorú, értő terepe. Ezt a teljesítményt értékelte Pécsi Györgyi irodalomtörténész a lap 15. évfordulójára megjelent elemzésében. „Tehetségeket keresünk, adunk, kibocsátunk”, hallom tőle. Írók, költők sorát indította el a pályán – közülük többen mára országos jelentőségű alkotókká váltak (L. Simon László vagy László Zsolt).

Nem nagyon nyúlt mellé. Eddig jól kihorgászta a javát, gondolom magamban, amíg arról mesél, a kikapcsolódás a zalai horgásztavak mellé csalogatja. Úgy véli, a város a díjjal a kultúraszervezését értékelte.

Kapcsolatait továbbra is ahhoz mozgósítja, hogy Zalaegerszeg kulturális presztízsét emelje. „Mindig mondom, összedolgozva többek vagyunk.” Munkásságát ´94-ben József Attila-díjjal, ´95-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (Polgári tagozat), 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el.