Lájkolnád, ha milliónyi barátod lenne?

 Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) szakít a barátnőjével, Erikával. A számítógépzseni ezért a koliszobájában magányában kitalálja, csinál egy harwardi főiskolás lányokat osztályozó internetes honlapot bosszúképp, ami hatalmas siker lesz. Ez persze továbbra sem hozza meg a szerencséjét a nőknél. Ám felfigyelnek rá a sportoló Winklevoss fivérek, akik a legelőkelőbb klubjába tartoznak a Harwardnak, ahova titkon Mark is szívesen csatlakozna, s elmondják ötletüket, hogy készítsenek egy adatbázist közösen, amelyen mindenki ismerősökből alkotott hálózatban helyezkedik el. Marknak megtetszik az ötlet, olyannyira, hogy legjobb barátjával (Andrew Garfield) szövetkezik, majd elindítja saját maga a honlapot, ami hihetetlen népszerűségnek örvend, kinyúlik a főiskola falaiból, s hamarosan már millió barátja lesz szerte a világon. Meg két peres ügye. S voltaképpen ez utóbbiakra épül a film, hiszen a két tárgyalást megelőző elbeszélgetésen emlékeznek vissza a szereplők, s így ismerjük meg a történetet. A szerkesztés olyannyira feszes, hogy az egyik meghallgatáson feltesznek egy kérdést, amit a másikon válaszolnak meg. Mégsem nehéz követni, jól megkülönböztethetőek a helyszínek, szinte nincs benne olyan perc, amikor nem beszélnek, a film egy pillanatra sem ereszt le: már a nyitóképsorokban alig bírjuk követni a főhős és az éppen exé váló barátnője gyors szövegelését.

Zseniális a szereplőválasztás: a Winklevoss fivéreket ugyanaz a színész játssza megkettőzve dupla profizmussal, Justin Timberlake kellően bunkó a Napsteres Sean Parker bőrében, ahogy a legjobb barát Andrew Garfield is kellően jófiú a sztoriban (naná, az ő életrajzi könyve volt a film alapja). De a legjobb mégis a film vége, mikor Mark csak ül és éppen eldönti, hogy kifizet pár száz milliót, hogy elhallgattassa az ellenségeit, de egyáltalán nem érdekli. Csak a laptopjára mered és Erika facebookra feltett képeit nézi, majd azon tanakodik, bejelölje ismerősnek vagy sem...