Angi nénit választották az év tanítójának

Valódi kis közösség lakja az emeleti osztálytermet. A falon rajzok, oklevelek, oktatási segédanyagok, az egyik sarokban szobanövény. A padok összetolva, a negyedikesek éppen csoportban dolgoznak. A fiatal tanítót, ahogy a gyerekek szólítják, Angi nénit munka közben leptük meg, így kénytelen volt "átszabni" a tanóra menetét.

- Most önállóan fogtok dolgozni, aki végzett, segíthet a társának - mondta nyugodt, szelíd hangon, miközben kiosztotta a feladatlapokat.

Pár perccel később már mi is az egyik padban ülve beszélgettünk.

- A versenyt az Apáczai Kiadó hirdette, egyrészt a végzős főiskolai hallgatók, másrészt a már gyakorló tanítók körében - kezdte Bajné Böjti Angéla. - A megmérettetés több fordulóból állt, első körben egy óratervet kellett készíteni, melyet különböző szakmai szempontok - a téma felépítése, nevelési lehetőségek kihasználása, időbeosztás, differenciálás érvényesülése, szemléltető taneszközök használata - alapján értékeltek. A második fordulóban ennek az órának a gyakorlati megvalósítására is kíváncsi volt a zsűri, az egészet videóra kellett venni, amit szintén kielemeztek az ítészek.

Mint azt a fiatal tanítónő elárulta: előszeretettel alkalmazza a kooperatív tanítási módszert. Ilyenkor a gyerekeké az irányítás, a tanító a háttérben, koordináló szerepben marad.

- Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a diákok jobban szeretnek csoportban dolgozni, hiszen pontosan tudják egymásról, ki, melyik területen erős, s ki az, aki segítségre szorul - folytatta Angéla, aki szerint fontos, hogy a csoportban való munkát már gyerekkorban elsajátítsák a nebulók. - A feladatok összetettek, egy olvasmány kapcsán nem csak annak tartalmára kérdezek rá, olykor a témához kapcsolódó rajzokat készítenek a gyerekek, másszor internetes kutatómunkára kérem őket.

- Segítsek, csillagom? - kérdezte közben egyik tanítványát, majd pár perc múlva így folytatta: - Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, néha úgy érzem, hogy a két saját gyermekem mellett van még 21 másik is.

Visszakanyarodva a versenyhez, megtudtuk: a döntő Esztergomban, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában zajlott, ahol nemcsak a diákok, de a teremben helyet foglaló öt fős zsűri is ismeretlen volt.

- Alapvetően jól sikerült a tanítás, sok játékos feladattal oldottam a feszültséget - emlékezett vissza az ifjú tanítónő, aki a zsűri külön dicséretét is kiérdemelte, mivel az óra közben arra is odafigyelt, hogy javítsa, korrigálja a gyerekek retorikai hibáit. - Az ünnepélyes díjátadás éppen egy hete történt, előtte csupán annyit tudtam, hogy az első háromban végeztem. A győzelem mellé némi pénzjutalom is járt, ám az erkölcsi elismerés sokkal fontosabb számomra. A díj megerősített abban, hogy jó úton járok.

A beszélgetést újabb szünet szakította meg, a gyerekek időközben elkészültek az óra elején kapott feladattal. A fiatal tanítónő a katedrához ült, hogy ellenőrizze a megoldásokat. A kicsik körbevették. visszafojtott lélegzettel várták az értékelést. Szeretnék, ha Angi néni is olyan büszke lenne rájuk, mint amennyire ők az osztályfőnökükre.

- Úgy gondolom, nekünk tanítóknak nagy a felelősségünk, nem mindegy ugyanis, hogy hogyan tanítjuk, miként neveljük a ránk bízott gyerekeket - osztja meg ars poeticaját két munkafüzet ellenőrzése közt Angéla. - Nem csupán a tárgyi tudás átadására kell koncentrálnunk, nevelnünk is kell a kis embereket. Ez utóbbi pedig nem megy másként, csak ha szeretettel és megértéssel közeledünk hozzájuk. Azt hiszem, a gyerekek bizalmát sokkal könnyebb elveszíteni, mint elnyerni.

A palini iskola tanítónőjének a szülőkkel is jó kapcsolata van, jóllehet, azt ő is tapasztalja, hogy országos viszonylatban az együttműködés sokat lazult. Azt azonban elképzelhetetlennek tartja, hogy olyan esetek előforduljanak náluk, mint amilyenekről nap mint nap beszámol a sajtó.

- Naiv nem vagyok, tudom, hogy sokkal könnyebb a helyzetem, mint azoknak a kollégáknak, akik csupa hátrányos helyzetű, magatartási nehézségekkel küzdő gyereket tanítanak - váltott komolyabb témára az év tanítója. - Az én osztályomban is van pár sajátos nevelési igényű tanuló, de jópár olyan is akad, aki roppant tehetséges. Az ő kiteljesedésük mögött is sok munka van, egyik napról a másikra egyikük sem nyer tanulmányi versenyeket.

Időközben a csengő is megszólalt, a gyerekek cipőt váltottak, sorakoztak, majd irány az udvar. Amíg a kicsik kergetőztek, Angéla halkan megjegyezte: egyre több a lelkileg sérült gyermek. A válást, esetleg egy közeli családtag halálát nagyon nehéz feldolgozni ilyen fiatalon, ezért jó, ha van egy olyan pedagógus, akivel minden problémát megoszthatnak a diákok. Szerencsére az övéi már tudják, hogy bizalommal fordulhatnak hozzá, s talán ez utóbbi a legnagyobb elismerés, amit kaphat.

- Hogy milyen a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülése? - kérdezett vissza merengőn a tanítónő. - Maradjunk annyiban, hogy nem a legjobb. Egyre magasabb az óraszám, az adminisztrációról már nem is beszélve. Ráadásul túlfizetve sem vagyunk, a nettó 90-100 ezer forintos fizetés nem veri a plafont. Persze ezek a negatívumok csak ritkán jutnak eszembe. Számomra a pedagóguslét hivatás is egyben, így aztán nem azon töröm a fejem, hogy mindez kifizetődő-e vagy sem.